Óbudai Waldorf, líra

Lányunkat (aki hamarosan 8 éves lesz), november végén – az ő megkérdezésével és egyetértésével – átírattuk az Óbudai Waldorf Iskolába. Eredetileg is ide szerettük volna beíratni, de 2014-ben nem vették fel (valószínűleg fiatal kora és túljelentkezés miatt); tavaly ősszel viszont sikerült csatlakoznunk az első pillanattól kezdve szimpatikus Ági néni másodikos osztályához. A korábbi iskolával se…

Tovább

Hamvas Béla: A babérligetkönyv

Az jutott eszembe, hogy ha a szépen megfogalmazott, tartalmas mondandótól be lehetne rúgni, Hamvas Béla írásait fogyasztva sokszor lennék részeg. A babérligetkönyvet már a bevezetője is kívánatossá teszi – és a továbbiak se okoznak csalódást. Déli szigetek között hajóztam, s egy napon olyan helyre értem, ahol a fogadó babérligetben állt. Babérfát még keveset láttam. Úgy…

Tovább

Hamvas Béla: A láthatatlan történet

Az eddigiekhez hasonlóan ezt is Rátóti Zoltán mondta a fülembe, akinek az interpretációjába eddig nem tudtam volna belekötni, itt azonban vétett néhány apró hibát. De ezek elhalványulnak a mondanivaló fényében – lenyűgöző, hogy Hamvas Béla írásaiban mennyire átérezhető (lenyűgöző, hogy Hamvas Béla mennyire átérezte), hogy minden mindennel összefügg. Két részlet a könyvből: William Wordsworth magányos…

Tovább

Interval

Az alábbi bejegyzés fontos felismeréssel ajándékozott meg – el fogom olvasni a könyvet. Végül is olyan formán érti meg a külvilágot, mint valamely mozielőadás nézője a vetítővásznon végbemenő jelenetek sorozatát. Aki a nézőtéren ül, jól tudja, hogy a vetítővásznon semmi egyéb nincs, csak fény és árnyék. Mégis ott látja az előadás egész cselekményét. Hegyeket, tengert,…

Tovább

Hamvas Béla: A bor filozófiája

Ezt is hangoskönyv formájában fogyasztottam, és nagy élvezettel ittam minden szavát. Hamvas Béla nemcsak gyönyörűen ír, de helyenként még cinikus és ironikus is, amitől még közelebb érzem magamhoz. Természetesen legszívesebben az egész könyvet idézném, de legyen most itt elég egyetlen fejezet: E könyvnek szükségképpen három részre kell oszlania. Szükségképpen azért, mert minden jó könyv három…

Tovább

Ki vagyok én?

Nem én vagyok a hét alkotóelemből (dhátu) álló durva [anyagi] test; nem én vagyok az öt megismerő képesség, nevezetesen a hallás, a tapintás, a látás, az ízlelés és a szaglás képessége, amelyek a nekik megfelelő tárgyakat, vagyis a hangot, a tapintást, a színt, az ízt és az illatot érzékelik; nem én vagyok az öt akarati…

Tovább

Hamvas Béla: A tao virágai

Tavaly, november 25-én lezajlott a nagyszabású jubileumi blogtalálka, ahol örömömre megismertem Elődöt (az egyetlen érdeklődőt), akivel egy nagyon jót beszélgettünk a hangulatos Kelet Kávézóban, és aki megajándékozott 3 gigabájtnyi Hamvas Béla hangoskönyvvel. Első hallgatmányom az A tao virágai (Rátóti Zoltán előadásában), melyről képtelen vagyok írni bármit is – szívem szerint idézném az egészet, de terjedelmi (és talán…

Tovább

Szellemi táplálék

Napjainkban rengeteg szó esik arról, hogyan kényeztessük a testünket, menjünk masszázsra, wellnessre, érezzük jól magunkat, legyen kellemes a karácsony. Nincs is ezzel baj, én is „kényeztetem” a testem a futásaimmal, és arra is odafigyelek, mit töltök bele, de számomra legalább ennyire fontos a szellemi táplálék. Annak „magyarázatául”, hogy mit jelent mindez, kölcsönveszem legutóbbi futó kalandom…

Tovább

Miért van világ?

A címbéli kérdést minden épeszű ember felteszi magának. Gábor barátomnak köszönhetően mostanában bringázás közben Virág László és Baranyi Tibor előadásait hallgatom, és ebből az előadásból a következő gondolat nagyon magával ragadott. A keleti tanítások szerint a világ lílá, azaz játék, az Abszolútum játéka, melynek nincsen vele semmiféle célja, mert akkor már a célnak alárendeltje lenne.…

Tovább

Az arisztokratikus időkben, aminek értéke van, az megfizethetetlen; a demokratikus időkben, ami megfizethetetlen, az értéktelen.

Nicolas Gomez Davila