#380 • 2017. 01. 21. • Csobánka: Csúcs-hegy, Oszoly-pihenő – Pomáz – Budakalász

Szellemi útravalóm ezúttal is az Upanisadokból való: (…) a föld az elől levő hang, az ég a reá következő hang, a tér a kettejük találkozási pontja, a szél a közöttük levő kapcsolat. Biciklicsengő hangját hallom, és mikor már kezdem elképzelni Piroskát, amint bringán teker az erdőben az arasznyi hóban a nagymamájához, rájövök, hogy a madarak…

Tovább

#379 • 2017. 01. 15. • Csobánka: Kis-Kevély – Budakalász

Lappföldre repülésem alatt kezdtem el olvasni feleségem karácsonyi ajándékát, az Upanisadokat, ebből viszem magammal szellemi útravalóm: Az upanisadok misztikájának legkiemelkedőbb vonása a létezés különböző tartományainak összekapcsolása, eredendő egységük megmutatása. Ezt a misztikus egyesítést még következetesebben viszik véghez, mint a bráhmanák és az áranjakák, hiszen az egyes létszférák létezői közötti titkos megfelelések megállapítása helyett egyre inkább…

Tovább

#375 • 2016. 12. 14. • Budakalász: kőbánya, Monalovac

Szellemi útravalóm: Az egy a megismételhetetlen. Egyszer van. Egyetlenegyszer. Először és utoljára. Megfoghatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium. A hallgatás őre a néma szent erdőben élő hangtalan egyszarvú, a tilalmak küszöbén, az utolsó lény, a lét legvégső alakja, az Egy. De hiába egy és egyetlen. Ha vele vagy, tudod, hogy ez az egy az egész és…

Tovább

#373 • 2016. 11. 27. • Budapest – Üröm: Péterhegy

Régóta nem fotóztam ennyire keveset, mindössze 54 képpel tértem haza. Nem is jut semmi az eszembe erről a 23 nappal ezelőtti futásomról (vagy ami eszembe jut, azt nem tartom érdemesnek leírni – persze ettől még nehogy azt hidd, nem élveztem) – inkább idézek egy jó történetet Hamvastól, ez volt e futásom előtt fogyasztott szellemi útravalóm:

Tovább