Mark Mieras: Többet ésszel

Érdekes könyv az agyunkról, melyet olvasva folyamatosan két gondolat motoszkált a fejemben (egyáltalán nem új gondolatok ezek, a könyv csak újra felszínre hozta őket):

Félelmetes, hogy mennyire kémia az egész, és sehol semmi nyoma annak, hogy többek vagyunk óriási sejthalmazoknál.
És az is félelmetes, hogy mennyire másképp láthatjuk ugyanazt – és te soha nem fogod megtudni, hogy én miként látom.

A szerzőt néhol kissé csapongónak éreztem: összetett gondolatkifejtések helyett időnként aprócska, befejezetlen gondolat-töredékekkel bosszantott. És korrektorra sajnos ezúttal se futotta – vagy ha igen, akkor hanyag munkát végzett. Összességében erős közepesre értékelem.

Bővebben a könyvről a kiadó honlapján →

2011. május 30.

Könyv, Kultúr

Feliratkozás

Email értesítés az új bejegyzésekről:

200×200 km könyv

2013 tavaszától kezdődően több mint 8 éven át futottam és közben fotóztam. Ez volt a 200×200 km projektem első fele, melyből könyvet készítettem, amit letölthetsz PDF formátumban… További részletek →

4 hozzászólás a(z) “Mark Mieras: Többet ésszel” bejegyzéshez

Grubi

2011. június 6.

Azért azt szívesen megkérdezném a könyv írójától, hogy pl. mi mondja meg egy sejtnek, hogy te most bőrsejt, vagy éppen májsejt leszel-e. Mitől kezd el kicsírázni egy 100 éve fiókban őrzött mag? Honnan jön az információ? A szelénből meg a kálciumból, esetleg egy izotópból?
Mi áll az egész mögött?

Válasz
hal

2011. június 6.

Erre én is kíváncsi lennék, de valószínű soha nem tudom meg. :)

Válasz
Grubi

2011. június 6.

Nem hinném, hogy egy ilyen könyvtől messze menő következtetéseket kéne levonni. Valószínű, hogy a kémia révén működünk, de létezik fizika is, ami megint sok alaptézisért felelős, még sem mondjuk, hogy mindent a fizika irányít. Hogy nem vagyunk többek, mint sejthalmazok? Testileg, fizikálisan biztos nem, de a test csak egy primitív eszköz, hogy néha egy kicsit odébb vonszolja a lelket. :-)
Azt azért tudni kell, hogy manapság nagy lobbija van a “materialista szemlélet” megújításának. Régen a dialektikus materializmus volt a menő. Most van helyette más. Ha a nép elhiszi, hogy nincs Isten, hogy nincs lélek, hogy a haza csak egy elcsépelt fogalom és csak híg szarból van az ember, akkor az is lesz belőle és soha nem fog összefogni és nem lesz közösségtudata. Hogy kinek jó ez? Talán azoknak, akik a háttérből már réges régen kémcsőben feltalálták a kommunizmust, ami az emberiség “legzseniálisabb” diktatórikus rendszere volt kőkeményen materializmusra építve.
Az orvosok nagy része egyébként materialista beállítottságú és nagyon hisznek a kémiában. Ennek ellenére mégsem tudnak egy 2 mm-es agytumornak megálljt parancsolni. Hogy is van ez kérem?
Kollégám múltkor kifejtette a Darwinizmus nagyszerűségét. Mondtam is neki, hogy Te én tényleg elhiszem neked, hogy a fáról másztál le közénk, de Te cserébe hidd el nekem, hogy én egészen máshonnan jöttem. :-O Na ez egy humoros befejezés lett volna. :-O

Válasz
hal

2011. június 6.

Nem vontam le messzemenő következtetéseket, ahogy írtam is, a könyv csak felszínre hozta bennem ezeket a régi gondolatokat. Pontosítok: félelmetes, hogy mennyi mindenért a kémia a felelős, amire elsőre önhitten azt gondolnánk, hogy mi vagyunk az irányítói. De semmilyen irányba nem befolyásolt a könyv, pusztán csak érdekes volt. Most is csak annyit tudok egészen biztosan, amennyit eddig is: hogy a lényegről semmit nem tudunk. :)

Válasz