Korom Gábortól hallottam egy podcastban nemrég, hogy kutyával sétálni a természetben (persze póráz nélkül) egy fokozott élményt jelent, mert négylábú barátunk „érzékszerveire csatlakozva” egy számunkra láthatatlan világ is feltárul előttünk. Valóban így van, amiért minden nap hálát adok kócossegű kalandtársamnak. Cimbi ezúttal elsőként egy borzcsaládra hívja fel a figyelmem: a szülő az egyik kölyköt a szájában viszi, a másik meg árnyékként követi őt. A szántóföldön át történő menekülésüket már magamtól is észrevettem volna, de „avatarom által” érzékelve a potenciális fotótéma közeledtét, volt időm bekapcsolni a telefonom, és megörökíteni e kedves jelenetet.
Aztán jött még számtalan szarvas és őz, együtt megfigyelve és átélve. Bundás barátom az én kiterjesztett valóság szemüvegem.
Az Arany János általános iskola mellett induló térköves, buja zöld „ösvény”, a kálvária-dombi napkelte, a pókhálón megcsillanó harmatcseppek, és a sok leírhatatlanság már „csak” ráadásajándékok.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?