legyél az útitársam
Ebben az évben futás közben most hallok először szarvasbőgést. Tavaly még különleges élménynek számított az ilyen – idén már kevésbé: otthon hetek óta ezt hallom közvetlen közelről, reggeltől estig. 4 °C a levegő hőmérséklete, de én nem készültem kesztyűvel, dupla rétegű felsővel – elvégre még tart a csillagászati nyár. Nagyon fázom, epekedve nézem a napsütötte…
Tovább
Lucáért jöttünk Cimbivel, megbeszéltük, hogy amíg kétlábú lányom lovagol, négylábú fiammal kirándulunk. Pórázt nem hoztam, a Gyüttment Fesztivál óta tudom, hogy szükségtelen. Lehet, hogy eljön majd az idő, mikor mindez számomra teljesen megszokott lesz, de most még minden nap lenyűgöz, ahogy ezzel a kis szőrös teremtéssel egymásra hangolódunk. Előttem fut, és rendre hátranéz, jövök-e mögötte.…
Tovább
Ezidáig talán még soha nem láttam egyetlen reggelen ennyi szarvast és őzet… Kerítésekbe ütközöm, ezért rögtönözve módosítok eredetileg tervezett útvonalamon, és az egykori mészégető kemencék felé veszem az irányt… …de csalódnom kell, mert – bár nem ér meglepetésként – a kemencéknek immár új funkciót talált a modern, egyre csak fejlődő ember: Havi 200 km 200…
Tovább
Ötszázhuszonhetedjére, hat és fél év után lehetne már minden megszokott, de már az autóban felidézem, hogy tizenhárom hónappal ezelőtti ittjártam is különleges élmény volt… Kiszállok az autóból, az esőtől kontrasztos hajnali fényekben, szélcsendben. Sehol semmi mozgás, csak én, a végtelen tájban, változatlan időtlenségben… Már ez első kilométeren egy egész futó kalandnyi lét-élmény-ajándékot gyűjtök… Átmenet –…
Tovább
20 nappal e futó kalandom után próbálok írni róla, de nehezen megy. A képek se segítenek, mert rekord kevéssel, mindössze 19 darabbal tértem haza (még Magdolnavölgy „steril, újgazdag” házai se ihlettek meg) – melyek közül az első vaddisznó-fotók értékelhetetlenek; így hát végül maradt egy vöröstörzsű fenyves, a Dévényi Antal-kilátó (Jenga-torony), és a tetejéről készült panoráma…
Tovább
Ha már ilyen közel van a Gyüttment Fesztivál Pécshez, meglátogatjuk apukámat. És ha már Pécsett vagyunk, kihagyhatatlan egy mecseki futó kaland – még akkor is, ha zuhog az eső (szerencsére vízálló az épp nálam levő teszt telefon: egy Huawei P30-as)… Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden…
Tovább
Ezúttal egy tesztelésre kölcsönkapott Huawei P30 Pro telefonnal indulok útnak… Két kilométernyi egyenes – és benne az egész életem: szúrós bokrok, áthatolhatatlannak tűnő terep, de megyek, mert hiszem, hogy arra kell… végre egy jól járható szakasz, megkönnyebbülök… de kicsivel később ismét meredek, alig haladok, vajon biztos ez az én utam… elbizonytalanodom… nem akarom… nem erre…
Tovább
Puha homok a lábaim alatt, zöld lombok körülöttem, előttem pedig a megismerésre váró ismeretlen… A híres Noah ház egy példánya: Nem volt már a térképre rajzolva, de mert folytatódott, követtem az utat, egészen a végéig. Most már tudom, miért: két vaddisznó túrja a földet tőlem alig tíz méternyire, és – rajtam kívül – egy róka…
Tovább
Ismét egy tesztelésre kölcsönkapott telefonnal, ezúttal egy Nokia 9 PureView-val indulok újabb futó kalandomra. Minden bizonnyal a vaddisznók is kíváncsiak, mit tud az egyetlen telefonba épített hét kamera (elárulom: keveset), mert ennyi agyarassal egyetlen korábbi futásom során se találkoztam. Egy bezárt kőbányából grandiózus tájat fest elém a tudatom. Méh-város… …ember-temető… …ló-karám… …így lett teljes most.…
Tovább
Felfedeztem a térképen egy még befutatlan foltot a közelben – a nyár végére (mikor még korán kel a Nap) pont jól jön. Autóval negyed órán belül a piliscsévi starthelyen vagyok, indulhat a „szkennelés”. Az eső áztatta erdőben őszi hangulat fogad. Zöld-vörös fenyves hívogat… Az őz hátra se nézve tudja, meddig kell futnia, hogy szem elől…
Tovább
