Nem emlékszem, hogy került hozzám, talán ajándékba kaptam valakitől. Kiolvasva erős késztetést éreztem, hogy – a filmes Ne nézd meg! mintájára – létrehozzak egy Ne olvasd el! című bejegyzést azon könyvek számára, melyekre felesleges időt pazarolni. De nem vagyunk egyformák, biztos, hogy valakinek épp ez a könyv nyitja rá a szemét arra, hogy nem elég jó apa. Engem csak megerősített abban, hogy még tudatosabban figyeljek a következőkre
- mutassak követendő példát, mert a lányom valószínű hozzám hasonló párt választ majd magának,
- legyek kevésbé kritikus vele szemben.
Amúgy a könyv néhol kimondottan idegesített a buta sztereotípiáival, az „amerikaiságával”, és azzal, hogy ezerszer elismétli ugyanazt, de összességében – a fentiek miatt – nem bántam meg, hogy elolvastam.
Szakmailag pedig: a könyv tördelése kifejezetten katasztrofális.
Az ismétlés a tudás apja…vagymi.