Épp csak kezd melegedni az autó belső tere, mikor Nagykovácsiba érek, nincs kedvem kiszállni, a műszerfalra rakott lábakkal nyújtok – kintről egy barátságosnak tűnő fekete kutya hosszan figyel, de nem várja meg, míg befejezem. Múlt héten, mikor még melegebb volt, megjegyeztem magamban, hogy újabban szeretem a hideget, kimondottan élvezem ahogy nyaldos. De ez a -8 °C túl hideg ahhoz, hogy szeressem. Vacogó fogakkal indulok, és most örülök az izzasztó emelkedőnek – két kilométer kell a bemelegedéshez.
Felfelé haladva egyre „fakóbb” a barna, egyre több fehér takarja, egyre szebb a táj – szállingózni kezd a hó. Ezúttal nem kell sárgödröket kerülgetnem, viseletes cipőm kopog a fagyott talajon.
Többször eszembe jutnak László András autóban hallgatott szavai: abszolúte, mindentől eloldott önmagammá kell lennem, le kell választanom önmagamról mindazt, ami nem én vagyok, és akkor kiderül, hogy tulajdonképpen az is én vagyok. Minden, a legteljesebb értelemben: menny és pokol, isten és sátán, minden én önmagam vagyok. Nagyszerű gondolat…
Messze a domboldalban egy narancsvörös folt mozog – csak a színéből következtetek: róka lehet. Pár perccel később közvetlenül mellőlem, az út szélétől szalad el, most már jól kivehető fehér végű, fekete farka is.
Kilométerek múlva két csodaszép, vörös begyű madár fakaszt mosolyt fagyott arcomra (vörös begyű, tehát nyilván vörösbegy, gondolom). Odébb egy őzpár kelt egy kis zajt a csendesre dermedt erdőben – figyelem fehér foltos fenekük vidám hullámzását.
19 kilométer után érek célba, meglepően könnyen ment, jól indul a 2016-os futóévem! (Itthon megnéztem, süvöltők voltak a vörös begyűek.)
Az egyéniség szétbontása
Egyenként vizsgáld át egyéniséged minden tartalmát és rendezgesd. Figyeld meg szokásaidat: honnan erednek, mit művelnek, hova tartanak. Bontsd szét egyéniségedet és minden tartalma idegenként fog mutatkozni előtted. Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy elszegényedsz: mert helyébe-tódul a határtalan összefüggés gazdagsága. Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy bármit is elveszítesz: mert ha a mosdatlant kiutasítod, mosdottan a helyén találod. Bontsd szét egyéniségedet és szabaddá válnak lelked végtelen áramai, melyek nem benned vannak és nem kívüled, áthatnak mindenen. Akin egyénisége uralkodik: ha előrejut, pöffeszkedővé, ha lemarad, ronggyá válik. S aki egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse és a balsors. – Weöres Sándor
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?