Az összes bejegyzés ebben: Futó kalandok

Előző nap mondtam: „biztos nem fogok találkozni állatokkal, mert holnap már az erdő peremén fogok futni, közel a lakott területekhez”…

Megállok fotózni, mellettem zörög valami a bokorban, várok, aztán félni kezdek, zajt csapok, a szarvas elmenekül – ha észrevétlen maradok, előttem két méterre jött volna ki a bokrok közül, emlékezetes találkozás lett volna… Később egy vaddisznó kölyökkel találkozom, közel enged magához, de bennem megint győz a félelem: „mi van, ha itt van az anyja?” –…

400-adszor húztam futócipőt a lábmra, hogy elinduljak a nagy kalandra. Szavakban csak ennyit hoztam haza: „Borult ég, szemerkélő eső, sötétben indulok. Egy kis róka, egy nagy szarvas, és egy hatalmas madár…” És emlékszem, hogy nem voltam különösebben lenyűgözve, pedig a Holdvilág ároktól sokat vártam. Betudtam az esőnek és a kevés fénynek, hogy nem is olyan…

23 nappal e futásom után alig vagyok képes felidézni az emlékét. Fotó is alig maradt róla: az 51 „hazahozottból” mindössze 7-et tartottam meg. Jegyzetemre hagyatkozom: „Rengeteg vaddisznót, egy őzet és egy szarvast láttam (némelyiket egészen közelről), de nem fotóztam – kivéve a vaddisznókat, melyek csak akkor vettek észre, mikor rájuk röfögtem. A vége felé jött…