#618 • 2021. 05. 29. • Csolnok – Annavölgy – Sárisáp (Cimbivel)

Egy őz néz felénk, megállok, Cimbinek suttogva szólok… Többször tapasztaltam már, amit most is: az őz ilyenkor nem lát minket, áll, és várja, hogy a számára potenciálisan veszélyes mozgásunk véget vessen láthatatlanságunknak. De mi nem mozdulunk, és a köztünk levő kb. 15 méternyi távolból jól látom a hatalmas, gesztenyebarna, fényes-gyönyörű szemeit. Kisvártatva elindul felénk… de…

Tovább

#616 • 2021. 05. 15. • Tokodaltáró: Kis-Gete – Csolnok: Nagy-Gete, Gete-hegy (Cimbivel)

Úgy érzem, akkor lesz a legteljesebb e „beszámolóm”, ha nem írok semmit. Nem írom le, hogy találkoztunk vaddisznókkal, aztán egy őz ugrott keresztül előttünk az úton, majd egy a másik, felénk közelítőt ismerkedni készülő kutyának véltem, és rövid távon egy nyúl kísért utunkon. Nem írok az arany-zölden ragyogó dombokról sem, mert minden jelzőt „elsütöttem” már,…

Tovább

#614 • 2021. 05. 01. • Tát: Táti-sziget – Esztergom: Nyáros-sziget (Cimbivel)

A fenséges nyitókép után – melyen a Duna vize lilás felhőfoszlányoknak, narancs horizontnak és frisszöld fakoronáknak tart tükröt egy csónakot ölelgetve – hosszú egyenest futva a zöldekkel szegélyezett, kékkel takart barna úton, azon gondolkodom, lehet-e ennél unalmasabb, és az unalomnak lehet-e valami magasztos, pozitív töltete? Arra a következtetésre jutok, hogy lehet, amennyiben ez egy tudatosan…

Tovább

#613 • 2021. 04. 24. • Tahitótfalu (Cimbivel)

Ez a legnagyszerűbb az egészben: soha nem tudom előre, mi vár ránk. Kifejezetten élénk a fantáziám, mégis váratlanul ért, hogy utolsó szentendrei-szigeti kalandozásunkon szarvast simogathatok. Meg szarvasmarhát. És szamarat is. De eleinte még „csak” a zöldek tavaszi tűztánca nyűgöz le a Nap keltefényeinek interpretálásában: a „Dunára hajló” fatörzsek mohabundája, az ágak rügyei és a vízparti…

Tovább

#612 • 2021. 04. 17. • Tahitótfalu (Cimbivel)

Kicsit unom már a hideget, és tizenhetedjére kicsit unalmassá lett a Szentendrei-sziget is (épp ideje, hogy egy hét múlva „a végére járjunk”). De soha semmi nem lehet annyira unalmas, hogy ne adhasson valami újat. Ma tengernyi nárciszt, tükörsima vizű mellékágat, misztikus hangulatú ártéri erdőt kaptunk meglepetésként. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)

Tovább

#611 • 2021. 04. 11. • Óbánya: Réka-vár, Köves-tető – Hosszúhetény (Mecsek #30 – Cimbivel)

Óbánya: pompás gyerekkori emlék – kíváncsi voltam, visszaköszön-e a múltból. Nem ér meglepetés, mindketten nagyon megváltoztunk: ő turistákat próbál magához csábítani; én pedig önmagamnak akarok elég lenni. Fenséges futó kaland volt ez is, bundás barátommal… Útvonal (Strava) • Fotók (Google)

Tovább

#610 • 2021. 04. 04. • Tahitótfalu (Cimbivel)

A mindig más, de „valahol már megszokott” szántóföldek, Duna-part és fagyos szél „unalmát” egy kerekeken álló, graffitis házikó (talán egykor cirkuszi kocsi?) és környezete töri meg. Az ide kanyargó út mentén egy fára szegelt kis tábla szövege szerint „vendégek elől elzárt terület” következik; majd egy játékmackó fogad – két rozoga székből és deszkákból alkotott pad…

Tovább