Szellemi táplálék

Napjainkban rengeteg szó esik arról, hogyan kényeztessük a testünket, menjünk masszázsra, wellnessre, érezzük jól magunkat, legyen kellemes a karácsony. Nincs is ezzel baj, én is „kényeztetem” a testem a futásaimmal, és arra is odafigyelek, mit töltök bele, de számomra legalább ennyire fontos a szellemi táplálék. Annak „magyarázatául”, hogy mit jelent mindez, kölcsönveszem legutóbbi futókalandom ihlette szavaimat:

Miközben az autóban ülve hasítom a ködöt, Hamvas Béla gondolatait Rátóti Zoltán teszi a füleimen keresztül befogadhatóvá. Az ismeretlent takaró homály rendre kitisztul előttem, hogy helyet adjon újabb ismeretleneknek. Futva folytatom a játékot: közeledek, tisztul a kép, majd futok tovább a szürkeségbe. Ezért szeretek mindig máshol futni, amiért a ködöt is szeretem: izgat a kíváncsiság, vonz az ismeretlen, húz a megismerni akarás. Ezért szeretek tanulni, amiért a ködöt is szeretem: élvezem, ahogy egyre messzebbre jutva tisztul a kép, és közelebb kerülnek újabb ismeretlenek. Ezért vagyok hálás a testemnek, Hamvasnak, és a többi(ek)nek, amiért átélhetem a megismerés hátborzongató gyönyörűségét.

Hogy kik vannak segítségemre e gyönyörűség átélésében mostanság? Először is Gábor barátom, hiszen általa, és remek – általam is már többször ajánlott és idézett – blogja által kerültek látóterembe a tradicionalitás, a tradicionális metafizika, és a szolipszizmus fogalmai; melyek nagy igazságok és felismerések kapuit nyitogatják bennem. Atyafi nyomán ajánlom Baranyi Tibor, László András és Virág László előadásait (fellelhetők a YouTube-on is); a Last Exit oldalát; a tradíció ösvényei YouTube csatornát; és Hamvas Béla írásait. És hogy aktualitása is legyen e bejegyzésnek a téli napfordulón, a karácsony, a fény ünnepe közeledtével, ajánlom László András alábbi előadását: