Nem tudom miért, de hónapokkal ezelőtt elkezdett már érlelődni bennem a gondolat: el kellene kezdeni futni – rendszeresen. Rabi Miklós inspiráló bejegyzése, és talán egy kicsit a lányom is hatással volt rám, aki az utcán történő közlekedésnél ezt a mozgásformát részesíti előnyben. Apa, futunk? – kérdezi, miután megtett pár lépést, és sokszor jól esett a kocogás vele. Feliratkoztam a Futóblog RSS csatornájára, és „nyálcsorgatva” olvastam az ehhez hasonló bejegyzéseket.

Előkészületek

Kezdjük az elején: ha a futás szóba jön, ezzel kapcsolatos egyik legmeghatározóbb élményem, amikor általános iskola vége felé kivittek minket egy „igazi nagy” sportpályára, és a 400 méteres kör vége felé majd’ összeestem. Szóval csak apránként…

Április első hétvégéjén léptem a tettek mezejére – a Decathlonban megvettem a cuccokat: cipőt, 2 csomag (6 pár) zoknit, 2 alsógatyát, futónadrágot, pólót, dzsekit, telefontartó karpántot és kulacsot. Mindenből az olcsóbb saját márkát (Kalenji), és hacsak lehetett, a kifutó termékek közül – így az egészet megúsztam 30000 forintból. Amúgy a kulacsot már nem használom, mert leginkább kulcstartónak szántam, de azóta kitapasztaltam, hogy egyáltalán nem zavar a nadrág pici belső zsebébe dugott kulcscsomó.

Április második hetében még elég hideg volt, így csak vasárnap indultam el feltérképezni a terepet: keresni valami jó pályát a környékünkön. Eleinte „duathlonban” gondolkodtam, bringával elmenni valami erdős részre (ez is fontos része volt a tervnek, nem akartam városi terepet, se Margit szigeti „tömeget”), futni egyet, majd kétkeréken haza. 3 órán át 23 kilométert tekertem és futottam elég meredek terepen, ami első nekifutásra meglehetősen lefárasztott, és a (főleg erdei terep)futás a térdeimet is kikészítette – mégis már az első pillanattól kezdve nagyon élveztem a mozgást, és tudtam, hogy nem hagyom ennyiben. Ehhez az élvezethez nagyban hozzájárult a fülembe áramló zene is, ami a tokjából kilógó péklapát telefonomból jött. My Tracks adatok:

Teljes távolság: 23,04 km | Haladási idő: 2:33:58 | Átlagos haladási sebesség: 8,98 km/óra | Max. sebesség: 53,24 km/óra | Szintkülönbség: 255 m

A kezdet: 1,5 km

Felfedező utam legfőbb célját tekintve nem járt sikerrel – nem találtam olyan erdei utat, ahol reggelenként szívesen szaladtam volna. Viszont erre az esetre mindvégig talonban volt egy meseszép hangulatú téli kirándulásunk helyszíne, melyet lányommal fedeztünk fel a Google Maps-en. Kinéztünk magunknak egy tőlünk másfél kilométerre levő, zsebkendőnyi kis erdőt, ahová el is sétáltunk (igen, sétáltunk, nem futottunk – a vastag kabát és a hóesés sebességkorlátozó tényezők). Így lett ez az útvonal: oda-vissza kb. 3 km bringázás, és 1,5 km erdei futás – tekintettel a kb. 70 méteres szintkülönbségre, ez kezdetnek éppen elég is volt. Büszke voltam magamra, hogy a másfél kilométert elsőre sikerült megállás nélkül teljesítenem – aztán meg azért, hogy minden egyes alkalommal jobb és jobb időket futottam. Ez volt a legjobb:

Teljes távolság: 1,53 km | Haladási idő: 08:22 | Átlagos haladási sebesség: 10,92 km/óra | Max. sebesség: 12,49 km/óra | Szintkülönbség: 20 m

