legyél az útitársam
Szellemi útravalóm Hamvas Béla Patmosz I. című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Ami a régieknek a legfontosabb volt, az abszolút szellem, amely mindig és mindenütt volt és lesz és azonos, ami ma a legfontosabb, a személyiség, aki soha nem volt, és nem is lesz több, csak ez az egyetlen van, csak most…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla Buddha beszédei című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. A feltevés az, hogy az ember tudatos, konkrét élőlény. Természeti adottságokkal az életbe beleszőtt, individuális én. De ugyanakkor az ember személyes hordozója olyan tudatán kívül eső, tudatalatti és -fölötti, meg nem mérhető, láthatatlan erőknek, amelyek tudatos énjéhez nagyságukban és hatalomban…
Tovább
Ismét Cseszneken vagyok a CSITT-en, azaz a Cinto (ejtsd: Csinto) Túravezetők Találkozóján – immár harmadszor. És itt, Cseszneken most először nincs futótársam, vagyis az egyébként megszokott magányomban indulok útnak – ezúttal is pontosan napkeltekor. A vár „tekintete” most is jó darabig elkísér. A virágok sokszínűsége, az őzek vidáman „pattogó” fehér fenekének látványa, az erdő változatos…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Az ember mint feladat) – ezt hallgatom útközben az autóban. Ha ezt a kérdést felteszem, hogy az ember, mint feladat, akkor beszélhetek a kozmikus emberről, mint mintáról (…) akinek a teste a kozmosz, az egész univerzum. (…) a szőrszálai a növényzetet jelentik a földön, a belei a barlangokat, a…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A babérligetkönyv című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Aranynapok, Téli terv, Thoreau – mennyi nagyszerű írás, inspiráló gondolatokkal! Legszívesebben mindet hosszan idézném. De ez a bejegyzés a futásról szól – vagy nem? Persze hogy nem! Eltűnődtem a magányos élmények határtalan gazdagságán és megértettem azokat, akik inkább választották a…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A babérligetkönyv című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Isten játékai vagyunk, és az van hozzá legközelebb, aki játszik. Éjjel azt álmodtam, hogy feleségemmel, egy film főszereplőiként a mélybe zuhanunk. De ugyanakkor kívülről is láttam az egészet – ahogy ez az álmaimban nem ritkaság. És kívülállóként el nem tudtam…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A babérligetkönyv című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Minden férfi átélte, hogy a leányt, akit szeretett, menyasszony korában bűbájos, meleg, drága teremtésnek látta, s aztán a házasság alatt kitűnt, hogy tele van a házsártos, komisz, uralomra vágyó, kegyetlen, közönséges lélek hibáival. De ha nem is élte át, biztosan…
Tovább
Elképzelem, amint bányászok ballagnak munkába a szénfekete úton… „Kedvenc témám”: a természet szőtte, rugalmas girbegurbák, és az ember alkotta merev szögletesek találkozása. Józsefházánál megszólítom a házból kilépőt – érdeklődöm a név felől. 1938-ban épült a ház, két erdész lakott benne, és az egyiket Józsefnek hívták. Fotót nem készítek… …ahogy az őzekről se, melyek ismét mosolyt…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A tao virágai című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. A tao nem a csend, a béke, a nyugalom, a bölcsesség, a tisztaság, az egyszerűség. De a tao a csendben, a nyugalomban, a bölcsességben, a tisztaságban, az egyszerűségben lakik. Maga a tao megfoghatatlan, láthatatlan, taníthatatlan. (…) A tao annyi…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A láthatatlan történet című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Mi lenne, ha Isten használná hatalmát? Csak a démonok hatalmasok. Isten: van. (…) A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban. A múlt héten még mindent rendbeszedő hó…
Tovább
