Dr. David Duke: Zsidó szupremácizmus

Sokat gondolkodtam, mit írjak e könyvről, de nem jutottam dűlőre. Jó lenne, ha minél többen elolvasnák, mert a kötet szerzője egy nagyon fontos tabutémáról ír nyíltan és tárgyilagosan. Ha rákeresel a szerző nevére és a könyv címére, akár a netről is letöltheted. Részletek a könyvből:

Lassan ráébredtem arra a kettős erkölcsre, ami minden zsidó—nem-zsidó kapcsolatot áthat. A zsidók egyféle erkölcsöt prédikálnak maguknak és egy másfélét a nem-zsidó világnak. Számukra a legmagasabb erkölcs a faji büszkeség, a szolidaritás, a hagyomány és az önérdek erkölcse. De azoknak, akiket ők versenytársaiknak vélnek, sokszínűséget és liberalizmust prédikálnak. Ha efféle kettős mérce nem létezne, hogyan is tudná a zsidók által uralt amerikai média:

• Pártfogolni az izraeli nemzetet, amely iskoláiban a zsidó vallást propagálja, míg az amerikai állami iskolákban ellenzi a karácsonyi dalok éneklését?
• Pártfogolni az izraeli nemzetet, amely szigorúan szétválasztja az iskolákat, a közösségeket és a intézményeket arab és zsidó használatra — míg elítéli a külön iskolákat és lakótelepeket Amerikában és Dél-Afrikában?
• Pártfogolni az izraeli nemzetet, amely a „csak zsidókat” elv szerint enged bevándorolni, miközben Amerika azon törekvését is aláássa, hogy legalább az illegális bevándorlást lejjebb szorítsa?
• Pártfogolni az izraeli nemzetet, amely megengedi bármely állampolgárnak, hogy gépfegyvert viseljen, miközben Amerikában a fegyverviselés ellenőrzését szorgalmazza?
• Pártfogolni az izraeli nemzetet, amely nyíltan kijelentette, hogy küldetése a zsidó nép és örökség megőrzése, míg elítéli azokat a palesztinokat, akik saját államot akarnak, s hevesen támadja azokat az európai amerikaiakat, akik azt merik szorgalmazni, hogy meg kell őrizni Amerika nyugati örökségét és kultúráját?
• Mindig úgy fesse le a mindenkori zsidó—nem-zsidó kapcsolatokat, ahol a nem-zsidók gonosztevők, a zsidók pedig ártatlan áldozatok, miközben „antiszemitának” bélyegzi a nem-zsidókat, ha meg merészelik védeni magukat ilyenfajta etnikai rágalmak ellen?

Amikor 16 éves voltam, meg sem fordult a fejemben, ha a gojellenesség erőteljes zsidó vonásait kiemelem, zsidóellenesként leszek elkönyvelve. A mai napig sem fogadom el ezt a bélyeget, és még mindig azt hiszem, semmivel sem zsidógyűlölőbb dolog szembeszállni a zsidó szupremácizmusal, mint amilyen olaszgyűlölő tett az olasz maffiával szembeszállni.

Amerikában és a nyugati világban egyedül a zsidóknak lehet az igazi patriotizmust képviselniük — közülünk azokat, akiknek a hazafiassága túlmegy a július negyediki tűzijáték csodálatán, könyörtelenül támadják. Azokat a zsidókat, akik más népek felett próbálnak irányítani, soha nem ítélik el, csak minket, nem-zsidókat, akik egyszerűen csak azt a természetes vágyunkat fejezzük ki, hogy szeretnénk, ha a saját nemzeti hagyományainkat, értékeinket, érdekeinket tükröző nemzet lennénk, zsidógyűlölőként megbélyegeznek, kikiáltanak rasszistának, szupremácistának és gyűlölködőnek. Az ilyen képmutatás mindig is a stratégiájuk lényege volt, és fegyver hatalmuk gyakorlására. A másik fegyver képes felügyelni a nyelvet. Ideje megnéznünk, mi a valódi oka, hogy a modern világ legtöbbször rosszul használja ezt a szót: antiszemitizmus.