Tegnap reggel megjelent az értesítés az itthoni gépemen, hogy telepíthetem a nagy hype-pal beharangozott, július 29-én megjelent Windows 10-et. Az installálás délutánra maradt, és gyorsan lezajlott: a első kattintástól az utolsóig kb. 40 percet vett igénybe, akárcsak a HWSW-nek. Beleszámítva az egyénileg testre szabott telepítéssel járó extra kattintgatásokat is, melynek lehetőségét – nyilván nem véletlenül (alapesetben minden követési és adatküldési opció be van kapcsolva) – jól eldugták (lásd az alábbi 1. kép bal alsó sarkát). Az alapértelmezett alkalmazások tukmálását is ügyesen megoldották, amíg nem kattintasz a cseppet sem feltűnő, bal alsó sarokban megbújó szövegre, addig meg se jelennek a jelölőnégyzetek (lásd a 2. és 3. képet).

Aztán jött a kék halál egyszer, kétszer, sokszor, majd hibajavítási lehetőségek ajánlása, melyek közül egyedül az újratelepítés működött, törölve az összes szoftvert és beállítást a gépemről. Egy ilyen procedúra pár éve még nagyon kellemetlenül érintett volna, de most nem volt miért aggódnom. Az Adobe CC szoftvereken és a Chrome böngészőn kívül nem sok mást használok napi szinten, ezek újratelepítése nem nagy dolog (ráadásul bejelentkezés után a felhőből letölthetők a CC és a Chrome beállításaim, pár kattintás után minden a megszokott helyén fogad – legalábbis elvileg, mert Adobe-éknál ezt se sikerült megoldani); a személyes fájljaim megmaradtak (amúgy is mindenről van felhős másolat) – így legalább tiszta lappal folytatom. Szerencsére a driverekkel se kellett külön küzdenem, az újrainstallálás után semmi más dolgom nem maradt, mint újra belakni a rendszert pár percnyi Windows konfigurálással, és néhány alkalmazás telepítésével.

A Windows 10 az általam öt és fél éve használt (legutóbb bő két és fél éve telepített) Windows 7-hez képest kb. 15 GB-tal kevesebb helyet foglal a merevlemezemen, határozottan gyorsabbnak is tűnik, és kapott pár praktikus új funkciót is, melyek eredményeképp határozottan javult a felhasználói élmény. De jaj, miket látok! Pár kattintás is elég annak a vizuális katyvasznak a megtapasztalásához, amire nincs, és nem is lehet elfogadható magyarázat. Nincs következetesen végigvitt, szépen kidolgozott dizájn. Egy ekkora cégnél, mint a Microsoft, nem hiszem el, hogy erre nem lenne erőforrás, ha nem ennyire elképesztően igénytelenek. Steve Jobs találóan fogalmazott évekkel ezelőtt, és sajnos úgy tűnik, hogy mondatai ma is aktuálisak:

A Microsoft problémája az, hogy egyszerűen nincs ízlésük. Egyáltalán semmi ízlésük. És ezt nem apróságként értem, hanem hatalmas dologként, nincsenek eredeti ötleteik és nem visznek túl sok kultúrát a termékeikbe.

Ajánlom elolvasásra a HWSW cikkét is, melyben szintén szó esik a vizuális hiányosságokról:

A “duális” dizájnnyelvezetnek köszönhetően hamburger menük, bal felső sarokban feltűnő vissza nyilak is látszólag véletlenszerűen szerepelnek ott, ahol, az új és régi felület közötti szakadékot pedig csak még jobban kihangsúlyozza az eltérő tipológia és képernyőelem-elrendezés. Mintha a két felület közti kommunikációban is lenne hiba: előfordul, hogy egy-egy elem meghívásakor nem történik semmi vagy az ablak “magától” bezárul, esetleg kiakad a shell. Elszomorító, hogy a fantasztikus erőforrásokkal rendelkező Microsoft nem érezte azt, hogy immár egységessé kellene tenni legalább a rendszer alapvető elemeit. Mégegyszer: három évvel vagyunk a Windows 8 kiadása után, erre idő és erőforrás is bőven került volna, ha a cégnél ezt bárki prioritásként kezelné.

