legyél az útitársam
Hosszan gondolkodtam, mit írhatnék 540. futó kalandomról, anélkül, hogy ismételném magam. Utóbbit nem garantálom. Három dolog jutott eszembe: Nagyon hideg volt. Cimbi lenyűgöző, nagy, agancsos szarvasokat kergetett felém – és én inkább ámultam, mintsem fotóztam. Élveztem Cimbi társaságát – a köztünk születő egyre szorosabb kötelék, és kölcsönös bizalom ajándékát. A többit meséljék a képek: Havi…
Tovább
Tegnap este Lucával „kifényeztük” a házat (a frissen vásárolt LED-es fényfüzérekkel) – majd lányom meg is írta anyukájának, hogy: Nálunk már karácsony van Nálam macska van :) – válaszolta anya. Nálam pedig most, távolodva a hajnal sötétjében álló háztól, az ajtó mögül ünnepi fényekkel körülölelt kutya tekintete kísér – ezúttal egyedül indulva új futó kalandra…
Tovább
Azt találtam ki, hogy futásaim alkalmával, amikor Luca nálam van, Cimbit – lányom kívánsága szerint – otthon hagyom vele (akárcsak múlt héten); és minden második héten magammal viszem (akárcsak most). És Cimbi ezúttal is csodás futótárs: elágazásoknál, vagy ha lemaradok, megvár (külön kérés nélkül is), ha hívom, jön (őzkergetésből is), ha mondom, hogy erre, akkor…
Tovább
A színek orgiája ez, az eső áztatta tájban. A feketék, szürkék szolid támogatásával a sárgák, barnák, zöldek harsányan „nyomulnak” retinámba. Csupán a vöröset és a kéket hiányolom… (Ez nem az a kék, valójában nem is kék – csak a telefonom kamerája csalja az égre.) …megvan, a 11. kilométernél a lábaim elé veti magát a vörös……
Tovább
Négy éve megírtam futásaim „élettörténetét” – azóta is ez szerepel a futográfus címlapomon. Cimbi életét is végignéztem már többször ekképp – akárcsak most. Közös kalandunk születésekor képtelen betelni az erdővel, az egészet akarja, ott lenni mindenhol, egyszerre, ritkán néz hátra, és sokszor kiszalad a látóteremből. Önfeledten merül bele a jelenbe, mint egy gyerek; de hívásra…
Tovább
Tegnap szomszédommal beszélgetve szóba jöttek a futásaim, és elhangzott a kérdés: „holnap mivel mész futni?” Ha Ates nem kérdez rá, lehet, hogy ma reggel koppanok, mikor eszembe jut, hogy az autóm a szerelőnél van. Így viszont még tegnap este terveztem egy új útvonalat, és miközben terveztem, szomszédom nálunk vendégeskedő lánya megkérdezte, hogy „Cimbivel mész futni?”…
Tovább
Ősz! Mindig elvarázsol a színeivel, illataival, hangulataival! És az őszi fák! Lenyűgöznek a nagyvonalúságukkal, ahogy a lábaim elé dobják megsárgult kabátjaikat! Semmi értelmetlen ragaszkodás, szánalmas szentimentalitás, amire már nincs szükség, hadd hulljon, lényegüljön át, legyen másfajta gyönyörűség! Nyúl meglepetééés! Két lépésnyire tőlem ugrik fel, szalad el, nem bírva tovább a rejtőzködés feszültségét – és milyen…
Tovább
Választások napja van, és én már hajnalban is jól döntök: elindulok egy újabb futó kalandra… Akárcsak múlt héten, már az első kilométeren „megvan, amiért jöttem”: gyönyörű őszi napkelte-tájakat gyűjtögetek a telefonomba. Pókhálót érzek a homlokomon. Mi lenne, ha nem érezném? Látni nem látom, és semmi egyéb érzékszervemmel nem szerzek róla tudomást… Tovább gondolom: mi lenne,…
Tovább
Tegnap este Luca felolvasta, amit a fákról tanultak: A törzs és az ágak egy darab föld, a föld kinövései. Minden fa egy önálló kert… Milyen igaz! Hisz minden egy szimbólum. És ahogy fent, úgy lent. És mindenben ott a mindenség. És föld, fa, kert, végtére is mind-egy. Ez jár a fejemben a kertek rengetegében… Ott…
Tovább
A Strava félpercenként átvált a térképről a beállítások oldalra. Bogarak nyüzsögnek a fejemnél, melyben az asztalosom, Imre, ígérete ellenére el nem vitt cuccai körül forognak a gondolatok. És idegesítenek, akárcsak a bogarak, meg a Strava. Úgy látszik, ez a futó kalandom leginkább a türelemről szól… A Strava-t egész jól megszokom, a bogarak egyszer csak eltűnnek,…
Tovább
