legyél az útitársam
A turistatérképen benőtt csapásként szerepel, de gondoltam, nincs veszítenivalóm, és rá is találtam, így ma megjártam a Csúcshegy csúcsát. Gyönyörű virágok, peckes gombák, új utak, új hangulatok (no meg a sok fa – szóval a szokásos, mégis mindig más, és megunhatatlanul varázslatos) – az eddigi legkalandosabb, legélvezetesebb futásom volt. (És alighanem a leglassabb is, mivel…
Tovább
A Bükk állat-ajándékai az 1000. lefutott kilométeremhez egy róka és két őz.
Tovább
Tegnap jött a gondolat, hogy napkeltére már jó lenne a hegyen lenni. 3:30-as kelésem jutalmai: kezdetben a félhomályos erdő sejtelmessége, aztán a napkelte fényei, a hajnal hűvöse, egy ugráló nyuszipár, vadak zörgése (talán őzek voltak – csak keveset láttam belőlük), és hogy csak egyetlen emberrel találkoztam. Jó volt!
Tovább
Ezúttal nem autóval mentem a Hármashatárhegyre. Eddigi leghosszabb, és legkönnyebben teljesített futásom – és az első, amit még a 10. km után is élveztem (annak ellenére, hogy volt benne pár igen meredek szakasz)! Szerdán jöhet Pécs–Orfű.
Tovább
NOVEMBER 16. Eddigi leghosszabb, és legkellemesebb futásom. Nem siettem sehova, és most először nem egy térképen előre eltervezett úton haladtam. Mentem a napkeltében amerre kedvem tartotta, hangulatos kis utcákon, régi emlékek között. (A feltúrt Éger-völgyön alaposan meglepődtem – nem tudtam körbefutni a tavat, mert nincs is tó.)
Tovább
Már első nap, Lucával kergetőzve elképzeltem, hogy milyen jó lesz majd mezítláb falni a kilométereket a tengerparti homokban; aztán vártam, hogy majd egyszer magamtól felébredek hajnalban, de hiába, este 11 előtt nemigen kerültünk ágyba, és a Nap is rendre kiszívta belőlem az energiát, így minden reggel 8 körül keltem. Ekkor az árnyékos erkélyünkön még kellemesen…
Tovább
