Csicseri Londonból #8: 2009. január 11.

Mivel a hírek frissen az igaziak, a tegnapi után rögtön itt az újabb csicseri, ami éjfélkor landolt a postaládámban.

Csorba Erika képes leveleiből

Biztos hallottátok a hírekben, hogy Londonban, a Hyde parkban volt egy tüntetés. Gondoltam, ma elmegyek, megnézem, mi maradt belőle. Egy újabb tüntetés, de jóval békésebb hangulatban (legalább is amíg ott voltam). Csak azt nem értem, hogy a gyerekeknek mi közük van a politikához? Miért kell adni nekik tálbát, amikor nem is tudnak olvasni, és egyáltalán mit keresnek ott? Ezt már akkor sem értettem, amikor hazánkfiát néztem a tévében kokárdázni vagy épp szegfűzni és ott volt a gyerek a nyakában az éppen aktuális zászlócskával a kezében.

folytatás »

2009. január 12.

Blog

Feliratkozás

Email értesítés az új bejegyzésekről:

200×200 km könyv

2013 tavaszától kezdődően több mint 8 éven át futottam és közben fotóztam. Ez volt a 200×200 km projektem első fele, melyből könyvet készítettem, amit letölthetsz PDF formátumban… További részletek →

10 hozzászólás a(z) “Csicseri Londonból #8: 2009. január 11.” bejegyzéshez

hal

2009. január 12.

Hogy a gyerekeknek mi közük van a politikához? Mikor esetleg a szemük láttára gyilkolják meg a szüleiket, ez nem is kérdés: pontosan annyi közük van hozzá, mint Neked, nekem, vagy bárki másnak.

Az, hogy ott van-e a helyük egy tüntetésen, már más kérdés. Én csak azért nem vinném el egy tüntetésre a Gyerekem, mert félteném a testi épségét…

Válasz
csicseri

2009. január 13.

[re=15196]hal[/re]:
azért ne felejtsük el, hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei úgy élnek itt, mint Marci Hevesen: saját üzleteikben vásárolhatják meg tradicionális ételeiket, szabadon gyakorolhatják a vallásukat, és emellett megvehetik a legújabb mobiltelefonokat, másszóval Fogyaszthatnak kedvükre…

én pedig azért nem vinném el a gyerekemet a tüntetésre, mert nem akarnám idő előtt szembesíteni azzal, hogy a felnőtteknek is megvannak a játékaik…

Válasz
1. hal
  
  2009. január 13.
  
  Attól, hogy nekik jól megy a soruk Londonban, még megértem őket, ha tüntetnek az otthon maradottakért.
  
  Tetszik az utolsó mondatod vége („…a felnőtteknek is megvannak a játékaik”) – szomorúan találó. Kérdés, hogy mikor jön el a kellő idő, hogy szembesíts egy gyereket ezekkel a dolgokkal. Szerintem egyre nehezebb a nagyvilág szemétségeitől elzárva nevelni egy gyereket (akaratlanul is sokmindent lát és hall). Persze csak költői kérdés, mert nincs két egyforma gyerek.
  
  Mindenesetre az ilyen tüntetéseken résztvevő gyerekek kapcsán nem a „mi keresnivalója van itt” kérdés jut először eszembe, hanem inkább az, hogy „miért van erre szükség”?
  
  Válasz
Dexter68

2009. január 13.

Na… ehhez csak annyit, hogy itthon nem központi téma a politizálás. Persze megvan mindenkinek a véleménye, időnként ki is mondjuk, de nem ez a központi téma. Szóval úgy élünk, mintha rendes emberek lennénk. De…
Történt egyszer, hogy Anya elment élelemért a Tescóba Csipetkével. A nagy shoppingolás közepette Csipetke kezébe nyomtak egy donpepés zászlót, ami nemzet színű ugyan, csak a sorrend más némileg. Csipetke dekódolta a színeket és amíg Anya sorbanállt a pénztárnál, ő lobogtatta a nemzeti donpepés zászlót és torkaszakadtából ordította, hogy „Dúúúcányfejenc monnyon le!” Nem volt nagyon gáz… csak kicsit… :oDDD

Válasz
bazáros

2009. január 13.

[re=15199]Dexter68[/re]: Jól beszélt a gyerek!

Válasz
bazáros

2009. január 13.

Kedves Csicseri, mit jelent az, hogy a “hazánkfia kokárdázik”?
A szegfűzést érteni vélem, hisz az egy párt emblémája.
Tehát azt hiszem inkább kellet volna említened a narancsozást, madarazást, tulipánozást, a szegfűzés mellé.

Egyébként nem csak a Londonban tüntetnek Izrael ellen, hanem az egész világon. És nem is csak a palesztínok, és az arabok.

Válasz
hal

2009. január 13.

[re=15199]Dexter68[/re]: Te nem csak egy Lovasi idézetet tudsz mindenre, hanem valami vicceset is. :D Amúgy tényleg jól beszélt a gyerek, látszik, hogy jó nevelést kapott!

Válasz
csicseri

2009. január 14.

[re=15202]bazáros[/re]:
nos, akkor legyenek gyümölcsök és virágok, nekem oly mindegy..:)

Válasz
cimarcimar

2009. január 16.

Nem akarok én is beállni a sorba, aki leharapja a fejed a “kokárdázásért”, de én például tökre örülök, hogy annak idején, amikor a romániai forradalom volt, fogott minket a földrajz tanár, név szerint Ferenczy János, akinek a mai napig nagyon hálás vagyok ezért, és kivitt a Thököly úton levő Román követség elé, tanítási időben tüntetni, gyertyát gyújtottunk, meg minden. Érdekes, hogy akkor itthon annyira megállt az élet, mint szeptember 11-én, csak az valahogy szimpatikusabb volt, mert a honfitársainkról is szólt. És bár gyerek voltam, semmi közöm nem volt az egészhez akkor éppen, mégis úgy érzem, jó irányba indított el ez az esemény…

Válasz
hal

2009. január 16.

Szép történet. Sok ilyen töritanár kéne!

Válasz