Tegnap este végre megnéztem Alejandro González Inárritu legutóbbi filmjét (már régóta terveztem), és nem csalódtam. Közvetlenül a film után még a kilencesen is gondolkodtam, de mára letisztult: nálam 8/10.
Babel (2006) » hivatalos honlap | » IMDb | » est.hu
Első filmje, a Korcs szerelmek óta tudjuk, hogy Alejandro González Inarritu nem kicsiben játszik, sőt. A mexikói rendező és állandó tettestársa, Guillermo Arriaga forgatókönyvíró a világmagyarázat igényével készíti cselekményben, drámában és érzelmekben bővelkedő nagyszabású filmjeit, mintha valami mozgó freskót festenének az emberiség állapotáról.
A hazai nyitány után második filmjük, a 21 gramm a szomszédos Egyesült Államokban játszódott, most pedig már az egész bolygón mozgatják a szálakat.
A Bábel három kontinensen és négy országban játszódó története bábeli zűrzavarként ábrázolja azt a cselekménysort, melyet egyetlen puskalövés eldördülése váltott ki, és melyben egy Marokkóban nyaraló amerikai házaspár, a gyerekeikre felvigyázó mexikói asszonyság családja, egy japán apa és süketnéma lánya, valamint a ravaszt meghúzó marokkói pásztorfiú és pereputtya jut főbb szerephez. Inarritu igazi tehetsége a drámai történetmondásban van, így az elvárható izgalmat és megfelelő feszültséget itt is megteremti, és úgy kanyarítja a cselekményszálakat, mintha egy színes globális pulóvert kötne, amibe a világ minden baja belebújhat. Az erős színészi játékon túl a film legnagyobb erénye az egyes helyszínek közötti átvezetés egyszerű, mégis káprázatos szépségű megoldása, valamint a tény, hogy az anyag nem folyik szét az alkotók kezei között.
(forrás: est.hu)
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?