legyél az útitársam
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A láthatatlan történet című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban (akárcsak 2016. február 14-én). Tény, hogy a láthatatlanban minden összefügg. A nyitókép oly csábító, hogy pillanatokon belül belevetem magam az arany-lila fényekkel festett, erős széltől hullámos táj-tengerbe. A tó magánterület, ezért csak a kapun át fotózhatom: A kapun innen…
Tovább
Szellemi útravalóm ezúttal a csend, pontosabban az autó zúgása – mivel elfogyott a mobil adatkeretem, és a telefonomra nincs letöltve semmilyen hanganyag. Vonz a víz, muszáj lemennem a partra, és hallgatnom a hullámok partra vetődésének dallamát. A bazilika mindenhonnan figyel. Ilyent se láttam még: kutyasétáltatás autóval, bicikliúton! Aztán a kanyar előtt ajtó nyílik, és kutya…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A bor filozófiája című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Minden cseppjét, vagyis szavát imádom! Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a magasságot és a kilátást, és szeret felülről nézni. Megérkeztem, de még az autóban ülök; a szélvédőn és a tetőn esőcseppek kopogtatnak. Mielőtt…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A bor filozófiája című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Zseniális ez a lényeglátás: Egy pohár bor, az ateizmus halálugrása. Gyerekkoromban sokszor elképzeltem, milyen jó lenne megállítani az időt. De úgy, hogy számomra tovább folytatódjék, és én mint egy panoptikumban bolyonghassak a megmerevedett ember-bábok között. Futásaim alkalmával néha eszembe…
Tovább
Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Srí Ramana Maharsi tanításai I.) – ezt hallgatom útközben az autóban. Az útvonalam tervezésekor elgondolkodtam, hogy befussam-e ezt a részt, ahol a térkép még házakat jelöl (de „rendes” utat már nem). És most örülök, hogy itt lehetek, a gaz-borostás telkek, bomlásnak indult ház-tetemek között; fenn a hegyen, néhol szőlőtőkék…
Tovább
Foltokban még a zöld is lángol, de a tájat egyre több helyen „eszi meg” az ősz rozsdája… Valahol mindig jelen van, és most éppen itt, e helyen történik a „csoda”: a fánál, melynek törzsére pillantva meglátom az árnyékomat. Pontosabban magamat látom a fában. Egy pillanatra minden kristálytisztán egyértelmű: én vagyok a fa és az árnyék,…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Holdszerűség az emberben) – ezt hallgatom útközben az autóban. Húsz éves lehettem, mikor egy kedves szőke lánnyal beszélgetve megemlítettem neki, hogy én egy álomvilágban élek. Ő ezen akkor elcsodálkozott. Bennem pedig azóta csak erősödött az érzés: mintha az átlagosnál sokkal több szenzor állna rendelkezésemre, hogy fogjam a külvilág jeleit,…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Halál, halálnélküliség, halhatatlanság) – ezt hallgatom útközben az autóban. Szeretem a ködöt. Eltávolítja az ismeretlent. Közel kell menni, még, még közelebb, és aztán megjelenik valami egészen váratlan, amire nem is számítok. Rakódnak egymásra a rétegek; és a megismerés csodája, a felfedezés öröme még intenzívebb… Havi 200 km 200 hónapon…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A Sátánról és a demonicitásról – a vak erőkről kívül és belül) – ezt hallgatom útközben az autóban. Megállok az aszfaltúton, a kapuban. Látom, hogy odabent esik. Nem számítottam rá, de nem bánom, sőt, szeretem, mert szép. Gyönyörködve nézem az erdei falevélzáport. „Általános vélekedés”, hogy az ősz szomorú, az…
Tovább
Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A panteisztikus eltévelyedés veszélyéről) – ezt hallgatom útközben az autóban. Kormi figyeli, ahogy a lábamra húzom a futócipőm. Kormi koromfekete, akárcsak odakint a hajnal. A fekete hajnal, melyből hamarosan egy új futó kaland születik… A macskák állítólag egyezséget kötöttek Istennel: sötétben is kitűnően látnak, de cserébe nem érzékelik a…
Tovább
