legyél az útitársam
Úgy tartják, a kutya nagy mértékben hasonlít a gazdájára. Van ebben igazság. Egyik közös pontunk bundás barátommal, hogy kíváncsiak vagyunk, „maximumra van tekerve bennünk” a felfedezés öröme, a megismerés csodája iránti vágy. Ráadásul nekem még az is megadatik, hogy kívülről lássam, amint Cimbikém kielégíti e „szükségletét”, és ez számomra külön örömforrás. Elindul felfelé a vízmű…
Tovább
Rendhagyó alkalom a mai, mert 10 órára vendégeket várok, így nincs idő messzire autózni, beérem hát közeli gyönyörökkel. Néhány kedvenc helyemet fűzöm egy rövidebb, 15 km-es útvonalra: a kesztölci horgásztavat, a tőle Piliscsévre terelő dombot, a Pincefalut, a Pilis-nyereg felé vezető erdőt, és a hegygerincről a kék útra „lefolyó sziklás panorámát”. Cimbirámmal ködben indulunk és…
Tovább
-12 °C, deres-jeges a táj. De a Duna folyik, mert mozog. Ha megállna, megfagyna. Akárcsak én: ameddig mozgok, élek; illetve míg élek, mozgok – ha megállnék, meghalnék. Mozgás, változás = élet. Mozdulatlanság, változatlanság = halál. Tudom, nem mondtam újat, csak szembe jött e tanítás – gondoltam, leírom. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
Tovább
Néhány szarvas áll az erdő szélén. Észrevesznek, odébb mennek… még egy jön ki az erdőből… aztán ismét egy… majd egyesével felvonulva, mint egy szépségversenyen, összeáll a két tucatnyi nagy csapat, hogy végül együtt szaladjanak el. És itt van az autóból (a másik oldaláról) régóta ismerős mecseknádasdi temető, a Szent István-kápolnával… …legvégül pedig a híd, melyen…
Tovább
Előfordult már nem egyszer, hogy nincs út, ahol a térkép jelöli (és ennek nyomán én „rárajzoltam” a tervre); és olyan is, hogy van (akár széles, keréknyomos), bár a térkép szerint „nem kellene lennie”. Na de ennyiszer!? Mintha a tervezetthez képest egy alternatív univerzumban lennénk. De most jól rögtönzök, hallgatok a megérzéseimre, és „bejönnek” – nem…
Tovább
A hatszázadik. Szép, kerek szám, ennek gyönyörűnek KELL* lennie! Na persze, mintha bármit is számítana, hogy hányadik… Amúgy gyönyörű volt! Szemerkélő eső, fenyvesek, Ikarus 260, Bojszi kutya, Duna-part, Vízkelői Tanösvény – mindez kedvenc futó- és kalandtársammal, Cimbivel… Nem is KELL* ennél több! *Maradjon csak az ördög szava. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
Tovább
A Vízmű aknái, mint óriási vakondtúrások… És ismét karnyújtásnyira a muflonok, őzek – bundás barátommal együtt nézzük őket. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
Tovább
„Belépés csak engedéllyel” – áll a táblán egy behajtani tilos jel alatt. Szerencsére mindig magamnál hordom az engedélyem: a kíváncsiságom, „behajtok” hát… (Félreértés ne essék: egyáltalán nem vagánykodom a szabályszegéseimmel, de ahogy 12 éves lányomnak is elmagyaráztam, a szabályok arra vannak, hogy elgondolkodtassanak. Kérdéseket tegyél fel velük kapcsolatban, és ha a válaszok eredője a szabályszegés…
Tovább
Az autóban arról ábrándozom, milyen jó lesz majd pár óra múlva a kád forró vizében áztatni fáradt, átfagyott testem. Érted mennyire súlyos? Már odafelé a leendő kalandunkat követő jövőre vágyom! Hol van itt a jelenben levés, a most teljes átélése? Mintha visszafelé haladnék azon a bizonyos szellemi úton, amit talán csak én képzelek oda… Egyébként…
Tovább
Kéz- és lábfejek, a „gyenge” pontjaim – csak ezek, de ezek fagypont alatt sokszor már fájón fáznak (főleg előbbi). Most mégis örülök a -8 °C-os hőmérsékletnek, mert egyrészt kipróbálhatom, „mit tud” gyermekemtől és anyukájától kapott egyik karácsonyi ajándékom, a Forclaz Trek 500-as kesztyű; másrészt a fagy nálam a tisztaság „szinonímája” is – végre nincs sár!…
Tovább
