Épp csak kezd melegedni az autó belső tere, mikor Nagykovácsiba érek, nincs kedvem kiszállni, a műszerfalra rakott lábakkal nyújtok – kintről egy barátságosnak tűnő fekete kutya hosszan figyel, de nem várja meg, míg befejezem. Múlt héten, mikor még melegebb volt, megjegyeztem magamban, hogy újabban szeretem a hideget, kimondottan élvezem ahogy nyaldos. De ez a -8 °C túl hideg ahhoz, hogy szeressem. Vacogó fogakkal indulok, és most örülök az izzasztó emelkedőnek – két kilométer kell a bemelegedéshez.

2016-01-02-43114

2016-01-02-43115

Felfelé haladva egyre „fakóbb” a barna, egyre több fehér takarja, egyre szebb a táj – szállingózni kezd a hó. Ezúttal nem kell sárgödröket kerülgetnem, viseletes cipőm kopog a fagyott talajon.

2016-01-02-43117

Többször eszembe jutnak László András autóban hallgatott szavai: abszolúte, mindentől eloldott önmagammá kell lennem, le kell választanom önmagamról mindazt, ami nem én vagyok, és akkor kiderül, hogy tulajdonképpen az is én vagyok. Minden, a legteljesebb értelemben: menny és pokol, isten és sátán, minden én önmagam vagyok. Nagyszerű gondolat…

2016-01-02-43118

2016-01-02-43119

Messze a domboldalban egy narancsvörös folt mozog – csak a színéből következtetek: róka lehet. Pár perccel később közvetlenül mellőlem, az út szélétől szalad el, most már jól kivehető fehér végű, fekete farka is.

2016-01-02-43120

2016-01-02-43122

Kilométerek múlva két csodaszép, vörös begyű madár fakaszt mosolyt fagyott arcomra (vörös begyű, tehát nyilván vörösbegy, gondolom). Odébb egy őzpár kelt egy kis zajt a csendesre dermedt erdőben – figyelem fehér foltos fenekük vidám hullámzását.

2016-01-02-43123

2016-01-02-43125

2016-01-02-43127

2016-01-02-43128

2016-01-02-43130

19 kilométer után érek célba, meglepően könnyen ment, jól indul a 2016-os futóévem! (Itthon megnéztem, süvöltők voltak a vörös begyűek.)

Az egyéniség szétbontása

Egyenként vizsgáld át egyéniséged minden tartalmát és rendezgesd. Figyeld meg szokásaidat: honnan erednek, mit művelnek, hova tartanak. Bontsd szét egyéniségedet és minden tartalma idegenként fog mutatkozni előtted. Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy elszegényedsz: mert helyébe-tódul a határtalan összefüggés gazdagsága. Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy bármit is elveszítesz: mert ha a mosdatlant kiutasítod, mosdottan a helyén találod. Bontsd szét egyéniségedet és szabaddá válnak lelked végtelen áramai, melyek nem benned vannak és nem kívüled, áthatnak mindenen. Akin egyénisége uralkodik: ha előrejut, pöffeszkedővé, ha lemarad, ronggyá válik. S aki egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse és a balsors. – Weöres Sándor

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s