Az akciót minden kötöttségtől meg kell szabadítanunk. Önmagában kell megvalósulnia: a szellem lázától szabadon, gyűlölettől és vágytól megtisztítva. A következő igazságoknak kell teljes mértékben áthatniuk a szellemet: az útnak nincsen célja, nincs mit várni, nincs mit remélni és nincs mitől félni. A világ szabad: az értelem és a célok, az „evolúció”, a sors vagy az előrelátás olyan lények ködje és fikciója, akik képtelenek egyedül járni, pórázra, felügyeletre van szükségük. Te magad rendelkezel önmagad felett. El kell jutnod odáig, hogy magadat mint az erők középpontját éld át, míg megismered azt az akciót, amely nem erre vagy arra a létezőre, hanem önmagára irányul. Itt nem leszel mozgatva – szabadon mozgatod saját magad. A dolgok megszűnnek számodra a vágy tárgyai lenni: az akció tárgyaivá válnak. Kioltódnak az irracionális élet impulzusai, mivel olyan dolgok körül keringenek, amelyek már nem léteznek, így megszűnik a túlhajtottság érzése, a rohanás őrülete, a cselekvésnek „valamit tevése” és célja, a fájdalmas komolyság és a kényszerű akarás, a tragikus érzés és a titáni kö­telék, lehullik a sokaság betegsége – az élet emberi értelme. Megjelenik a felsőbbrendű nyugalom – és pontosan ebből képes a tiszta és tisztító akció újjászületni: az akció, amely minden pillanatban, minden helyen át tud fogni minden irányt, az akció, amely minden oldalon megragadhatatlanul fel tud törni, amely magát mindig önmagán túl határozza meg – önmagával szemben szabadon, győzelem és vereség, siker és kudarc, egoizmus és altruizmus felett állva, az akció szabadon minden köteléktől, szabadon minden identifikációtól.

Gyüttment Fesztivál és „panelkutyaság” Cimbivel

Régóta szemeztem ezzel a fesztivállal, pár hónapja egy biokertész tanfolyamos csoporttársam „ajánlata” volt az utolsó csepp a pohárban – eldöntöttem: idén nem hagyom ki! Sokáig kérdés volt számomra, hogy Cimbit kire bízzam, míg én fesztiválozok; de Ates szomszédom jól „helyretett”, azt mondta: ott a kutya helye, ahol a gazdája. És még egy történetet is elmesélt:…

Tovább

#524 • 2019. 08. 17. • Piliscsév: Tetős-hegy, Bárány-hegy

Ezúttal egy tesztelésre kölcsönkapott Huawei P30 Pro telefonnal indulok útnak… Két kilométernyi egyenes – és benne az egész életem: szúrós bokrok, áthatolhatatlannak tűnő terep, de megyek, mert hiszem, hogy arra kell… végre egy jól járható szakasz, megkönnyebbülök… de kicsivel később ismét meredek, alig haladok, vajon biztos ez az én utam… elbizonytalanodom… nem akarom… nem erre…

Tovább

#523 • 2019. 08. 11. • Piliscsév: Tinnye-hegy – Pilisjászfalu: Nagy-Somlyó, Sumlin

Puha homok a lábaim alatt, zöld lombok körülöttem, előttem pedig a megismerésre váró ismeretlen… A híres Noah ház egy példánya: Nem volt már a térképre rajzolva, de mert folytatódott, követtem az utat, egészen a végéig. Most már tudom, miért: két vaddisznó túrja a földet tőlem alig tíz méternyire, és – rajtam kívül – egy róka…

Tovább

#521 • 2019. 08. 04. • Piliscsév: Állami erdő – Pilisjászfalu: Kis-Somlyó

Ismét egy tesztelésre kölcsönkapott telefonnal, ezúttal egy Nokia 9 PureView-val indulok újabb futó kalandomra. Minden bizonnyal a vaddisznók is kíváncsiak, mit tud az egyetlen telefonba épített hét kamera (elárulom: keveset), mert ennyi agyarassal egyetlen korábbi futásom során se találkoztam. Egy bezárt kőbányából grandiózus tájat fest elém a tudatom. Méh-város… …ember-temető… …ló-karám… …így lett teljes most.…

Tovább