legyél az útitársam
Ismét egy tesztelésre kölcsönkapott telefonnal, ezúttal egy Nokia 9 PureView-val indulok újabb futó kalandomra. Minden bizonnyal a vaddisznók is kíváncsiak, mit tud az egyetlen telefonba épített hét kamera (elárulom: keveset), mert ennyi agyarassal egyetlen korábbi futásom során se találkoztam. Egy bezárt kőbányából grandiózus tájat fest elém a tudatom. Méh-város… …ember-temető… …ló-karám… …így lett teljes most.…
Tovább
Felfedeztem a térképen egy még befutatlan foltot a közelben – a nyár végére (mikor még korán kel a Nap) pont jól jön. Autóval negyed órán belül a piliscsévi starthelyen vagyok, indulhat a „szkennelés”. Az eső áztatta erdőben őszi hangulat fogad. Zöld-vörös fenyves hívogat… Az őz hátra se nézve tudja, meddig kell futnia, hogy szem elől…
Tovább
Ezúttal eleinte kevésbé vagyunk egymásra hangolódva, de a vége felé – most először – szabadon engedem. Jó nézni, ahogy villámgyorsan eltávolodik tőlem a mezőn, lobogó fülekkel, „összekócolódó lábakkal és farokkal”. És jó érezni, hogy bízhatok benne: mert mikor szólok neki, megáll és megvár. Okos Cimbi. Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig.…
Tovább
E futó kalandom végén kijelenthetem majd, hogy Kesztölc összes közterületén és turistaútján futottam már. Az utolsó felvonásra egy tesztelésre kölcsön kapott Samsung Galaxy S10+ a ha(rd)verom. Ebben az utcában lakom… Kijelentem, hogy Kesztölc összes közterületén és turistaútján futottam már. Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden alkalommal…
Tovább
Nem fogok minden Cimbis futásomról beszámolót írni (az #511-es is kimaradt, pedig nagyszerű volt), de erről úgy érzem, muszáj szót ejtenem. Cimbi még nincs négy hónapos, másfél hónapja él velem, összesen egy tucatszor voltunk sétálni, ebből ez a mai a negyedik, ami intenzívebb, futásnak nevezhető mozgás volt. És nem találok rá szavakat, mennyire összehangolt páros…
Tovább
Este negyed hét, vacsora előtt futunk még egyet Cimbivel az erdőben. És végre felmegyünk a hegygerincre – egy kb. 10 kilométeres kört tervezek. Útközben újabb parancsot tanítok: „bal oldal” – a tanítvány egész gyorsan tanul. Csodás élmény futni vele az erdőben! Egyre sötétebb lesz, az erdő misztikus ruhát ölt; utunk harmadánál az eső csöpögni, Cimbi…
Tovább
Összekötöm a pontokat – ismerős helyek, hangulatok, emlékek kapcsolódnak… Múlt héten a Homoki-szőlők ajándékait vittem magammal, most a mellette elterülő akácos varázsol el, húsz éves emléket idézve: a barackosét, melyet barátaimmal sátrazva, egész napos fröccs-mámorban őriztünk egy bottal. „Soktörzsű” fa hívogat. Miközben megölelem, megérintenek az első napsugarak. Erre futottam tavaly, télen, hideg, kék-barna tájban. Összekötöm…
Tovább
Cimbi okos. Már tudja, hogy nagyjából három óra múlva finom, lenyalható, sós izzadtsággal borítva, „új emberként” térek haza. Néha muszáj megállni. Mint most, a Homoki-szőlőknél. A napsugarakban fürdő illatos virágsokaság, a bogarak zümmögése, a táj egyszerű szépsége megállít. Orromnak, fülemnek, szememnek mindnek jut valami gyönyör. Elrakom e nagyszerű ajándékot egy lélekbugyorba és folytatom utam… Havi…
Tovább
18:22, de még mindig 30 fok felett van a hőmérséklet. Nem baj, elterveztem, megcsináljuk – kezdetnek legyen csak egy rövid: Klastrompusztáig és vissza. Cimbi folyamatosan „kinéz” rám oldalra, mintha azt kérdezné: hogyhogy nem állunk meg? Klastrompuszta határáig folyamatosan futunk. Itt megöleljük egymást, mondom: ügyes vagy, nagyon ügyes, most forduljunk vissza! Cimbi mintha értené amit mondok…
Tovább
Pár perce még eső esett, most elállt, és már soha nem fog úgy esni. Legutóbb, mikor erre futottam, tél volt, most nyár van, és már soha nem lesz olyan tél. A 45. születésnapomon elköszönök Cimbitől, futni indulok, és eszembe jut, hogy már soha nem lesz ilyen nyár sem… (A Robur másik oldala.) Havi 200 km…
Tovább
