Mostantól elkezdem dokumentálni – hátha egyszer visszaolvasva észreveszek egy ma még láthatatlan összefüggést…

Tegnap Peti Balázséknál Péter egy fiatalon Brazíliába emigráló magyar íróról mesélt, az „Egy nap a láthatatlan házban című könyve kapcsán.

Ma ezt olvasom a Facebookon, Sárecz Iván barátom bejegyzéseként:

“Mit hagynak ránk holtuk után az öregek?
Egy vén ruhát,
Egy repedt ókulárét,
Egy félig ürült tintásüveget.

Még élek. Ám a perc közel…
“Ezt hagyta csak” – vijjognak majd felettem.
S én a kegyetlen Alvilág
Mélyén sóhajtom: legalább
A tintatartómat kiürítettem.”

– Lénard Sándor, (1910-1972), 13 nyelven beszélő, fiatalon Brazíliába emigráló magyar orvos, író, költő, műfordító, zeneértő polihisztor egyik utolsó verse, akiről valamelyik novellája megjelenése után Veres Péter a következőket írta: “Hadd gratuláljak most a Lénard-novellához. Igazi író, nagy szellem, és bölcs, tiszta embernek érzem. Szégyellje magát a süket és vak magyar sajtó és könyvkiadás, amely olcsó sikerembereket prezentál nekünk… Ez a novella messze magasan fölötte áll Moravia római történeteinek, pedig azok még elég jó olvasmányok.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.