Hónap: 2020 február
-
#552 • 2020. 02. 23. • Orfű: Kis-hegy, Cigány-hegy, Malommúzeum (Mecsek #25 – Cimbivel)
Határozottan tetszik ez a formabontás! Zöld szár, zöld levél – ehhez piros, narancs, sárga, kék, lila, fehér szirmok illenek. Legalábbis a többség szerint – de ez kit érdekel?! Itt van ez a vagány virág, aki bevállalja a „monokromizmust”: zöld levelekkel szegett zöld száron zöld szirmokat növeszt – és milyen jól áll neki! Hogy jobb, kutyával…
-
#551 • 2020. 02. 15. • Visegrád: Nagy-bükk, Kis-Kilián, Nagy-Kilián, Vaskapu-hegy (Cimbivel)
Patakátkelés: nem látom a köveket, melyekre lépve száraz lábbal folytathatnám utam a túloldalon. De kis tétovázás után rálépek egyre, és rögtön „megjelenik” a következő, majd még egy – és hamarabb mint ahogy ezt elolvasod, máris túlnan vagyok. Ismerős szituáció? Nem mersz elindulni, de mikor már „benne vagy”, egyértelművé válik, merre kell menned. Egy újabb metaforikus…
-
#550 • 2020. 02. 09. • Pilisszentlászló: Kálvária, Öreg-Pap-hegy (Cimbivel)
Éjjel gyanús hangokat hallok lentről, valami baj van Cimbivel…? De Cimbinek reggel jól láthatóan sejtése sincs róla, hogy bárminek másképp „kellene” lennie, mint egy héttel ezelőttig: lelkesen konstatálja, hogy futóruhát húzok magamra – „csóva” farka arcomat csapdossa, miközben cipőfűzőm kötöm. Elindulunk, mint máskor, de most valahogy semmi nem olyan, mint máskor. Ajjajjaj, Cimbi gyanúsan mozog,…
-
#549 • 2020. 02. 02. • Visegrád: Nagy-bükk, Spartacus-ösvény, Bánya-hegy – Pilisszentlászló (Cimbivel)
Mikor átemelem egy két méter magas drótkerítésen, és ő szófogadón leugrik a túloldalán, megvárva, hogy utánamásszak; mikor átugorja a patakot, és már futna tovább, de utána szólva, hogy „nem vagy szomjas? gyere, igyál!”, visszajön inni; mikor az elágazásoknál a térképet böngészve „megbeszéljük”, merre menjünk tovább; mikor meg-megállva visszanéz, hogy jövök-e – folyamatosan azt érezem, hogy…
-
#548 • 2020. 01. 26. • Visegrád: Új-hegy, Mátyás-hegy, Nagy-bükk, Alsó-Pap-hegy, Kis-Pap-hegy (Cimbivel)
Volt már jó néhány szép jelenet a most születő futókalandomban is, de ez… …ez itt mindenképp a legszebbek közül való! Elképzelem, mikor ebben a „lakókocsiban” emberek éltek, tevékenykedtek, örültek és aggódtak. Mostanra pedig már csak rozsdás fémkeretbe foglalt tárgy-maradványok utalnak minderre. Ami akkor fontos volt, már egyáltalán nem számít. Az emberi létezés törékenysége, a pillanat…
HALASIZSOLT 