Szellemi útravalóm:
Az igazi vallás a végtelent keresi, az örököt és kapcsolatot az isteni valósággal. És miközben az ember igazi vallásosságában keresi az örököt, felmerül benne az a kérdés, hogy: hátha önmagát keresi? Hátha ez a végtelen, ez az örök isteni valóság benne van az emberben, magában hordja, hátha önmaga? Ahogy Pascal mondja: Tu ne me chercherais pas, si tu ne me possédais – nem keresnél engem, ha nem volnék benned. Az ember a végtelenben és a végtelen az emberben.
Hamvas Béla
A mai hajnalon ott kezdem, ahol egy héttel ezelőtt abbahagytam: a Dera-szurdok feletti hegygerincen. Már előző alkalommal is magával ragadott a hely hangulata – most is igen lassan haladok, legalábbis méterekben mérhetően, de ott legbelül, ahol az igazán lényeges dolgok zajlanak, már magasan szárnyalok. Próbálom pixelekbe zárni e csodát…
Utam vége nem kevésbé gyönyörű, mint az eleje: ezúttal a Dera-szurdok hasadékában futok, hidakon átkelve a Dera-patak egyik oldaláról a másikra. Azaz csak futnék, ha nem állítana meg folyton a megörökítendő látvány…
A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
Vélemény, hozzászólás?