Sok zsíros szalonna, még több bor, és kevés alvás után nem éppen üdén ébredek, de tudom, hogy meg fogja érni, ha felkelek – hiszen új helyek várnak Cseszneken, ahova a Cinto Túravezetői Találkozójára (CSITT) érkeztem (akárcsak tavaly).
A vár „figyelő tekintetét” elhagyva, az erdőbe érve a keltikék mézes illata fogad.
Szarvasok! Ketten futnak a domboldalban – én jól látom őket, de miután megállok, ők már nem vesznek tudomást rólam. Szeretem ezeket az intim pillanatokat, amikor a természet észrevétlen megfigyelője lehetek.
Észre se venném, de „leröffent” egy vaddisznó. Megállok, a hang irányában egy sötétebb foltot látok a bokrok sűrűjében. Várom az ilyenkor szokásos csörtetést, de helyette ezúttal egy az előzőnél is hangosabb, általam korábban sosem hallott hosszúságú röfögés következik, amit csak egyféleképp tudok értelmezni: „fuss tovább, vagy megbánod!” Szót fogadok.
Mókus mászik a fa törzsén, közeledtemre egyre magasabbra mászik – mégpedig úgy, hogy hozzám képest mindig a fa túloldalán legyen. Rendben, akkor játsszunk! Körbejárom a fát, de a bozontos farok mindig a fa takarásában marad. Végre sikerül gyorsabbnak lennem, és teljes egészében látom a kis szőrmókot oldalról. Most minden bizonnyal „azt szeretné játszani”, hogy ő mozdulatlanná dermed, én pedig nem veszem észre. Ebbe nem megyek bele azonnal: mielőtt tovább futok, hosszan nézem a kis bozontos fülét, a fát ölelő testét.
A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?