#525 • 2019. 08. 26. • Pécs: Lapis, Remete-rét (Mecsek #23)

Ha már ilyen közel van a Gyüttment Fesztivál Pécshez, meglátogatjuk apukámat. És ha már Pécsett vagyunk, kihagyhatatlan egy mecseki futó kaland – még akkor is, ha zuhog az eső (szerencsére vízálló az épp nálam levő teszt telefon: egy Huawei P30-as)… Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden…

Tovább

#524 • 2019. 08. 17. • Piliscsév: Tetős-hegy, Bárány-hegy

Ezúttal egy tesztelésre kölcsönkapott Huawei P30 Pro telefonnal indulok útnak… Két kilométernyi egyenes – és benne az egész életem: szúrós bokrok, áthatolhatatlannak tűnő terep, de megyek, mert hiszem, hogy arra kell… végre egy jól járható szakasz, megkönnyebbülök… de kicsivel később ismét meredek, alig haladok, vajon biztos ez az én utam… elbizonytalanodom… nem akarom… nem erre…

Tovább

#523 • 2019. 08. 11. • Piliscsév: Tinnye-hegy – Pilisjászfalu: Nagy-Somlyó, Sumlin

Puha homok a lábaim alatt, zöld lombok körülöttem, előttem pedig a megismerésre váró ismeretlen… A híres Noah ház egy példánya: Nem volt már a térképre rajzolva, de mert folytatódott, követtem az utat, egészen a végéig. Most már tudom, miért: két vaddisznó túrja a földet tőlem alig tíz méternyire, és – rajtam kívül – egy róka…

Tovább

#521 • 2019. 08. 04. • Piliscsév: Állami erdő – Pilisjászfalu: Kis-Somlyó

Ismét egy tesztelésre kölcsönkapott telefonnal, ezúttal egy Nokia 9 PureView-val indulok újabb futó kalandomra. Minden bizonnyal a vaddisznók is kíváncsiak, mit tud az egyetlen telefonba épített hét kamera (elárulom: keveset), mert ennyi agyarassal egyetlen korábbi futásom során se találkoztam. Egy bezárt kőbányából grandiózus tájat fest elém a tudatom. Méh-város… …ember-temető… …ló-karám… …így lett teljes most.…

Tovább

#519 • 2019. 07. 28. • Piliscsév – Pilisjászfalu: Szőlő-hegy, Felső-Somlyó

Felfedeztem a térképen egy még befutatlan foltot a közelben – a nyár végére (mikor még korán kel a Nap) pont jól jön. Autóval negyed órán belül a piliscsévi starthelyen vagyok, indulhat a „szkennelés”. Az eső áztatta erdőben őszi hangulat fogad. Zöld-vörös fenyves hívogat… Az őz hátra se nézve tudja, meddig kell futnia, hogy szem elől…

Tovább

#517 • 2019. 07. 23. • Kesztölc, Cimbivel

Ezúttal eleinte kevésbé vagyunk egymásra hangolódva, de a vége felé – most először – szabadon engedem. Jó nézni, ahogy villámgyorsan eltávolodik tőlem a mezőn, lobogó fülekkel, „összekócolódó lábakkal és farokkal”. És jó érezni, hogy bízhatok benne: mert mikor szólok neki, megáll és megvár. Okos Cimbi. Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig.…

Tovább

#516 • 2019. 07. 20. • Kesztölc összes (még befutatlan) #6

E futó kalandom végén kijelenthetem majd, hogy Kesztölc összes közterületén és turistaútján futottam már. Az utolsó felvonásra egy tesztelésre kölcsön kapott Samsung Galaxy S10+ a ha(rd)verom. Ebben az utcában lakom… Kijelentem, hogy Kesztölc összes közterületén és turistaútján futottam már. Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden alkalommal…

Tovább

#514 • 2019. 07. 16. • Kesztölc, Cimbivel

Nem fogok minden Cimbis futásomról beszámolót írni (az #511-es is kimaradt, pedig nagyszerű volt), de erről úgy érzem, muszáj szót ejtenem. Cimbi még nincs négy hónapos, másfél hónapja él velem, összesen egy tucatszor voltunk sétálni, ebből ez a mai a negyedik, ami intenzívebb, futásnak nevezhető mozgás volt. És nem találok rá szavakat, mennyire összehangolt páros…

Tovább

#513 • 2019. 07. 13. • Kesztölc, Cimbivel

Este negyed hét, vacsora előtt futunk még egyet Cimbivel az erdőben. És végre felmegyünk a hegygerincre – egy kb. 10 kilométeres kört tervezek. Útközben újabb parancsot tanítok: „bal oldal” – a tanítvány egész gyorsan tanul. Csodás élmény futni vele az erdőben! Egyre sötétebb lesz, az erdő misztikus ruhát ölt; utunk harmadánál az eső csöpögni, Cimbi…

Tovább

#512 • 2019. 07. 08. • Kesztölc összes (még befutatlan) #5

Összekötöm a pontokat – ismerős helyek, hangulatok, emlékek kapcsolódnak… Múlt héten a Homoki-szőlők ajándékait vittem magammal, most a mellette elterülő akácos varázsol el, húsz éves emléket idézve: a barackosét, melyet barátaimmal sátrazva, egész napos fröccs-mámorban őriztünk egy bottal. „Soktörzsű” fa hívogat. Miközben megölelem, megérintenek az első napsugarak. Erre futottam tavaly, télen, hideg, kék-barna tájban. Összekötöm…

Tovább