Egy éve még kicsi esélye lett volna hasonló jelenetnek, mára szinte „mindennapos”: négylábú cimborámmal együtt nézzük a vágtázó szarvasokat. Csodálatos élmény ez is, de még csodálatosabb átélni az egymásra hangolódás folyamatát Cimbivel – aki pár nap múlva már két éves lesz.
Tervezett utunk a temető mellett vitt volna el, de Cimbi besétál a nyitott kapun. Sokszor volt már, hogy nálam jobban érezte, merre kell mennünk, és amúgy is szeretem a temetők hangulatát, követem hát kalandtársamat. Egyetlen ápolt, „modern” sír se ragad magával; kizárólag az, melyet már megszépített az idő, ahol az eltemetettre talán már senki se emlékezik, így senki nem is hagy semmilyen nyomot rajta – nincs „sírgyalázás” ízléstelen műanyag mécsesekkel és műanyag vázákba helyezett művirágokkal.
Eszembe jut néhány nappal korábbi olvasmányom Hamvas Bélától:
Az, ami nem nyilatkozott meg, előnyben van afölött, ami megnyilatkozott. Tao. Wu-hszien. Purusa. A nemlétező erősebb, mint a létező. A láthatatlan, mondja Hérakleitosz, erősebb a láthatónál. Az igazi erő az üresség, a sunjata, mint a mahájána tanítja, az Ain, ahogy a kabbalisták írják. A szellem ott van, ahol nincs semmi. Mindaz, ami van, ex nihilo keletkezett. A világot ebből a semmiből teremtették, ebből a ragyogó nemlétezőből, aminél tisztább és erősebb és keményebb és üresebb nincs.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?