legyél az útitársam
Patakátkelés: nem látom a köveket, melyekre lépve száraz lábbal folytathatnám utam a túloldalon. De kis tétovázás után rálépek egyre, és rögtön „megjelenik” a következő, majd még egy – és hamarabb mint ahogy ezt elolvasod, máris túlnan vagyok. Ismerős szituáció? Nem mersz elindulni, de mikor már „benne vagy”, egyértelművé válik, merre kell menned. Egy újabb metaforikus…
Tovább
Éjjel gyanús hangokat hallok lentről, valami baj van Cimbivel…? De Cimbinek reggel jól láthatóan sejtése sincs róla, hogy bárminek másképp „kellene” lennie, mint egy héttel ezelőttig: lelkesen konstatálja, hogy futóruhát húzok magamra – „csóva” farka arcomat csapdossa, miközben cipőfűzőm kötöm. Elindulunk, mint máskor, de most valahogy semmi nem olyan, mint máskor. Ajjajjaj, Cimbi gyanúsan mozog,…
Tovább
Mikor átemelem egy két méter magas drótkerítésen, és ő szófogadón leugrik a túloldalán, megvárva, hogy utánamásszak; mikor átugorja a patakot, és már futna tovább, de utána szólva, hogy „nem vagy szomjas? gyere, igyál!”, visszajön inni; mikor az elágazásoknál a térképet böngészve „megbeszéljük”, merre menjünk tovább; mikor meg-megállva visszanéz, hogy jövök-e – folyamatosan azt érezem, hogy…
Tovább
Volt már jó néhány szép jelenet a most születő futó kalandomban is, de ez… …ez itt mindenképp a legszebbek közül való! Elképzelem, mikor ebben a „lakókocsiban” emberek éltek, tevékenykedtek, örültek és aggódtak. Mostanra pedig már csak rozsdás fémkeretbe foglalt tárgy-maradványok utalnak minderre. Ami akkor fontos volt, már egyáltalán nem számít. Az emberi létezés törékenysége, a…
Tovább
A szemközti domb túloldaláról csak épp a fejét látom, rajta egy egyenes szarvval. Hiányos biológiai ismereteim birtokában nyilvánvalónak tűnik, hogy antiloppal vagy unikornissal van dolgunk. Cimbi közelebbről is megnézi, de örömvinnyogásaiból nem veszem ki, mit lát. Antilop vagy unikornis – végül is nem mindegy? Szép volt, és végre valami új – mert a megszokott menthetetlenül…
Tovább
Balra nézve ismerős a hely: akkor köd volt, és egy ló nézett ki az ablakból. Tavasz volt, és most, télen megint eszembe jut, mennyire félelmetesen gyönyörű a pillanat megismételhetetlensége és a jövő kiszámíthatatlansága. Egész másképp festett a helyszín és egész más volt benne az átélő. Az oda-visszák fordulóján szólok Cimbinek: „gyere, itt visszafordulunk”; és ő…
Tovább
Cimbivel és egy tesztelésre kapott Honor 20 Pro telefonnal indítom a 2020-as futó évem – no meg a Dunával és sok vaddal (muflonokkal, szarvasokkal), Cimbi „vinnyogós” nagy örömére. Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden alkalommal máshol – egyre messzebb. Utazás, futás-fotózás, képfeldolgozás, publikálás – egyre több…
Tovább
Hiszen ezek azok a sziklák, amiket előző futó kalandunk során „odalentről” fotóztam! Fagyos szél dermeszti az arcomat, az ujjaim fájnak a hidegtől, még sincs hiányérzetem, mert szebb helyen nem is lehetnék, mint itt, a Vadálló-köveknél; és nagyszerűbb futótársat se tudok elképzelni Cimbinél. Varázslatos ez a hely, és benne az ellenfényben ragyogó bundájú barátom, kinek állandóan…
Tovább
Régi terep (Pilis), kilenc hónapos futótárs (Cimbi), új telefon (Xiaomi Mi Note 10) és mai önmagam – képmesélve: Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden alkalommal máshol – egyre messzebb. Utazás, futás-fotózás, képfeldolgozás, publikálás – egyre több pénz és idő (heti 10–14 óra). Jelenlegi pénzügyi kereteimet alapul…
Tovább
Alig fagypont fölött van a hőmérséklet, és esik az eső – mégis mennem kell, mert tudom, hogy „odakint”, a komfortzónám kapuját átlépve értékes ajándékok várnak. Legtöbbször hátránynak érzem, hogy rossz a memóriám, de most örülök, hogy nem emlékeztem, mennyire „technikás terep” a Rám-szakadék – legalábbis kutyával. Kutyával, aki ráadásul nem szereti a vizet. De már…
Tovább
