Októberben írtam róla, hogy Deezerről Google Play Musicra (továbbiakban GPM) váltottam. Aztán december 12-én Magyarországra is megérkezett a Spotify, óránként három perc reklámmal az ingyenes verzióban is korlátlan zenehallgatást kínálva. Ezek után januárban úgy éreztem, nem használom ki a GPM adta lehetőségeket, amilyen kevés zenét hallgatok, arra jó lesz a Spotify ingyenes (reklámokkal megszakított) verziója is – lemondtam a GPM előfizetésemet.
A Spotify külsőre nem igazán tetszett (se a webes, se az unalmas-itunes-szerű asztali kliens felülete), és egy kicsit a reklámok is zavartak, de elvoltam vele három hónapig. Aztán áprilisban örömmel üdvözöltem az új, sötét dizájnt – ezzel nemcsak a legnagyobb online zeneszolgáltatók legszebbike lett a Spotify, de megjelent az egyszerű mentés lehetősége is (korábban csak lejátszási listákat lehetett létrehozni).
Korábban úgy éreztem, hogy a három nagy közül mindegyik másban a legjobb: a GPM a letisztult dizájnjában, felhasználóbarát kezelésében, a Deezer a sokoldalúságában és a zenék mennyiségében – a Spotify pedig ár-érték arányában (a legtöbbet adja ingyen), de ezen kívül másban engem nem győzött meg. Áprilistól viszont a főbb szempontok összességét tekintve (kinézet, kezelhetőség, sokoldalúság, zenék mennyisége) számomra (az apróbb hiányosságaival együtt) egyértelműen a Spotify a nyerő. Elő is fizettem rá – pontosabban egyelőre a 30 napos próbaidőszakot élvezem, májustól jön (pontosabban megy) majd a 4,99 euró/hó.
A Luca nélkül itthon töltött húsvét hétfőnkön levettem a polcról a cédégyűjteményünket, előhalásztam a szekrényből kilencvenes években íródott kazetta katalógusomat, majd az így talált zenék mindegyikére rákerestem Spotify-on, és 80 százalékban sikerrel járva, 99 108* előadó 215 246* albumát mentettem el.
*Hozzájöttek még forrásként a Shazam tagek, és a Deezeren elmentett albumok.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?