Futás évértékelő

Egy éve kezdtem el futni. Az alábbiakban három fejezetre bontva megpróbálom összegezni az elmúlt 12 hónapot – a mennyiség (statisztika), az anyag (felszerelés) és a minőség (élmény) tükrében. Statisztika Pontosan tudom, hogy nem a mennyiség a lényeg, de szeretem a számokat (matektagozatos általánosba jártam) – és most itt az alkalom grafikon nézegetésre: Egy év alatt…

Tovább

Áttérés a természetes futási stílusra – téli futásaim és tekeréseim

Fél év rendszeres futás után, október közepén elkezdett fájni a jobb térdem. Még a nyáron, Christopher McDougall Futni születtünk című könyvében olvastam a természetes futási stílusról, aztán a neten is egyre többet, és elég meggyőzőnek tűntek az információk arra vonatkozóan, hogy érdemes lenne erre átállni. Hiszen elég csak kipróbálni: fuss mezítláb, és tapasztalni fogod, hogy…

Tovább

Telefon hátlap egyediesítése

Mától a fent látható dekoráció díszíti a telefonom hátlapját. Ha te is szeretnél ilyent, bizonyára több lehetőséged is van rá, most elmesélem, én hogyan csináltam. Egy hét takonykór miatti kihagyás után már nagyon hiányzott a futás, gondoltam, ma körbefutom a Mátyáshegyet (ezzel is kijelölve az újabb meghódítandó területet – citromsárgával jelölve). A meredek Nyereg úton…

Tovább

Futás: átértékelve

A pár nappal ezelőtti pécsi futásaim során teljesen átértékelődött minden. Vagy legalábbis az egyik legfontosabb: ami a „félelemmel” kapcsolatos. Nem kell „félni” a lassúságtól, a domboktól, attól ha nem megy úgy, ahogy szeretném. Egyszerűen nincs mitől félni! És érdekes módon erre rímel a könyv is, amit most olvasok: a félelem a legnagyobb ellenségünk. (Pontosabban a…

Tovább

Fél év futás, Endomondo bemutató

Minden a tervek szerint történt, szeptember végétől bő 5 km-es köröket futok. Nagyrészt ugyan arra megyek, mint kezdetben, fél évvel ezelőtt – csak akkor kétkeréken tekertem a meseerdő széléig, és onnan haza. Csodás hangulata van a felkelő nap narancs foltjaival díszített erdei útnak, az eldugott kis utcáknak, az ősz illatának. Illetve részben már csak volt,…

Tovább

Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

Murakami Haruki memoárja korántsem volt olyan érdekes, mint a Futni születtünk, de van annyira rövid, hogy nem kell megbánnom az elolvasására fordított időt. Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén–Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a…

Tovább

Christopher McDougall: Futni születtünk

Bejelöltem sok részt a könyvben, ami nagyon tetszett, gondoltam, majd idézni is fogok közülük; de amikor a kötet végére értem, rögtön tudtam, hogy elég lesz ide az utolsó néhány mondat – aki érdeklődik a futás iránt, úgyis el fogja olvasni, mert (a néhol – egyáltalán nem zavaró mértékben – túldramatizált részek ellenére) érdekes, izgalmas, tanulságos…

Tovább

Táguló köreim

Kapóra jött egy kis útfelújítás ahhoz, hogy Lucával egy kicsit módosítsunk az ovi felé vezető reggeli bringás útvonalunkon. Ez pedig ihletet adott ahhoz, hogy egy kicsit módosítsak a reggeli futásaim útvonalán is. Annál is inkább, mert már több mint két hónapja változatlan (2,7 km-es) vonalon koptatom a járdát, és a célom egy 5 km-es kör,…

Tovább