legyél az útitársam
A tegnapi napéjegyenlőség után ma 4:45-ös indulásunkkor -10 °C-ot mutat az autó hőmérője. De legalább a tudata melegít: csillagászatilag a mai az első teljes tavaszi nap! Még „illegalitásban” indulunk, a tökéletesen értelmetlen kijárási tilalom idején. Esztergomban ér az 5 óra, mostantól már biztonságban vagyunk, a koronavírus ilyenkor pihenni tér. Mi pedig Cimbivel pontosan napkeltekor, 5:44-kor…
Tovább
A futó kaland, melyben a futográfus és kutyája találkozik a terület fővadászával. Utóbbi megkéri előbbit, hogy kösse pórázra ebét. A futó kalandor őszintén bevallja, hogy nincs nála póráz, ennek okán lehetetlen a kérés teljesítése. Fővadász őszinteségre őszintén reagál, és nem rejti véka alá, hogy tisztában van felvetése értelmetlenségével (hisz neki is van kutyája) – maga…
Tovább
Egy éve még kicsi esélye lett volna hasonló jelenetnek, mára szinte „mindennapos”: négylábú cimborámmal együtt nézzük a vágtázó szarvasokat. Csodálatos élmény ez is, de még csodálatosabb átélni az egymásra hangolódás folyamatát Cimbivel – aki pár nap múlva már két éves lesz. Tervezett utunk a temető mellett vitt volna el, de Cimbi besétál a nyitott kapun.…
Tovább
Úgy tartják, a kutya nagy mértékben hasonlít a gazdájára. Van ebben igazság. Egyik közös pontunk bundás barátommal, hogy kíváncsiak vagyunk, „maximumra van tekerve bennünk” a felfedezés öröme, a megismerés csodája iránti vágy. Ráadásul nekem még az is megadatik, hogy kívülről lássam, amint Cimbikém kielégíti e „szükségletét”, és ez számomra külön örömforrás. Elindul felfelé a vízmű…
Tovább
Rendhagyó alkalom a mai, mert 10 órára vendégeket várok, így nincs idő messzire autózni, beérem hát közeli gyönyörökkel. Néhány kedvenc helyemet fűzöm egy rövidebb, 15 km-es útvonalra: a kesztölci horgásztavat, a tőle Piliscsévre terelő dombot, a Pincefalut, a Pilis-nyereg felé vezető erdőt, és a hegygerincről a kék útra „lefolyó sziklás panorámát”. Cimbirámmal ködben indulunk és…
Tovább
-12 °C, deres-jeges a táj. De a Duna folyik, mert mozog. Ha megállna, megfagyna. Akárcsak én: ameddig mozgok, élek; illetve míg élek, mozgok – ha megállnék, meghalnék. Mozgás, változás = élet. Mozdulatlanság, változatlanság = halál. Tudom, nem mondtam újat, csak szembe jött e tanítás – gondoltam, leírom. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
Tovább
Néhány szarvas áll az erdő szélén. Észrevesznek, odébb mennek… még egy jön ki az erdőből… aztán ismét egy… majd egyesével felvonulva, mint egy szépségversenyen, összeáll a két tucatnyi nagy csapat, hogy végül együtt szaladjanak el. És itt van az autóból (a másik oldaláról) régóta ismerős mecseknádasdi temető, a Szent István-kápolnával… …legvégül pedig a híd, melyen…
Tovább
Előfordult már nem egyszer, hogy nincs út, ahol a térkép jelöli (és ennek nyomán én „rárajzoltam” a tervre); és olyan is, hogy van (akár széles, keréknyomos), bár a térkép szerint „nem kellene lennie”. Na de ennyiszer!? Mintha a tervezetthez képest egy alternatív univerzumban lennénk. De most jól rögtönzök, hallgatok a megérzéseimre, és „bejönnek” – nem…
Tovább
A hatszázadik. Szép, kerek szám, ennek gyönyörűnek KELL* lennie! Na persze, mintha bármit is számítana, hogy hányadik… Amúgy gyönyörű volt! Szemerkélő eső, fenyvesek, Ikarus 260, Bojszi kutya, Duna-part, Vízkelői Tanösvény – mindez kedvenc futó- és kalandtársammal, Cimbivel… Nem is KELL* ennél több! *Maradjon csak az ördög szava. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
Tovább
A Vízmű aknái, mint óriási vakondtúrások… És ismét karnyújtásnyira a muflonok, őzek – bundás barátommal együtt nézzük őket. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
Tovább
