#590 • 2020. 11. 14. • Pilisszentlászló – Dunabogdány: Szent László-hegy, Pap-rét – Tahitótfalu: Teknős hát (Cimbivel)

A Pilis hegység egészének „meghódítása” keretében másodszor (és ezt követően még kétszer) indulunk ugyanonnan: Pilisszentlászló Kökény utcájából (amúgy az otthonom is a Kökény utcában van, Kesztölcön) az autóval megközelíthetetlen „belső területek” felé. E négy utolsó pilisi futó kalandunk első néhány kilométere mindannyiszor ugyanarra vezet. Így hát ismerős a terep, mégis egészen más: az egy héttel…

Tovább

#588 • 2020. 11. 01. • Pécs: Niké-szobor park, Állatkert, Tv-torony (Mecsek #28 – Cimbivel)

A vörösnek ennyire pompázatos arcát talán még soha korábban nem láttam, mint most, itt, a Niké-szobrot körülölelő park levélbundáján; melyhez káprázatos körítést adnak az égbolt lilásszürke felhőtakarójának rózsaszínei, az őszi fű tavasz-zöldjei és a napkelte-narancsok. De e meleg színek még csak lelkemet hevítik, fázó testem már várja 28. Mecsek-béli futó kalandozásunk most következő 20 kilométeres…

Tovább

#586 • 2020. 10. 18. • Leányfalu: Felső-erdő, Rekettyés-tó, Csíkos-tó, Gyulai Pál emlékmű (Cimbivel)

Na, megint sántít a barátom. Egy perce még semmi baja nem volt, most meg lépésről lépésre romlik az állapota. Megint a bal első lába… már rá se lép, három lábon tipeg. Felemelem a „beteg” lábat, és elborzadva látom, hogy egy fél diónyi kitüremkedés van a pattancsán (Gábor barátomtól átvett szómódosulattal)! Majd mikor a „tumort” alig…

Tovább

#583 • 2020. 09. 27. • Tahitótfalu: Kis-Bükk-tető, Vörös-kő

Furcsa helyzet, 9 hónapja nem volt ilyen: egyedül futok. Hűséges társam, bundás barátom csütörtökön (apukám 70. szülinapján, éppen másfél évesen) Szentendrén egy ugrásból rosszul érkezett, és estére már alig állt rá a bal első lábára. Szerencsére tegnap már egész nap használta mind a négy végtagját, de azért néha kicsit bicegve, ezért ma reggel fájó szívvel…

Tovább

#582 • 2020. 09. 20. • Tahitótfalu: Házas-völgy, Vértes-hegy, Kis-Bükk-tető, Öregbükk-tető, Kenézakla-tető (Cimbivel)

Mindig lenyűgöz, ahogy egyszer csak megérkezik. Persze cseppet sem váratlanul, lehetett rá számítani, miként minden évben, de múlt héten még szinte nyoma se volt. Mindenesetre örülök neki, kifejezetten kedvelem, a négy testvér közül talán a legjobban. Cimbikém másodszor találkozik vele. Szevasz ősz! Útvonal (Strava) • Fotók (Google)

Tovább

#581 • 2020. 09. 12. • Tahitótfalu: Farkasverem, Farkas-rét, Felsőhegy, Hegyesd, Cseresznyés-völgy (Cimbivel)

Kétségtelenül egy különleges alkalom volt a mai: mióta futográfusnak nevezem magam, egyetlen futó kalandomat se örökítettem meg ennyire kevés expozícióval. Összesen kettő hangulatkonzervet készítettem az elején és a végén. Hogy mi volt közötte? Ezerszer látott erdei utak, a magába ölelő nagy zöld… Tényleg semmi érdekes fotótéma nem volt? Vagy én nem vettem észre? A szemlélet…

Tovább