A folytatás: 2,7 km

A korai kelés nagy ellenségem, ezért eleinte hétköznapokon minden második reggeli tornámat cseréltem futásra (évek óta munkanapokon lenyomok 2×30 fekvőtámaszt és megcsinálok ugyan ennyi felülést) de két hét elteltével erőt vettem magamon, és fél órával korábbra (6-ra, brrr) állítottam az ébresztőt, így már minden hétköznap van idő a tornára és a futásra is. Ezzel egy időben útvonalat is váltottam. Történt, hogy a bringám hétvégére bent maradt a Reactorban, így hétfőn nem volt mivel tekerni. Pont ekkorra érett meg bennem a vágy egy nagyobb és teljes egészében két lábon megtett körre – a térképen kinéztem magamnak ezt. Nagyon jó érzés volt ezt is elsőre megállás nélkül teljesíteni, felfutni a Pusztaszeri út legtetejéig – ami tavaly még bringával is soknak tűnt. Azóta is minden hétköznap lefutom ezt a távot, élvezem, hogy egyre kevésbé fáraszt az emelkedő (vannak persze néha visszaesések), és gondolatban már tervezgetem a nagyobb kört – de a szintkülönbséget is figyelembe véve egyelőre most még ennyi elég:

Teljes távolság: 2,66 km | Haladási idő: 15:34 | Átlagos haladási sebesség: 10,25 km/óra | Max. sebesség: 11,75 km/óra | Szintkülönbség: 70 m

A próba: 5,8 km

A pünkösdi hétvégén meglátogattuk anyósomat Orosházán, én pedig a futófelszerelésem is magammal vittem, mert még itthon kinéztem magamnak egy 5,8 km-es távot: anyósomtól sógoromig. Kíváncsi voltam, hogy bírom-e a teljesen sík terepen a több mint kétszer akkora távot. Bírtam:

Teljes távolság: 5,82 km | Haladási idő: 34:35 | Átlagos haladási sebesség: 10,10 km/óra | Max. sebesség: 13,84 km/óra | Szintkülönbség: 10 m

Miért?

Jó ez neked? – tették fel páran a kérdést értetlenkedve. Tulajdonképpen nem igazán – legalábbis futás közben. Bár zenével a fülben, a felkelő nap fényében, a hajnal hűvösében, benézni egy udvarba, beleszippantani a virágillatba, elfutni az álmosan buszra várók mellett, fejet hajtani egy lelógó faág előtt – ennek is megvan a hangulata. De az eufória ezután jön, mikor izzadtan lihegve megállok. Az érzés, hogy képes voltam ismét megcsinálni valamit, amit egyáltalán nem lenne muszáj, ami megerőltető, amiben benne van a fejlődés lehetősége, ami által sokkal kevésbé érzem magam kiszolgáltatottnak, amiben csak én vagyok – ezért az érzésért érdemes korán felkelni holnap is.

9 hozzászólás ehhez: „Futás

  1. Hajrá Zsolti!
    Én ugyanezt, kábé ugyanakkortól, csak biciklivel csinálom. Próbálom a hosszabb és hosszabb utakat megtalálni Abaligetig és vissza, és még ezen kívül is menni. De téged elolvasva még a futáshoz is meghozod a kedvem, bár nálam a sebesség érzése erős motiváció, amit itt a dimbeken-dombokon legalábbis lefelé -de akkor dupla adagban,- megkapok. :)

    1. Hajrá Borka! :) Irigyellek is a mesés környezetért! Ha majd megyek Fishingre, tervezem, hogy körbefutom a tavat, ha van kedved, tarts velem. Amúgy én is nagyon szeretek bringázni, de a futás most rám az újdonság varázsával is hat. Majdnem úgy fejeztem be, hogy próbáld ki, de ezt felesleges leírni, úgyis az kell hozzá, hogy Te magad kattanj rá valamiért, és ha ez megvan, akkor úgyis kipróbálod (ha a bejegyzésem adott ehhez egy kis löketet, annak persze külön örülök).

  2. És a legfontosabb minden futás után nyújtani nyújtani és nyújtani, még azelőtt mielőtt a “futótérd” netán kialakul, sok amatőr sportoló (futó, triathlonista, duathlonista) szenved tőle. Sajnos én is saját tapasztalatból írom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s