#459 • 2018. 07. 22. • Tótkomlós – Nagyér

Szellemi útravalómban Horváth Róbert kérdezi László Andrást a metafizika mibenlétéről és jelenkori problémáiról – ezt hallgatom útközben az autóban (egy hete csak az első felére volt időm). Ez a hajnali derengést harsányan átszakító, esküvői ruhákat fürdető kirakat-fényár már a múlt héten is megfogott, de akkor nem álltam meg fotózni. Most se szállok ki az autóból,…

Tovább

#458 • 2018. 07. 15. • Orosháza hiányzó

Bár majd’ húsz kilométer után testemnek már egyáltalán nem, de a (hő)térkép(em)ről hiányzik egy aprócska szakasz: Ezzel összekötöttem a pontokat 266. és 287. futásaim útvonalai között; hogy további 9 jövőbeli futó kaland után létrejöjjön az Orosháza–Mindszent–Szeged–Makó „nagy kör”. És ennek minden bizonnyal a gólyák is nagyon örültek. A fotót Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és…

Tovább

#457 • 2018. 07. 15. • Békéssámson – Tótkomlós

Szellemi útravalómban Horváth Róbert kérdezi László Andrást a metafizika mibenlétéről és jelenkori problémáiról – ezt hallgatom útközben az autóban. Három és egy negyed évvel ezelőtt fejeztem be itt, ahol most folytatom… Rövidítek kicsit, legalább nem pont ugyanarra futok vissza, mint amerről jöttem a Kopáncsi templomhoz. Orromat fűszeres illatok kényeztetik, lábaim alatt rengeteg növény az út.…

Tovább

#456 • 2018. 07. 08. • Tinnye: Garancsi-tó, Garancs-hegy, Kutya-hegy, volt 11/10 légvédelmi rakéta osztály, Közép-dűlő

Szellemi útravalóm Szmorad Csaba egyik előadása (A gondolkozás hatalma, a gondolkozás uralma), ezt hallgatom útközben az autóban. Ha egy bizonyos fokon az uralkodó valóban uralkodó (…), ez azt jelenti, hogy azzal a hatalommal, amelynek a birtokosa, eggyé válik. Tehát nem úgy kell elképzelni, mint – hasonlatképpen – amikor mondjuk egy vadlovat egy arra hivatott személy…

Tovább

#455 • 2018. 07. 04. • Pilisborosjenő: Kevély-hegyi kőfülke

Este negyed kilenc körül jár az idő, mikor feleségem felteszi a kérdést: „ki jön velem a Kevély-hegyi kőfülkéhez?” Lányom azonnal rávágja, hogy „én”; én pedig mennék is, maradnék is. Vacsorám utolsó falatjait forgatom a számban, poharam félig tele gyöngyöző fröccsel, ilyenkor szeretek egy kicsit ücsörögni a teraszon, nincs kedvem kapkodni. „Menjetek, majd utolérlek benneteket” –…

Tovább

#454 • 2018. 06. 30. • Piliscsaba: Kálvária-hegy, Pince-földek, Kis-földek – Tinnye: Forbán

Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (A medúzafő), ezt hallgatom útközben az autóban. Bárcsak leírhatnám… de inkább mutatom: A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén). 200×200 km projekt Futográfus archívum

Tovább

#453 • 2018. 06. 23. • Pilisvörösvár: Klotild-barlang, Öreg-földek

Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Visnu és Siva), ezt hallgatom útközben az autóban. 44 éve és 4 órája született meg a testem. Hamar véget ért ez a nyár. Pedig még frizurával is készültem rá. De valójában kopaszságomnak semmi köze a nyárhoz. A kopaszság túl azon, hogy iszonyú jó érzés, kiváló tudatmódosító. Megtanít felülemelkedni a…

Tovább

#452 • 2018. 06. 17. • Pilisvörösvár: Fehér-hegy, Cseresznyés

Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Tudat és tudatosság ébrenlétkor, alváskor, álomban és azokon túl), ezt hallgatom útközben az autóban (az előző alkalommal csak az első felére jutott idő). Pompás színekkel festett tájba lépek, aztán elnyel a sötét erdő – akárcsak múltkor… …majd a Nagy Fényfestő kigurul a hegygerincre. Ha csak egyetlen illatot „vihetnék magammal…

Tovább

#451 • 2018. 06. 10. • Pilisvörösvár: Zajnát-hegyek – Piliscsaba: Széna-hegy

Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Tudat és tudatosság ébrenlétkor, alváskor, álomban és azokon túl), ezt hallgatom útközben az autóban (időnként ismét jót mosolygok rajta, de azért ezúttal is kapok néhány értékes gondolatot). A fenti kép fogad, aztán jobbra fordulok, és hirtelen a sötétség lesz az úr. Van ebben valami hátborzongató. Hátborzongatóan gyönyörű… Jó napot!…

Tovább

#450 • 2018. 06. 02. • Pilisvörösvár: Zajnát-hegyek, Őr-hegy

Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Szolidifikáció és felbomlás), ezt hallgatom útközben az autóban (időnként jót mosolygok rajta, de azért értékes gondolatokat is kapok). Kormos Mátyás János (Kormi Matyi Jancsi) felügyelőúr a holdfénnyel megvilágított teraszról figyeli indulásomat – egyetlen más mobiltelefonnal se tudtam volna ezt így megörökíteni fél órával napkelte előtt. Leparkolok a 10-es út…

Tovább