Hamvas Béla: Scientia Sacra II.

Számomra az eddigi legnehezebben befogatható Hamvas mű, valószínű kicsit könnyebb lett volna megemésztenem olvasás útján, mint hangoskönyvként hallgatva. Viszont „kárpótolt” az addigi nehézségekért az utolsó három rész, ami ezzel kezdődik (sajnos a folytatást nem találtam meg elektronikusan, hang alapján begépelésre pedig nem vállalkozom – pedig szívesen idéznék belőle többet is): Azonosság csak egy van. Az…

Tovább

Hamvas Béla: Patmosz I.

Hamvas Béla gondolatai továbbra is lenyűgöznek, bár ez volt eddig számomra a legnehezebben emészthető műve, melyet hangoskönyvként tettem magamévá. És ebben az egyébként nagyszerű Rátóti Zoltánnak is szerepe van, aki megbocsájthatatlan módon többször is rosszul hangsúlyoz, úgy, hogy ezáltal Hamvas mondandója értelmét veszti (vagy más értelmet kap), sőt néha nem is pontosan az írott szöveget…

Tovább

Puzzle

Március végén Luca lányom kitalálta, hogy rakjunk ki egy 1500 darabos puzzle-t (amit egyébként évekkel ezelőtt ajándékba kaptunk). Miközben keresgéltem a darabkák helyét, eszembe jutott, hogy egy is egy szimbólum, ahogy az életben minden. Először elképzelhetetlennek tűnik, hogy az a nagy kupacnyi apró darabka mind egy összefüggő egész része. Nem látom, hogy melyiket hova kellene…

Tovább

René Guénon: A modern világ válsága

A metafizikai tradíció témájában alapműnek számító kötetről értelmetlen lenne bármit írni – inkább érdemes idézni belőle: Egy tradicionális civilizációban elképzelhetetlen, hogy az ember mint sajátjára formáljon jogot egy eszmére; és ha ezt mégis megteszi, a jelentéktelen fantáziálás színvonalára csökkentve megfosztja azt ezáltal minden hitelétől és érvényétől. Ha egy eszme igaz, egyaránt tartozik mindazokhoz, akik képesek…

Tovább

Óbudai Waldorf, líra

Lányunkat (aki hamarosan 8 éves lesz), november végén – az ő megkérdezésével és egyetértésével – átírattuk az Óbudai Waldorf Iskolába. Eredetileg is ide szerettük volna beíratni, de 2014-ben nem vették fel (valószínűleg fiatal kora és túljelentkezés miatt); tavaly ősszel viszont sikerült csatlakoznunk az első pillanattól kezdve szimpatikus Ági néni másodikos osztályához. A korábbi iskolával se…

Tovább

Hamvas Béla: A babérligetkönyv

Az jutott eszembe, hogy ha a szépen megfogalmazott, tartalmas mondandótól be lehetne rúgni, Hamvas Béla írásait fogyasztva sokszor lennék részeg. A babérligetkönyvet már a bevezetője is kívánatossá teszi – és a továbbiak se okoznak csalódást. Déli szigetek között hajóztam, s egy napon olyan helyre értem, ahol a fogadó babérligetben állt. Babérfát még keveset láttam. Úgy…

Tovább

Hamvas Béla: A láthatatlan történet

Az eddigiekhez hasonlóan ezt is Rátóti Zoltán mondta a fülembe, akinek az interpretációjába eddig nem tudtam volna belekötni, itt azonban vétett néhány apró hibát. De ezek elhalványulnak a mondanivaló fényében – lenyűgöző, hogy Hamvas Béla írásaiban mennyire átérezhető (lenyűgöző, hogy Hamvas Béla mennyire átérezte), hogy minden mindennel összefügg. Két részlet a könyvből: William Wordsworth magányos…

Tovább

Interval

Az alábbi bejegyzés fontos felismeréssel ajándékozott meg – el fogom olvasni a könyvet. Végül is olyan formán érti meg a külvilágot, mint valamely mozielőadás nézője a vetítővásznon végbemenő jelenetek sorozatát. Aki a nézőtéren ül, jól tudja, hogy a vetítővásznon semmi egyéb nincs, csak fény és árnyék. Mégis ott látja az előadás egész cselekményét. Hegyeket, tengert,…

Tovább

Hamvas Béla: A bor filozófiája

Ezt is hangoskönyv formájában fogyasztottam, és nagy élvezettel ittam minden szavát. Hamvas Béla nemcsak gyönyörűen ír, de helyenként még cinikus és ironikus is, amitől még közelebb érzem magamhoz. Természetesen legszívesebben az egész könyvet idézném, de legyen most itt elég egyetlen fejezet: E könyvnek szükségképpen három részre kell oszlania. Szükségképpen azért, mert minden jó könyv három…

Tovább

Ki vagyok én?

Nem én vagyok a hét alkotóelemből (dhátu) álló durva [anyagi] test; nem én vagyok az öt megismerő képesség, nevezetesen a hallás, a tapintás, a látás, az ízlelés és a szaglás képessége, amelyek a nekik megfelelő tárgyakat, vagyis a hangot, a tapintást, a színt, az ízt és az illatot érzékelik; nem én vagyok az öt akarati…

Tovább