walter_isaacson_steve_jobsNyári olvasmányom volt ez a könyv, melyet születésnapomra kaptam feleségemtől. Többször éreztem úgy, hogy sokkal több szó esik benne a termékekről, mint a kétségtelenül páratlan és lenyűgöző életművet létrehozó emberről, akiről a könyv szól – de ezzel együtt is nagyon érdekes volt, és talán így hiteles(ebb), hiszen Steve Jobs életének meghatározói voltak azok a forradalmi eszközök, melyek megalkotásában kulcsszerepet játszott. Jártamban-keltemben sokszor mondtam magamban, valamilyen silány minőségű termékkel találkozva, hogy ezt bizony Steve nem hagyta volna jóvá – sajnos a könyv is egy ilyen termék, jutott bele pár tucat elírás és hiba (de ehhez már hozzászokhattunk). Egyszer már idéztem belőle, most álljon itt egy részlet a végéről – ennél nem is lehetne jobb befejezése:

Hogy mi vitt előre? A legtöbb kreatív ember azért hálás, ha annak a munkának a gyümölcsét élvezheti, amelyet valaki más már megcsinált előtte. Nem én találtam fel azt a nyelvet, vagy azokat a képleteket, amelyet használok. Az ételemet sem én állítom elő, a ruhámat sem én készítem. Bármit csinálok, az az emberiség más tagjaitól ered. Mindig mások vállán állunk. Sokan vagyunk, akik szeretnének valamit visszaadni az emberiségnek. Ki akarunk fejezni valamit azon a módon, amelyhez a legjobban értünk – mert nem tudunk Bob Dylan-számokat és Tom Stoppard-darabokat írni. Megpróbáljuk a bennünk levő tehetséget arra használni, hogy megmutassuk, milyen nagyra becsüljük az előttünk járók eredményét, és hogy ehhez hozzátegyünk valamit a magunk részéről. Engem ez vitt előre.

Végszó

Egy napos délután, amikor nem érezte jól magát, Jobs leült a háza mögötti kertben és a halálról elmélkedett. Beszélt a közel négy évtizeddel korábbi indiai tapasztalatairól, buddhista tanulmányairól, valamint a reinkarnációról és a szellemi transzcendenciáról vallott nézeteiről. „Nagyjából fele részben hiszek istenben, fele részben nem – mondta. – Életem nagyobbik részében hittem benne, hogy a létezésünk több, mint ami szemmel látható.”

A halál árnyékában azt is bevallotta, hogy talán túlbecsülte a halál utáni élet létezésének esélyét, mert annyira szeretett volna hinni benne. „Szeretem azt hinni, hogy valami megmarad a halál után – mondta. – Nagyon furcsa arra gondolni, hogy minden felhalmozott tapasztalat és talán bölcsesség egyszerűen semmivé lesz. Jó lenne azt hinni, hogy valami megmarad, talán a tudat fennmarad.”

Hosszú hallgatásba burkolózott. „De az is lehet, hogy ez olyan, mint a kikapcsoló gomb – mondta –. Csak egy kattintás, és már itt sem vagy.” Ezután újra elhallgatott, és halványan elmosolyodott. „Lehet, hogy ezért nem akartam soha kikapcsoló gombot tenni az Apple-eszközökre.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s