Mélyen átélt álmot hozok magammal útravalóul. Tulajdonképpen nem is álom volt. Feküdtem az ágyban, csukott szemmel, és az épp csak ébredő hajnal fényében láttam a mellettem levő üres ágyat. Tudtam, hogy csukva van a szemem, mégis láttam, és azt is tudtam, hogy teljesen mindegy, kinyitom-e a szemem, mert ugyanazt látnám. Mindezt végtelen békében, nyugalommal konstatáltam……
Tovább
Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
The World in Faces – ez a címe annak a fotókiállításnak, ami (legalábbis biztosan) már csak péntekig (16-áig) lóg egy kedves ismerősöm erdei jurtájának falára akasztva. Kellemest a hasznossal összekötve ráfűzöm a kiállítás helyszínét „heti nagy sétánk” útvonalára! A szabályokat pedig továbbra is magam hozom: a napkeltekor indulást nem engedem el, de arról ezúttal lemondok,…
Tovább
A végletek embere vagyok. Erre sok példát hozhatnék, de ami miatt most eszembe jut: a végletekig tudok ragaszkodni valamihez, amit elterveztem; viszont ha adódik egy számomra elfogadható módosító tényező, akkor ezt könnyedén el tudom engedni. Jelen esetben ilyen módosító tényező az ebszőnybányai motocross pálya kapuja, ami a mára tervezett kalandunk kezdőpontján zárva vár. Másztam már…
Tovább
Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
Egy faágra akasztott faházikóra írva lóg a kérdés: A kezedből azonnal kihúzod a tüskét, akkor miért őrzöd meg a szívedben? Fotók és útvonal (Strava)
Tovább
Nyár… A hajnali frissesség fogalma értelmezhetetlen. Növények burjánzása, bogarak zümmögése, szúnyogok, kullancsok, kullancslegyek – a mindenség leghitványabb teremtményei. Nyüzsgés, zsongás, izzadás. A Nap korán kel, későn nyugszik, hosszú nappalok keltik a hosszas ténykedés szükségességének illúzióját. Azért a nyár is szerethető, például az illataiért: kezdődött az akáccal, majd jött a bodza, és most itt a keskenylevelű…
Tovább
Az illatszínpadon az akác egyre inkább már csak mellékszereplő, a mindenható rendező a bodzára osztja az illatfőhős szerepét mostanság. Mindkettőt szeretem, de az akácot különösen… „Soha nem tudnám megunni” – jegyzem meg magamban. Majd elgondolkodom ezen. Hisz pár perc után a szarszagot is megszokom reggel a vécén. Ha permanens akácillatban élnék, egy idő után minden…
Tovább
2013. április 14-én kezdtem el rendszeresen futni. Azóta a futás is életem meghatározó részévé vált… 200×200 km projekt Felemelő megtapasztalás, hogy ezt az „életem meghatározó részét” mennyire könnyű elengedni. A nyúlnak, ki egyszer csak Cimbi és köztem találja magát az úton, mindez nem lenne ilyen egyszerű. Ő élete végéig fut, és ha már nem fut,…
Tovább
