#239 • 2014. 09. 03. • Budapest: Nyéki-hegy, Vadaskerti-hegy

Elkezdődött a suli, és a suli 8-kor indul, nem 9-kor, mint az ovi – ezért átraktam délutánra a hétköznap reggelenkénti futásokat. A reggel hangulata sokkal meghittebb, mindenből kevesebb van: autó az úton, bringás, kutyás az erdőben, délután mintha a szúnyog is több lenne. Mindenesetre most szokatlanul jól ment (a sok emelkedő ellenére) és többnyire tetszett…

Tovább

#238 • 2014. 08. 31. • Budapest: Szépvölgy, Árpád kilátó, Kecske-hegy

Szépvölgyi maradék – vagyis ahol még nem jártam. És ahol remélem, nem is fogok: a Kecske-hegyi kőfejtő körül (itt helyenként térden mászva, kb. egy métert tettem meg egy perc alatt), és a fakereszttől az Oroszlán-szikláig vezető meredek sziklafal (amit a turistautak.hu nehezen járhatónak jelöl). Szóval sokszor nem tudtam futni (ez látszik is az időmön), de…

Tovább

#237 • 2014. 08. 28. • Pécs – Kővágószőlős: Jakab-hegy (Mecsek #03)

Nem írom már megint, hogy az eddigi legjobb futásom, mert mindig egy kicsit a legutolsó a legjobb; de a piros háromszöges egyszemélyes ösvény csodálatos volt: meredek hegyoldalban tölgyesből fenyvesbe, majd vissza, rengeteg mohával (moha később még több is volt). Feltűntek ismét gyerekkorom kirándulóhelyei, és talán a legcsodálatosabb a csend volt, mikor megálltam fotózni, vagy csak…

Tovább

#236 • 2014. 08. 26. • Pécs: Jakab-hegy (Mecsek #02)

Égertető – rengetegszer kirándultunk erre gyerekkoromban. Azt hittem, hatalmasakat túráztunk, most, hogy tervbe vettem a Mecsek meghódítását, kiderült, hogy csupán egy-két kilométerről van szó. Ismét megtapasztaltam, hogy a futás (és persze az öregedés) világösszezsugorító hatású. Most is többször megálltam fotózni – érdekes módon felfelé több jó témát találtam –, ilyenkor rengeteg szúnyog is megpihent rajtam,…

Tovább

#232 • 2014. 08. 16. • Budapest: Csúcshegy – Solymár: Tökhegy

A turistatérképen benőtt csapásként szerepel, de gondoltam, nincs veszítenivalóm, és rá is találtam, így ma megjártam a Csúcshegy csúcsát. Gyönyörű virágok, peckes gombák, új utak, új hangulatok (no meg a sok fa – szóval a szokásos, mégis mindig más, és megunhatatlanul varázslatos) – az eddigi legkalandosabb, legélvezetesebb futásom volt. (És alighanem a leglassabb is, mivel…

Tovább

#34 • 2013. 07. 05. • Görögország: Kréta, Rethymno

Már első nap, Lucával kergetőzve elképzeltem, hogy milyen jó lesz majd mezítláb falni a kilométereket a tengerparti homokban; aztán vártam, hogy majd egyszer magamtól felébredek hajnalban, de hiába, este 11 előtt nemigen kerültünk ágyba, és a Nap is rendre kiszívta belőlem az energiát, így minden reggel 8 körül keltem. Ekkor az árnyékos erkélyünkön még kellemesen…

Tovább