200×200 km projekt • 2022. 04. 17. • Dunaalmás: Csúcsos-hegy, Kőpite-hegy Cimbivel

A lenyugvó telihold fénye kísér hétvégi nagysétánk kiindulópontjához. Négylábú cimborám szokatlanul nyugodt – köszönhetően a tegnapi Fenyőfőről induló, a Cuha szurdokon át Bakonyszentlászlóra vezető kirándulásunknak, melynek során bundás barátom hozzávetőleg háromszorosára nyújtotta kétlábú kirándulótársai mindössze 13,5 kilométeres útvonalát. (Kivételes pillanat, mely némi büszkeséggel tölt el, mikor „fáradtnak” látom sétapartnerem – ráadásul már kalandunk elején.) De…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 04. 02. • Szomód: Les-hegy Cimbivel

Fotótéma mindenhol van, de most itt valahogy alig akad (vagy csak alig veszem észre), pedig derűs hangulatú helyeken sétálunk – még ha a többnyire lakatlan tanyák nagy része az ízléstelenség és igénytelenség mintaképei is. Így hát sok jó élménnyel és kevés fotóval térek haza – marad ez is egy képekben és szavakban kevéssé megnyilvánult belső…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 03. 26. • Neszmély – Dunaalmás Cimbivel

Képtelen vagyok rávenni magam, hogy megtaláljam és összerendezzem a szavakat, melyek kellő pontossággal írnák le mindazt, ami ezen az utolsó márciusi nagy sétánkon történt, illetve amit ezen az első idei-tavaszi kalandunkon átéltem. Inkább megmutatom képeken (remek volt, mint szinte mindig; nem kis részt lenyűgöző – és ahogy lányommal mondani szoktuk: túl aranyos – bundás barátomnak,…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 03. 19. • Dunaalmás Cimbivel

Napkelte előtt, útközben a Hold bújócskájában gyönyörködöm. Ezúttal a „közeli” felhők, és a „végtelen” égbolt színét hajszálra egyezőn keverte ki a Rendező, így a kettő között bujkálva Hold anyó hol egyik, hol másik részét takarja el felhőpaplannal; időnként pedig teljesen mögé rejtőzik; majd korongja peremével kukucskál… A Derik Hungária Kft. kötelességtudó, idős alkalmazottja tájékoztat, hogy…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 03. 12. • Almásfüzitő Cimbivel

Míg előző sétánk meghatározó eleme a lakótelep volt, jelen kalandunké a gyár. Egy elhagyott és egy működő. Utóbbiból messzire hallatszó, lomha basszust dobol a gép. Régóta használatlan vasúti sínek között fák nőnek. A természet gondjaira bízott, elhanyagoltan szép horgásztavakban méltóságteljes fa-óriások tükröződnek. Két hattyú fejét szárnya alá dugva pihen. A Duna folyik, a part fagyott,…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 03. 06. • Almásfüzitő (Nagykolónia) – Komárom (Szőny) Cimbivel

Vertikális szomszédság, derékszög lakótelep; hajnalnémaságőrző villanyoszlopok; színes ajtókkal kéjelgő garázssorok; táv-hő-vezeték hő-tágulás-„masnik”; elhagyott épületben született „tó”, csövek és csapok; az igénytelenség és ízléstelenség jegyében teremtett tenyérnyi telkek; végül a Duna „kerítése”… Aztán visszafelé egyre több elhagyott telek; gyarapodó szemétmennyiség; végül a lakótelep tövében búcsút intő pincesor. Egészen szürreális, szeret(t)em… Fotók és útvonal (Strava)

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 02. 28. • Zengővárkony Cimbivel (Mecsek #33)

Érzem, hogy hátra kell néznem, és már látom is, napsugarak kocogtatták a vállam, mondván: „hé, figyelj már ide, felragyognak a fények, kezdődik az előadás!” Az erdőben harkály kopogtat, varjú károg – a háttérben a „hatosút morajlik”. Hópelyhek szállingóznak, mintha a tél kirázná paplanjából a maradékot. Négy nappal ezelőtt Oroszország megtámadta Ukrajnát, ezzel a covid-hisztéria egycsapásra…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 02. 19. • Komárom (Szőny) Cimbivel

E kalandunk tökéletes ellentétpárja a múlt hetinek, legalábbis ami a fotótémák mennyiségét illeti – csupán azért közelíti a kétszázat képzsákmányaim száma, mert az új „fegyveremet” tesztelgettem, ugyanis a „régiből” kiábrándulva beleszerettem egy Xiaomi Mi 11 Ultra nevezetűbe. Kapcsolatunk nem indul felhőtlenül (távoli témák esetén az ötszörös zoom többségében rosszul fókuszál), de ígéretes (előbbit leszámítva impozáns…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 02. 12. • Komárom Csillagerőd, Bocska-tó Cimbivel

Régóta nem tértem haza ennyi zsákmánnyal: mai kalandunk során 317-szer exponáltam. Persze nem a mennyiség a lényeg; de ezúttal egyenes arányban van lélekemelkedettségi szintemmel. Ehhez hozzájárultak – a teljesség igénye nélkül –: egy narancsszín napkelte-fényben ázó, deres fotel; egy a horizontból kinövő, magányos fa; a Duna partjának emberi teremtményei (a gát murvás egyenesei, a villanyoszlopok…

Tovább