…hogy mit gondolok kishazánk és a nagyvilág dolgairól, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyetlen szót sem kell leírnom, mert cimarcimar ismét megtette helyettem. Azért megpróbálom összefoglalni, mi az (kik azok), amitől (akiktől) forrni kezd a vérem: a butaságtól (azoktól, akik észre se veszik, és azoktól, akik nem akarják észrevenni, hogy hülyének nézik őket), és a körmönfont, aljas szándékú, kettősmércés, megalázó, sárbatipró, arculköpő, ravaszdi okosságtól (azoktól, akik hülyének néznek). Most pedig ajánlva blogját, átadom a szót cimarcimarnak:
Próbáltam nem foglalkozni az emberi baromsággal ebben a hónapban, de úgy érzem, nem mehetek el néhány dolog mellett szó nélkül. Például amellett, hogy a külföldi autós, ha csak rá gondolok, hogy át akarok menni a zebrán máris fékez, míg a magyar rátapos a gázra. Vagy amellett, hogy miért nem érdekel egy cseppet sem az Olimpia és másokat pedig miért érdekel egyre inkább a dopping és az egyéb szarságok, elvégre nem új dologról van szó (vagy csak most esett le az embereknek?). Szerintem ez most trendi. Mármint erről beszélni, hogy hallottad az XY megint hányt, biztos a sok cucctól van… A másik ide kapcsolódó “érdekesség” az emberi jogok semmibe vétele, a városképbe nem illő elemek eltávolítása, kitelepítése az Olimpia idejére, Kínában, egy véres diktatúra közepén parádézni szemrebbenés nélkül, majd hazavinni az aranyat és elmesélni, hogy milyen jó volt úszni, miközben kivégeztek valakit azért, mert egy táblát emelt a magasba egy nem éppen megfelelő szöveggel. Miért van az, hogy egyetlen sportoló sem merte bevállalni egy sajtótájékoztató keretében, hogy mellékesen nem ért egyet az elnyomással. Már csak hab a tortán a Kammerer-Szekeres párbaj a repülőn, amiről nyilván mindenki hallott. Aztán itt van ez a huszadika. Miért célja a kormánynak lealacsonyítan a perecárusok, vattacukorárusok ünnepévé Augusztus 20-át (költői kérdés volt), elfeledtetni valódi okát, minthacsak a légiparádét, vagy a jóidőt ünnepelnénk. Mindenesetre a válasz, pontosabban az eredmény meg is érkezett a tüzijáték előtt, amikor meglepő módon kétszer is elhangzott a Himnusz és a mellettünk álló nyolcév körüli gyerek megkérdezte a szüleitől (látva, hogy néhány ember megadta a tiszteletet és nem vakarózott közben), mi is szól éppen. Válasz persze nem érkezett, szotyiztak tovább. Sikerült is így az Ünnep után leszűrnöm a végső tanulságot, miszerint a kapitalizmus, karöltve a marketinggel, rosszabb, mint a szocializmus! A diktatúrákban tudni, ki az elnyomó az agresszor, mert rendszerint fegyverek, pufajkák, katonai parádék, kucsmák és vöröscsillagok szegélyezik útjukat (legalábbis mifelénk), ellentétben a most regnáló hatalommal, akinél csak az elszórt számlák, milliós tanulmányok, titkos hangfelvételek, újrafényezett Audik játszanak, ám ebből egy valamirevaló panelproli semmit sem vesz észre. A bajt még pluszban tetézi, ha az illető mondjuk törzsközönsége a Mónikashow-nak, vagy egyéb kulturális műsoroknak, Geszti és baráti köre féle népművelő parádéknak, vagy csak alapvető problémái vannak a TV2, RTL KLUB és M1-en túli csatornák beállításával. Csodálatos taktika ez, mert egy elnyomott néppel bárki csinál rendszerváltást, na de egy saját mocskában fürdő csürhével már nem annyira. Még a végén lekésnék a Jóban Rosszban-t!
(forrás: cimarcimar.blogspot.com)
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?