A könyvet olvasva, felmerült bennem két kérdés, melyeket nem csak veletek, hanem a kiadóval is megosztottam. Úgy gondolom, hogy az e-mailben kapott kimerítő válasz van annyira tanulságos, hogy megér egy külön bejegyzést.
Kedves Zsolt!
Köszönjük észrevételeit.
A 134. oldalról idézett mondatban valóban fordítási és szerkesztési hibákat ejtettünk, a helyes fordítás valahogy így hangzott volna:
“A folyószövegben előforduló számjegyek egalizálására gyakran van szükség, mivel – hacsak nem szelektíven egalizáltak – a számjegyek karakterszélessége egyforma, hogy a táblázatokban az azonos helyiértékű számok pontosan egymás alatt álljanak.”
Az angolban tehát nem a jelek, rajzi elemek szélességéről van szó, hanem a “set width”-ről, vagyis a jelek számára fenntartott helyről, amibe beletartozik a betű két oldalán lévő térköz, vagyis az oldaltávolság is. Valóban pongyola a magyar megfogalmazásunk, és ezt a szövegkörnyezet sem képes kompenzálni.
Emellett a szerző – egy angolosan velős tagmondat erejéig – valóban utalt arra is, hogy a betűtervezők, többnyire az egyedileg beállított kerning párok révén, sokszor eltérnek a számjegyek egységes karakterszélességének gyakorlatától.
Még pontosabban fogalmazva a számok karakterszélessége ilyenkor is egyforma marad (ez a fontszerkesztő programokban ellenőrizhető), csak a tördelőprogramok automatikusan beolvassák a fontban lévő, karakterpárokhoz rendelt egalizálási értékeket (ez nem azonos pl. az InDesign Optical Kerning-jével!) – sokszor ezért nem állnak egyes betűtípusoknál helyiérték szerint egymás alatt a számok. Ez az állítás ellenőrizhető úgy is, ha az InDesignban a Kerning mező értékét Metricsről 0-ra állítjuk, vagy QuarkXPressben a Kerning Table Editben 0-ra állítgatjuk az egalizálási értékeket – az esetek többségében egyből pontosan egymás alá ugranak a számok.
Igazat adva felvetésének és némileg pontosítva a szerző mondatát is, ma már tényleg nem lehet a fentiekről általános kijelentéseket tenni: egyes fontoknál ugyanis nem egalizálással, hanem a karakterszélesség-értékek változtatásával érik el a számjegyek egyenletesebb ritmusát, bár úgy vettem észre, hogy továbbra sem ez a jellemző megoldás. Emellett ma már meg kell említeni az OpenTypePro fontok proportional (változó karakterszélességű) számjegyeit is, amelyeknek nevükből és funkciójukból adódóan is változó a karakterszélességük.
[A weboldalon felmerült, hogy az ún. ugráló számoknak változó a szélessége. Az Type1-es fontok Expert Setjeinél tudtommal ez valóban így van/volt, az OpenTypePro fontok azonban már többféle lehetőséget biztosítanak. Itt két különböző tulajdonságról van szó két-két lehetséges állapottal, amelyekből négy különböző változat keverhető ki. Az OpenTypePro formátum lehetővé teszi:
– az állandó szélességű ugráló (Tabular Oldstyle),
– az állandó szélességű verzál (Tabular Lining),
– a változó szélességű ugráló (Proportional Oldstyle) és
– a változó szélességű verzál (Proportional Lining) számjegyek használatát is.A szélesség a karakterszélességet jelenti az ugráló vagy verzál/álló pedig az egyes számjegyek magasságát, ami lehet a nagybetűk magasságához igazodó verzál szám, vagy a kisbetűkhöz (kurrensekhez) igazodó ugráló szám; ez utóbbiak tartalmaznak az alapvonal alá nyúló szárakat, görbéket is. Az InDesignban egy OpenTypePro fontot kiválasztva (pl. Myriad Pro, Minion Pro) a Character paletta jobb felső sarkában lévő kis háromszögre kattintva, majd az OpenType opciók közül a legalsó osztatban lévő variációkból választva meg lehet figyelni ezek működését.]
[A szintén csak a honlapon felvetett kérdésnél, a gondolat-/kötőjel elhelyezkedésénél a szerző nem azt javasolja, hogy betűtípus váltással kell a jel magasságát beállítani, csak említ két példát: a(z) Univers gondolatjele jobban mutat kisbetűk mellett, mert alacsonyabban van, az Akzidenz Groteské viszont magasabban… majd itt abbamarad a gondolat, nem utal a megoldásra, csak felhívja a figyelmet erre az apróságra. Bár manapság a tördelőprogramokban könnyedén toljuk el lefelé is az alapvonalat, kíváncsi lennék, hogy ezt anno az ólomötvözetből készült betűkkel – amellyel sokáig a szerző is dolgozott, és időnként dolgozik még ma is – hogyan oldották meg. Reszeléssel? Esetleg volt külön gondolatjelük a verzál és a kurrens betűkhöz? Vagy a weboldalon felvetett megoldással, betűtípus cserével?]
A könyvből kimaradt hivatkozások szintén szerkesztői hibák, igyekszünk javulni e téren is, mindig van hova.
Remélem sikerült a fordítási hiba miatt felmerült kérdésekre kielégítő választ adnom, és a csorbát valamelyest kiköszörülni.
(A válaszunk publikus, felkerülhet akár a haldesign blogra is, ha úgy gondolja, az ott megjelentekre is igyekeztem reagálni.)
Üdvözlettel
Kovács Balázs
E helyen is még egyszer köszönöm a részletes választ!
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?