Ugyanakkor ezzel ér véget a cikk – amivel csak egyetérteni tudok:

A nagy végső kérdés: a Windows 10 lett-e a jelenleg elérhető legjobb Windows kiadás? Szerintünk igen. A rendszernek nincs szüksége az UWP appokra ahhoz, hogy tündököljön, a hagyományos Win32-es alkalmazásokat is jobban és gyorsabban futtatja, mint akár a Windows 7, akár a Windows 8.1. (…) A Windows 10 fontos lépés előre a Win32 leváltásában, az alternatívát immár UWP-nek hívják és sok évnyi fejlesztés után lassan eljutott oda, hogy képes egy-egyben kiváltani a régit. Az új rendszer sokat tesz azért, hogy az átmenetet enyhítse a Windows 8 szélsőségessége után, a konzisztencia azonban nem szerepelt a fejlesztési prioritások között. A rendszer egészen stabil, gyors, kényelmes, de türelmetlenül várjuk már a következő lépést, a nagyobb késő őszi első frissítést és a jövőre érkező Redstone hullámot.

tegnaptol_windows-10_4

Frissítve (2015. 08. 08.): Mégse volt ez olyan egyszerű – íme vázlatosan a bejegyzésem publikálása óta eltelt napom története:

  1. Minden hibátlanul működött, de zavart a C meghajtón keletkezett Winows.old mappa a maga szerény 30 gigabájtos méretével, gondoltam, semmi szükség rá, töröltem hát ezzel a módszerrel.
  2. A mappa 5 gigabájtosra fogyott, de továbbra is ott volt, és ez rohadtul szúrta a szemem – bekeményítettem egy parancssoros módszerrel, amit itt találtam.
  3. Ekkortól bootolás után már csak egy fekete képernyő fogadott. Bosszantott, hogy bosszantott az a kis rohadék Winows.old mappa – ott kellett volna hagyni, soha nem hiányzott volna az az 5 giga, amit elfoglalt…
  4. Frissítettem a Windows 10-et (fájlok megtartása, programok, beállítások törlése).
  5. Ezután felállt a rendszer, de meglepetésemre az elsőként telepíteni próbált Google Drive asztali alkalmazás és az Adobe CC manager nem volt hajlandó elindulni (előbbi egy hibaüzenetet dobott egy OK gombbal, utóbbinál semmilyen visszajelzés nem volt).
  6. A Windows 10 teljes újratelepítésére készülve elkezdtem átmásolni a fél terabájtnyi adatomat egy külső vincseszterre, és ennél a pontnál aludni tértem.
  7. Ma reggel mindent porig rombolva (a meghajtót formázva) újratelepítettem a Windows 10-et. Biztosra akartam menni, de nem sikerült: a hibajelenség ugyan az maradt.
  8. Már előző este is keresgéltem a neten a megoldásokat (volt egy hibakód is a Google Drive üzenetében), és ma is egyre több helyen azt találtam, hogy a videokártya drivere lehet a ludas. Próbáltam frissíteni, de hiába, mert a legfrissebb volt. Eltávolítottam, újratelepítettem – ez is hiába.
  9. Tanácstalanul panaszkodtam feleségemnek, és bölcsessége egy újabb reménysugarat csillantott meg: telepítsd fel a Windows 7-et, aztán kezdd újra – mondta. Így is tettem, felraktam a 7-es Windows-t, aztán kikapcsolódásképp elmentünk a piacra.
  10. Hazatérve elkezdtem letölteni a Windows 10-et innen (a DVD-re írás lehetőségét választottam). Mikor fél három körül elmentünk ebédelni, 35 %-nál tartott a kb. két órája indult folyamat.
  11. Este hatra már kész is volt a DVD-m, elindítottam, erre kódot kér. Megadtam a W7 serialját, persze nem jó… ó hogy a…
  12. Jó, akkor próbálkozom a másik módszerrel (nem adathordozó készítése, hanem frissítés) – elindult újra a letöltés, én meg miután Kapás Boglárka úszó döntőjét megnéztem (délután az úszás ment a tévén a háttérben), elindultam “úszni” a kerti medencénkhez (csak egy felfújhatós).
  13. A letöltés meglepően gyors volt, este hétkor már indítottam is a sokadszori telepítést, erre megint sorozatszámot kér. És ekkor veszem észre, hogy csak azért, mert a friss W7 még nem aktiválta magát. Zsóóólti, miért nem figyelsz?!
  14. Nem részletezem tovább, a lényeg, hogy este nyolckor, épp egy nappal a bejegyzés publikálása után végre ismét van egy működő Windows 10-es rendszerem! És nincs Windows.old mappa a C meghajtón!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s