Leszámítva azt a kilenc bejegyzést, ami általam készített új vagy frissített honlapokról tudósít, több mint fél éve nem blogolok nyilvánosan. Elérkezett egy helyzetértékelés ideje – már csak azért is, mert a blogom 5 nap múlva lesz 15 éves. Egyrészt: kifejezetten jó volt nem publikálni semmit az általam igen alacsonyra értékelt Facebookon; jó volt teljesen elengedni…
Tovább
Futográfus magazin helyett: itt a vége, fuss el véle
Vissza kellett volna olvasnom három évvel ezelőttről: (…) ezennel nyilvánosan elengedem a 200×200 km projektem, mint kereseti forrást, és ha esetleg már nem lesz pénzem benzinre, hogy egyre messzebb menjek itthonról, akkor majd magamban utazok tovább (…) vagy előkeresni e közvélemény kutatás eredményét: összesen 4 válasz, melyből ketten lennének előfizetői az akkor tervezett 200×200 magazinomnak.…
Tovább
A segítségeddel folytathatom
Válság idején egy grafikus viszonylag könnyen nélkülözhető, így mostanában több időm marad a gondolkodásra – és persze ezzel fordított arányosságban jóval kevesebb pénzem a megélhetésre. Miért vagyok itt? Mi a küldetésem? Mivel tudok örömöt okozni? Mi az, amit szívvel-lélekkel tudok csinálni? Ezeket kérdeztem magamtól. És a válaszok mind egy irányba mutattak: futográfusként vagyok leginkább a…
Tovább
2019-es „megmozdulásaim” hat képben
A Strava ezúttal is szépen vizualizálta.
Tovább
Nyolcadik futócipőm: Inov-8 Mudclaw 300 (piros-fekete)
A hetedikkel nem volt szerencsém, selejtes cérnával varrhatták, így rendszeresen elszakadt, szinte már mindenütt, ahol csak lehetett (persze Guttmann „Multinavigátor” Zoli szokásához hűen ügyesen javítgatta). De remélve, hogy ez csak a kivétel, ami a erősíti szabályt (mely szerint az Inov-8 Mudclaw sorozata kiváló), a télre felkészülendő beszereztem új kedvenc futócipőm: a második (piros-fekete) Inov-8 Mudclaw…
Tovább2018-as „megmozdulásaim” egy percben
Kicsit sajnálom, hogy az ehhez hasonló összefoglalókkal szinte soha nem várják meg a tényleges év végét – de a Strava vizuálisan is olyan szépen összefoglalta az idei futásaim, bringázásaim, gyaloglásaim statisztikáját, hogy muszáj megosztanom: Frissítve – ez most már a tényleges teljes tavalyi évem összefoglalója:
TovábbEgyik legnagyobb 2018-as élményem
Az év vége közeledtével megosztom Veled egyik legnagyobb idei élményem. Tisztán emlékszem, mert nagy hatással volt rám: november elsején történt, mikor kaptam egy levelet a PayPaltól, mely szerint a 200×200 km projektemnek új támogatója van. Elárulom, régóta nagy dilemma számomra, hogy érdemes-e ezt a rengeteg időt és energiát beleölni valamibe, aminek „kézzelfogható” hatása (egyelőre) néhány…
Tovább
Az összes (fotós) futásom egy interaktív térképen
Régóta szerettem volna együtt látni az összes futásom, egy térképen, és most elkészültem vele – íme futó kalandjaim térképe. Az egér görgőjével (vagy arra alkalmas eszközön két ujjal) zoomolhatsz; a jelölőkre kattintva (bökve) pedig megjelenik a futásom „címlapfotója”, címe (sorszáma, dátuma, helyszíne[i]) és a róla szóló blogbejegyzés linkje. (A térkép csak azokat a futásaimat tartalmazza,…
Tovább
Túl a 200×200 km projektem harmadán
Rögtön az elején tisztázom: a 200×200 km projekt nem az „emberfeletti” teljesítményről szól (havi 200 kilométert bármelyik egészséges felnőtt ember meg tud tenni) – ez legalább annyira belső utazásom története, mint hosszútávú kitartásomé. Legtöbbször értetlenül pislogó tekintetek előtt állok, mikor szóba kerül, hogy havonta 200 kilométert futok, biciklizek, sétálok, túrázok – 200 hónapon át. Szinte…
Tovább
Futó kalandjaim élettörténete
Sokan kérdeztétek, hogyan készül egy-egy futográfus bejegyzésem, mire megy el az a 10–14 óra, amit az írások végén, a támogatás-blokkban említek. (Valójában senki nem kérdezte, de ez egy bevett szófordulat, ha mesélni akarsz valamiről. Illetve komolyra fordítva a szót, azért is találom e témát említésre érdemesnek, mert sokan – ezúttal tényleg – hiszitek azt, hogy…
Tovább