Az új cipőm kényelmes (Decathlonos EVADICT MT2 – esetleg majd írok róla külön bejegyzésben); az új telefonom pedig egyszerűen nagyszerű. Egyfelől szánalmas, hogy egy „mihaszna”, az időben gyorsan elavuló és eltűnő kis tárgy érkezését úgy vártam, mint egy gyerek a Jézuska ajándékát. Másfelől viszont örülök, hogy „még él bennem a gyerek”. Ez a Google Pixel 5-ös a legnagyszerűbb telefonom eddigi életem során, és úgy általában jelenleg a legszerethetőbb használati tárgyam. Természetesen (mobilfotós) kompromisszumokkal, de megbízhatóan teszi a dolgát, és ha fotózni akarok, akkor fotózok. Akkor amikor akarok – nem úgy, mint az előző, lajhárlomha Xiaomi Mi Note 10-esemmel (na de majd a Pixel 5-ösről is írok egy külön bejegyzést).
És hát legkedvesebb bundás barátommal benne vagyunk a legújabb futókalandunkban, méghozzá új helyen: a Szentendrei-szigeten. A sziget északi csúcsa felől, Kisorosziból kezdjük a Dunával körbefolyt terület „szkennelését”. Csodás hangulatú, remek „újrakezdés”!
Vélemény, hozzászólás?