Kicsit elmaradtam Erika leveleinek idézésével, ezért most egy hosszabb Csicseri következik.
Csorba Erika képes leveleiből
2009. 02. 17.








Új fotók egy új kedvenc városrészről. Nagyon hangulatos hely, remélem a képekből is látszik. Tele van olyan bájos üzletekkel és kávézókkal, van mindenféle bio bolt (csak itt organic-nak hívják), sajtbolt, Martens shop, tea üzlet két szinten (szinte az ucáról érezni az illatát). És van régimódi fedett piac csarnoka, ahol lehet enni-inni és mindenféle kézműves dolgot venni. Sajnos a turisztok száma is nagy, méghozzá állandóan. Még a metrótérképen is fel van tüntetve, hogy aki jót akar, kerülje el a Covent Garden Station-t, mert a következő csak 6 perc séta és az már nem annyira tömegnyomoros.




Ez pedig Neal’s Yard, egy belső udvar Covent Garden szívében. Olyan, mintha nem is Londonban lennél, inkább olaszos, és nagyon-nagyon színes (azt pedig szeretjük :)). Egy barátnőmmel jártunk arra, ő mutatta meg, mert arra gondolt, hátha megihlet. Naná hogy megihletett.




…és megint piac :) Ezúttal Nyugat-Londonból. A Portobello Market talán a leghíresebb régiségpiac a városban. Elég nagy területet foglal el, tulajdonképpen a Portobello Road mentén majdnem végig. Ez nem az a fajta hely, ahol mi is vásárolhatunk, de a hangulata miatt mindenképp el kell menni megnézni. Vannak zöldség-gyümölcs kereskedései, lehet kapni gyönyörű frissen sütött kenyereket (ezt nem hagyhattuk ki és vettünk egy fekete olívabogyósat). Aztán van halkereskedés, bizsus, könyves, használt ruhás. Láttuk azt a házat is, amelyben George Orwell élt valamettől-valameddig.
A környék amúgy némileg különbözik a miénktől, ugyanis ha felénk van is villa, abban vagy 30-an laknak, mind kétes eredetű és szándékú bevándorló. Errefelé pedig a függönyökből ítélve egy ház mind a négy szintjét egy család használja. Még a kutyák is fajtiszták és büszkék :)))
Érdekes ez a kutya kérdés: ahol mi lakunk, szinte csak harci kutyákat látni. A belvárosban nem nagyon lehet találkozni semmilyen fajtával. Nyugat Londonban pedig sokkal több kutya van, a legkülönfélébb fajtából. Majd kíváncsi leszek Dél-London mit mutat fel e tekintetben :)
2009. 03. 07.
Talán talán végre megérkezik az a tavasz… Mintha a hideg már nem lenne annyira hideg:) Ez biztos attól van, hogy a mi kis parkunkban (de másokéban is) ezerrel virágoznak a krókuszok és a nárciszok. Tegnap meg olyan felhőtlen napsütés volt, hogy ki is ülhettem reggel a teámmal és a könyvemmel.
A credit crunch alapfogalom lett Londonban. Ez gyakran vicces, pl. sok étterem tábláján láttam már a credit crunch lunch feliratot, amely arra utal, hogy olcsóbban ebédelhetsz. Az viszont már kevésbé, amikor a saját bőrünkön is tapasztaljuk a káros hatásait. A cégnél szigorításokat vezettek be, csökkentették az órakeretet (ugyanannyi ember kevesebb órát dolgozhat) és nem lehet annyit túlórázni sem. Még a bolti költségekre is felhívták a figyelmünket, hogy ezentúl óvatosabban… Pedig ezek nagyjából kimerülnek a szemeteszsák-kávé-tej-cukor kombinációban. A kollégám óráit heti 20-ról 12-re vitték le. Szerintem én még örülhetek, hogy megmaradt az ami eddig volt. Szegény főnököm állandóan a beosztással sakkozik, hogy kihozzon valami olyan óraszámot, ami mindenkinek jó… Az emberek meg nem költenek annyit, az üzletek üresek. Nálunk azokon a napokon, amikor régebben négy emberre volt szükség, most elég a kettő.
Derssel belebotlottunk egy credit crunch elleni tüntetésbe is valamelyik nap. Mármint az ellen tüntettek, hogy ne a kisember szívjon a bankok hülyesége miatt. Mondjuk nem volt valami komoly, inkább afféle szalon-tüntetés, ebédidőben. Ráadásul 2-in-1, mert láttunk ‘free Palestina’ zászlókat is :) Egy rend őre meg azt mondta, biztos az ebédszünet meghosszabbításáért tüntetnek :)
Megint elkezdtem körülnézni, mi újság a munkaerő piacon. Nem sok minden. Benéztem egy pár üzletbe, hogy keresnek-e munkaerőt, de még csak nem is hagyhattam ott az önéletrajzomat. Elterveztem (-tük), hogy keresek még valami félállást amellé, ami van, és akkor egész jól meglennénk. Persze először a Rob-ot kérdeztem meg, tud-e üresedésről házon belül, mert nem bánnám, ha kaphatnék még 1-2 fix napot egy másik Jessops üzletben. De mondta, hogy mindenhol ugyanazok a gondok vannak mint nálunk, mármint hogy kevés az óraszám, amit el lehet osztani az alkalmazottak között. 17 üzletet be is zártak. Kaptunk is egy szívhez szóló körlevelet a menedzsermenttől, hogy köszönik, hogy velük vagyunk ezekben a nehéz időkben vagy valami hasonló. És utána leírták, hogy mi mindenből szeretnének lefaragni a közeli jövőben… A Jessops hivatalos kommunikációja egyébként borzalmas nyálas, az ügyfelek felé és cégen belül is.
A fotók azért kicsit jobb hangulatúak (igazából én sem vagyok nagyon elkeseredve, csak utálom a bizonytalanságot).




Vélemény, hozzászólás?