Harmadik napunkon a Sagrada Famíliát készültünk megcsodálni kívül-belül. Ebből csak az előbbi jött össze, mivel nem volt kedvünk két órát sorban állni a bejutásig. Egy másik Gaudí épülettel „vigasztalódtunk” – a Casa Batlló-ban bolyongva gyönyörködtünk a különleges részletekben. Ezután Barcelona turistáktól és árusoktól nyüzsgő széles sétálóutcája, a La Rambla felé vettük az irányt; de út közben megálljt parancsolt egy rendhagyó „gyógyszertár” – egy nagyon ötletes Happy pills üzletben tettük magunkat még boldogabbá.
Külön szót érdemel a barcelonai metró, melynek segítségével mindenhova gyorsan és egyszerűen eljutottunk. A 11 (!) metróvonal közül csak néhányat vettünk igénybe az 5 napos bérletünkkel, mindenhol automata kapukon keresztül jutottunk be, ellenőrökkel egyszer sem találkoztunk, ám exhibicionista önjelölt „művészekkel” annál többször (a borzalmastól a kimondottan szórakoztatóig mindenfélével). Tetszett, hogy a metrókocsikban az ajtók fölött levő térképen a megállók helyén világító ledek jelezték, hogy éppen hol tartunk – egyszerű és nagyszerű, melynek megvalósítására nálunk alighanem még néhány évtizedet várni kell. Akárcsak a letisztult, egységes és jól áttekinthető útbaigazító táblákra és jelekre (azért vegyük észre a szemetet is az egyik képen – ott is vannak „buták”, ahogy lányom szokta mondani).
