legyél az útitársam
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A Sátánról és a demonicitásról – a vak erőkről kívül és belül) – ezt hallgatom útközben az autóban. Megállok az aszfaltúton, a kapuban. Látom, hogy odabent esik. Nem számítottam rá, de nem bánom, sőt, szeretem, mert szép. Gyönyörködve nézem az erdei falevélzáport. „Általános vélekedés”, hogy az ősz szomorú, az…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A panteisztikus eltévelyedés veszélyéről) – ezt hallgatom útközben az autóban. Kormi figyeli, ahogy a lábamra húzom a futócipőm. Kormi koromfekete, akárcsak odakint a hajnal. A fekete hajnal, melyből hamarosan egy új futó kaland születik… A macskák állítólag egyezséget kötöttek Istennel: sötétben is kitűnően látnak, de cserébe nem érzékelik a…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A bizonyosság kérdéséről) – ezt hallgatom útközben az autóban. Október másodika van, itthon vagyok. Tegnapelőtti futásomról készülök írni. Csak egy mondatot, valami esszenciálisat, ami leírja a varázslatot. Nézem a képeket, és nem jut eszembe semmi. De hiszen ott van minden a képeken, érzem rajtuk a hajnal hűvösét, a templom…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Szolipszizmus, autoteizmus) – ezt hallgatom útközben az autóban. Az új évszak régről ismerős, számomra oly kedves illata; szarvasbőgéstől rezgő levegőjének hűvöse; esővízzel fényezett levelei, gombái, virágai; fák közé gurított, mohás kövei; zöldbe harapó sárgái; reccsenő makkszőnyege – örömmel fogadom első ajándékait; lenyűgözve nézem ágai között megvillanó agancsait! Ősz, mostantól…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A válságról) – ezt hallgatom útközben az autóban. Egyetlen kilométer futás után, az erdő-színpad impozáns háttereként „intenek le egy fotózásra” a Zsivány-sziklák előhírnökei. Micsoda monstrum! „Ezüst” törzsét legfeljebb másodmagammal lennék képes átölelni, koronája „kilátónyi” magasságokban – lenne, és amiért leginkább lenyűgöz: a dimenzióváltása. Ez a szívemnek első látásra kedves…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A szuggesztióról) – ezt hallgatom útközben az autóban. Első nagy Inov-8 kedvencem egy piros Mudclaw 265-ös volt – új cipőm ennek kék testvére, melyet most avatok fel! Félelem. Honnan jön? Sokat gondolkodtam már ezen, de bevallom, nem jutottam szinte semmire. Az elhagyott épületeknél mindig belém költözik. Vajon az ismeretlentől…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A nőiségről, a nő útjáról, a nő mint szimbólum) – ezt hallgatom útközben az autóban. Futottam (és fotóztam) felhők alatt, felhőben, esőben, napsütésben, tóparton, bozótosban, fűben, gazban, földúton, kövön. Láttam (és fotóztam) gyönyörű tájakat, szivárványt, őzet (ami „megugatott”), teheneket, lovat és egy kis pónit a kertben „felejtve” a napágy…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A nő mint feloldó és megszabadító hatalom) – ezt hallgatom útközben az autóban (egy hete csak az első felére jutott idő). Tegnapelőtt még a Balaton vizében hűtöttük magunkat, mára egy kis ősz-kóstoló érkezett – beröpít a nyirkos-hideg szél a számomra mindig kedves Mecsek erdejébe. Pazar a panoráma a Sós-hegyi…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A nő mint feloldó és megszabadító hatalom) – ezt hallgatom útközben az autóban. Barátainknak hála nyolcadik éve nyaralunk Balatonfenyvesen – mióta futok, természetesen futócipőstül. Két éve Gyenesdiást néztem ki magamnak, de tavaly felfedeztem, hogy közelebb is van felfedezni való terep; és erre az évre is maradt még befutandó Balatonberényből.…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Szabadság, halhatatlanság) – ezt hallgatom útközben az autóban. Még az autóban megálljt parancsol a látvány: A múlt hétről „maradt pincesor-maradéktól” indulva elfutok egy „kegyhellyé lett” óriás fa-ikerpár mellett; kiérek egy narancs éggel, kék hegygerinccel szegett rétre; felfutok egy szőlőtőkékkel megszórt dombra; letekintek róla egy párálló tóra, és tovább, messze,…
Tovább
