futással kapcsolatos élményeim, tapasztalataim
Két és negyed éve még azt írtam, hogy szeretem – de az ötödikként vásárolt futócipőmet hamar megutáltam. Különösen, miután pár száz km futás után elkezdtek leszakadni a talpáról a bütykök (a cipőnkénti 42 a balosnál 8-cal, a jobbosnál 3-mal lett kevesebb). Aztán kb. 600 kilométernél kezdetét vette a talp és a felsőrész szétválása a cipő…
Tovább
…turistaútján futottam, amennyi van a térképen (összesen 19-szer). A következő befutandó: Szentendre.
Tovább
Csak a futásom elején volt benne részem (mióta áttértem a természetes futási stílusra, megszűnt), de július végétől sajnos újra társamul szegődött a jobb oldali térdfájdalom. Hátul a térdhajlatban fájt, onnan sugárzott szét a lábszáramba izomláz-szerűen (pedig utóbbit a futások hossza nem indokolta). A tünetek ismeretében egy kedves ismerősöm „megnyugtatott”: ő is ugyanezt érzi, és porcleválása…
Tovább
Augusztusban a fejembe fészkelte magát a gondolat: könyvet csinálok a futó kalandjaimból. Aztán ebből a gondolatból végül egy magazin ötlete fogant meg, melyben nem csak a futó kalandjaim, hanem az összes „megmozdulásom” fotója helyet kapna, ami a 200×200 km projektem kezdete, vagyis 2013 tavasza óta készült – vagyis ahogy a címlap-terven is szerepel: „40000 km…
Tovább
Már harmadszor merül fel ez a kérdés (először 2015-ben, majd 2016-ban), és előre elárulom: továbbra sincs rá egyértelmű válaszom, csak kompromisszumos megoldás létezik, hiszen mindkét platformot csigatempóban fejleszt(get)ik. Miért merül fel egyáltalán újra a kérdés? Azért, mert a Stravaban gyötrelmes az útvonaltervezés. Vannak helyzetek, amikor az automatikus útvonalkövetés nem működik, hiába látom a térképen az…
TovábbSértődöttség nélkül, tényleg csak emlékül (az alábbiak apropója e bejegyzésem):
TovábbMég csak négy éve kezdtem el rendszeresen futni, pedig olyan, mintha egész életemben ezt csináltam volna. Nem akarom ismételni magam, a futográfus.hu-ról – a lényeget viszont nem lehet túl sokszor említeni: rengeteg ajándékot kaptam a futásaim által. Számtalan felismerést, gondolatot, fák öleléseit, vadak tekinteteit, mozgásuk látványát, növények simogatását vagy épp karmolását, napsütést, havat, esőt, hideget,…
Tovább
Mint azt bizonyára észrevettétek, nincs időm blogolni, a fotóim feldolgozásával egy hónapos csúszásban vagyok, tegnap értem haza egy csodás lappföldi túráról. Ilyenkor kimondottan kapóra jön a Strava videója, melyben 1 percben látványosan összefoglalódik tavalyi mozgásban töltött tevékenységem – legalábbis ami a(z egyébként lényegtelen) számokat illeti (amúgy ezek még kicsit változni fognak, mert a Lappföldön megtett…
Tovább
Mostanában vettem észre, hogy még meg se említettem külön bejegyzésben a hatodik futócipőmet, pedig már több mint egy éve az enyém – aranyos feleségemnek hála, akitől tavaly karácsonyra kaptam ajándékba. Akkor egyszer kipróbáltam, aztán félretettem biztonsági tartaléknak, arra az esetre, ha a Mudclaw 265-ös 1000 km-en belül mondaná fel a szolgálatot. De nagy kedvencem bírta…
Tovább
Nagyon ritkán osztok meg személyes tartalmakat a Facebookon (persze tudom, minden általam megosztott tartalom személyes, de nincs tele például szelfikkel az idővonalam). Ezen is gondolkodtam, kirakjam-e, és most már tudom, miért volt jó, hogy így tettem. Mert tanulni jó. És itt nem arra gondolok, hogy tanulságos volt olvasni a „most ezt mér kell így vacsorához”…
Tovább
