Hónap: 2021 május


  • #617 • 2021. 05. 22. • Dág – Sárisáp – Csolnok (Cimbivel)

    #617 • 2021. 05. 22. • Dág – Sárisáp – Csolnok (Cimbivel)

    Még az autóban azt kívánom: e futókalandunk repceföldeken vezessen át! (F)ut(ás)unk java részén „úszunk a sárgában” – még most is az orromban a „látványfokát ellenpontozó” ázott repceszag. A tudat teremtő ereje ismét megnyilvánult. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)

    Tovább →


  • #616 • 2021. 05. 15. • Tokodaltáró: Kis-Gete – Csolnok: Nagy-Gete, Gete-hegy (Cimbivel)

    #616 • 2021. 05. 15. • Tokodaltáró: Kis-Gete – Csolnok: Nagy-Gete, Gete-hegy (Cimbivel)

    Úgy érzem, akkor lesz a legteljesebb e „beszámolóm”, ha nem írok semmit. Nem írom le, hogy találkoztunk vaddisznókkal, aztán egy őz ugrott keresztül előttünk az úton, majd egy a másik, felénk közelítőt ismerkedni készülő kutyának véltem, és rövid távon egy nyúl kísért utunkon. Nem írok az arany-zölden ragyogó dombokról sem, mert minden jelzőt „elsütöttem” már,…

    Tovább →


  • Áldozathozatal

    9 perc 30 másodperctől: „Nem kellene annyit szomorkodnia, nem kellene annyit vágyakoznia, nem kellene örökké várnia valamit! Ez a legfontosabb: nem kell várni semmit! (…) Itt vagyok például én: egész életem azzal telt el, hogy vártam valamit; szinte egész életemben úgy éreztem, mintha egy vasútállomáson várakoznék. Mindig úgy éreztem, mintha az egész eddigi életem nem…

    Tovább →


  • #615 • 2021. 05. 09. • Tát: Táti-sziget – Esztergom: Körtvélyes-sziget (Cimbivel)

    #615 • 2021. 05. 09. • Tát: Táti-sziget – Esztergom: Körtvélyes-sziget (Cimbivel)

    Ezúttal a Táti-szigetcsoport déli ágát, a Körtvélyes-szigetet futjuk végig.. Hideg, napsütés, horizonttal összevarrt kék és zöld, harmatcseppekben ázó lábak és bunda, találkozás Lucky kutyával – mindez egy újabb egyedi hangulatkonzervbe sűrítve. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)

    Tovább →


  • #614 • 2021. 05. 01. • Tát: Táti-sziget – Esztergom: Nyáros-sziget (Cimbivel)

    #614 • 2021. 05. 01. • Tát: Táti-sziget – Esztergom: Nyáros-sziget (Cimbivel)

    A fenséges nyitókép után – melyen a Duna vize lilás felhőfoszlányoknak, narancs horizontnak és frisszöld fakoronáknak tart tükröt egy csónakot ölelgetve – hosszú egyenest futva a zöldekkel szegélyezett, kékkel takart barna úton, azon gondolkodom, lehet-e ennél unalmasabb, és az unalomnak lehet-e valami magasztos, pozitív töltete? Arra a következtetésre jutok, hogy lehet, amennyiben ez egy tudatosan…

    Tovább →


Create a website or blog at WordPress.com