2013. április 14-én kezdtem el rendszeresen futni. Azóta a futás is életem meghatározó részévé vált…
200×200 km projekt
Felemelő megtapasztalás, hogy ezt az „életem meghatározó részét” mennyire könnyű elengedni. A nyúlnak, ki egyszer csak Cimbi és köztem találja magát az úton, mindez nem lenne ilyen egyszerű. Ő élete végéig fut, és ha már nem fut, valószínű nem is él sokáig. Végül felém szalad, Cimbi pedig utána, és meglepő módon utol is éri az üldözöttet, így inkább visszahívom négylábú barátom. A nyúl pedig elfut – hármunk közül talán neki való leginkább ez a foglalatosság, de egész biztosan nekem a legkevésbé.
Ez volt az első napkeltekor induló, új terepet felfedező (futás helyett) sétánk, és legalább annyira szerettem, mint ha futókaland lett volna.
Vélemény, hozzászólás?