Szellemi útravalóm Hamvas Béla Patmosz I. című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban.

(…) nem élet vagyok, hanem ott vagyok, ahol több vagyok, mint élet (…) Az életen túl élő lény magvát megtalálni és felébreszteni és realizálni a legnagyobb teljesítmény, amit az ember elérhet.

500. alkalommal indulok önmagam keresésére. Megtalálni azt, ahol több vagyok mint élet…

A viharos szél futásra késztet, mert mikor megállok, még jobban fázom. Azért pár képnek nem tudok ellenállni, haza kell hoznom e látomásokat:

Szélvédett helyre érek, a fákon alig rezdülnek a levelek. Csend van, a szél zúgása csak tompán, messziről hallatszik, mintha egy ablak mögé zártam volna… Hatalmas a kontraszt az egyetlen perccel ezelőtti és a jelen állapot között. Akárcsak jelenlegi és jövendőbeli életem között…

Hullámvasút: a lefeléket, felfelék követik – szeretem, sokszor volt már hasonlóban részem, de csak most értem meg e gyönyörű metaforikus tanítást: használd fel a lefelé energiáit az emelkedéshez. Ha lefelé – netán görcsösen – visszatartod magad, akkor sokkal nehezebb lesz az emelkedő szakasz; ha pedig felelőtlenül elengeded magad, könnyen lehet, hogy elesel. Viszont ha az irányítást magadnál tartva lovagolsz akár a pokol bugyráig vezető mélységbe, félelem és kétségek nélkül, tudva, hogy a lefelét felfelé követi, engedve a lehúzó erőknek, de mindvégig féken tartva azokat; akkor ezek energiájának lendülete az egekbe röpíthet!

Egy róka megy előttem az úton, és mivel felőle fúj a szél, szagomat, zajomat nem érzékeli – hosszú másodpercekig gyönyörködhetek benne, míg egy isteni sugallatra hátrakapja a fejét, majd hatalmas fülekkel keretezett ábrázatával arcomra mosolyt fakasztva elszalad.

A cél felé közeledve megszületik bennem a gondolat, hogy ebben a futásomban (is) benne volt az összes korábbi – ahogyan benne van minden mindenben. Ma hajnalban nehezen találtam rá az előre eltervezett útvonalra – akárcsak hat évvel korábban, amikor 39 évesen elkezdtem futni, a bő két évvel később meglelt „futográfus utamra”. És egyáltalán nem esik nehezemre az sem, hogy mind az ötszázat egyetlennek lássam: emelkedőkkel, lejtőkkel, hegyekkel, völgyekkel, hideggel, meleggel, színekkel, fehérrel, széllel, csicsergéssel, csenddel, szagokkal, illatokkal, kétségekkel, felismerésekkel, kezdetekkel és célbaérésekkel együtt.

Visszatérek a viharos szél birodalmába. Még egy kis időre…

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.