színház, fesztivál, kiállítás, előadás, tánc, magazin…
2006-ban nagyon tetszett a Parasztopera és az Anyám orra is, mégis csak majd’ kilenc év után, – ismét baráti invitálásra – ültünk be tegnap este egy újabb Pintér Béla darabra a Szkéné Színházba. A Szutyok történetével nem igazán tudtam azonosulni, viszont a színészek játéka, a színpadi ötletek, a zene, Pintér Béla abszurd világa és humora…
Tovább
Tegnapelőtt a MOM Kulturális Központban voltunk szem és fültanúi annak, hogy a Kiscsillag egyre jobb! (Már minden jegy elkelt, de azért dokumentálom, hogy 29-én szülővárosomban, Pécsett, a Kodály Központban is előadják.)
Tovább
Rendhagyó vetítésen voltam tegnap este: Vancsó Zoltán képeit nézegettem mozivásznon. Remek képek, bravúros áttűnések, jól szerkesztett anyag – de egy kicsit túl tömény, unalmas ennyi melankólia egyben (többnyire Peter Gabriel elvontabb, kevésbé ismert szerzeményei voltak az aláfestő zenék). Amúgy a 4K felbontás semmi extrát nem jelent – legalábbis a 12. sorból (de ügyes marketingfogás –…
TovábbEgy éve kezdtem el futni. Az alábbiakban három fejezetre bontva megpróbálom összegezni az elmúlt 12 hónapot – a mennyiség (statisztika), az anyag (felszerelés) és a minőség (élmény) tükrében. Statisztika Pontosan tudom, hogy nem a mennyiség a lényeg, de szeretem a számokat (matektagozatos általánosba jártam) – és most itt az alkalom grafikon nézegetésre: Egy év alatt…
Tovább
– Hogy tetszett a koncert, Luca? – Jól. Én kevésbé visszafogottan értékelek: qrvajó volt tegnap este a Vígszínházban! (Fotó: Ady Géza.)
Tovább
Fél év rendszeres futás után, október közepén elkezdett fájni a jobb térdem. Még a nyáron, Christopher McDougall Futni születtünk című könyvében olvastam a természetes futási stílusról, aztán a neten is egyre többet, és elég meggyőzőnek tűntek az információk arra vonatkozóan, hogy érdemes lenne erre átállni. Hiszen elég csak kipróbálni: fuss mezítláb, és tapasztalni fogod, hogy…
Tovább
Mikor a darab vége felé a polgármester azt kiabálta felénk: „Most mit röhögtök? Magatokon röhögtök!”, egy pillanatra megfagyott a levegő. De nem csak ezért érte meg: többnyire ültek az aktuálpolitikai kikacsintásokkal (szó szerint is) átszőtt poénok, hatásos volt a színpadkép, ötletes a rendezés, Hegedűs D. Géza pedig remekül játszotta a talpnyaló, korrupt polgármestert. A választási…
Tovább
Mától a fent látható dekoráció díszíti a telefonom hátlapját. Ha te is szeretnél ilyent, bizonyára több lehetőséged is van rá, most elmesélem, én hogyan csináltam. Egy hét takonykór miatti kihagyás után már nagyon hiányzott a futás, gondoltam, ma körbefutom a Mátyáshegyet (ezzel is kijelölve az újabb meghódítandó területet – citromsárgával jelölve). A meredek Nyereg úton…
Tovább
A pár nappal ezelőtti pécsi futásaim során teljesen átértékelődött minden. Vagy legalábbis az egyik legfontosabb: ami a „félelemmel” kapcsolatos. Nem kell „félni” a lassúságtól, a domboktól, attól ha nem megy úgy, ahogy szeretném. Egyszerűen nincs mitől félni! És érdekes módon erre rímel a könyv is, amit most olvasok: a félelem a legnagyobb ellenségünk. (Pontosabban a…
TovábbMinden a tervek szerint történt, szeptember végétől bő 5 km-es köröket futok. Nagyrészt ugyan arra megyek, mint kezdetben, fél évvel ezelőtt – csak akkor kétkeréken tekertem a meseerdő széléig, és onnan haza. Csodás hangulata van a felkelő nap narancs foltjaival díszített erdei útnak, az eldugott kis utcáknak, az ősz illatának. Illetve részben már csak volt,…
Tovább
