Hálás vagyok, amiért életem legabszurdabb éve egyúttal a legsikeresebb is lehetett; és amiért a 2020-as esztendőben, ebben a feje tetejére állított világban is talpon maradhattam! Meghitt, teljességben átélt karácsonyt, és felemelő új évet kívánok!
Tovább
Utunk elején őzeket látunk. Cimbinél előbb veszem észre őket, így még fotózni is van időm: egyetlen képen négylábú barátom a menekülő vadakkal. Előbbi mozdulatlanul figyel, mert megkértem rá, hogy ne kergetőzzön. Büszke vagyok rá – írtam már? Ártéri keszekuszaságban, indák sűrűjében, korhadó ágakon, emberi szemetek között lépkedve próbálunk haladni a térképre rajzolt úttalan útvonalon. És…
Tovább
„Cipésznek lyukas a cipője” ugyebár, mondhatni tipikus; de ha már 2017 óta nem frissítettem a portfólióm, legalább az elmúlt három évben általam készített honlapokat bemutatom itt, a sajátomon – igyekszem év végéig minden héten egyet. Gabi a férjével zenél, sok-sok éve. Régóta ismerjük egymást, még a volt munkahelyemről, mely tulajdonosának lagziján Gabiék muzsikáltak – akkor…
Tovább
Az új cipőm kényelmes (Decathlonos EVADICT MT2 – esetleg majd írok róla külön bejegyzésben); az új telefonom pedig egyszerűen nagyszerű. Egyfelől szánalmas, hogy egy „mihaszna”, az időben gyorsan elavuló és eltűnő kis tárgy érkezését úgy vártam, mint egy gyerek a Jézuska ajándékát. Másfelől viszont örülök, hogy „még él bennem a gyerek”. Ez a Google Pixel…
Tovább
„Cipésznek lyukas a cipője” ugyebár, mondhatni tipikus; de ha már 2017 óta nem frissítettem a portfólióm, legalább az elmúlt három évben általam készített honlapokat bemutatom itt, a sajátomon – igyekszem év végéig minden héten egyet. Gergőnek először a borát ismertem és szerettem meg, majd miután készítettem számára egy must doboz csomagolást (lásd a weblapon), örömömre…
Tovább
Ismét fagyban indulunk, de most, negyedszerre is egészen más ruhát ölt e táj: ezúttal zúzmara öltözteti fehérbe, melyet az Urak asztalánál ragyogó napfény tesz még inkább káprázatossá. Ennél szebb nem is lehetne a búcsú a Pilis hegységtől, melynek immár minden útján futottam. Még egyszer, utoljára Pilisszentlászlón, Dunabogdányon és Visegrádon (utoljára a második Inov-8 Mudclaw 300-as…
Tovább
„Cipésznek lyukas a cipője” ugyebár, mondhatni tipikus; de ha már 2017 óta nem frissítettem a portfólióm, legalább az elmúlt három évben általam készített honlapokat bemutatom itt, a sajátomon – igyekszem év végéig minden héten egyet. Évekkel ezelőtt még többről volt szó, de végül ez az oldal is egy – Máriáénál is puritánabb – online névjegy…
Tovább
Pár hónapja egy barátom megkérdezte, hogy tanított-e valamit nekem Cimbi? Én akkor hirtelen erre azt feleltem: nem – arra gondolva, hogy szellemi síkon, vagyis vertikálisan emelt-e a (velem) létezése. Most nyilvánosan „gyónom meg” elhamarkodott válaszom. Cimbinél nagyobb mestert nem ismerek az elfogadás, a jelenben levés és az odaadó, feltétlen szeretet demonstrálására.
Tovább
Harmadszor indulunk ugyanonnan, ugyanarra. Először napsütésben, másodszor ködben, most pedig fagyban. Cimbikém már indulna a muflonok üdvözlésére, avagy üldözésére, de kérésemre velem marad. Talán már fél éve is van, hogy teljes mértékben megbízhatok az engedelmességében – ami persze csak hallótávolságon belül számonkérhető (és nem szokta megjátszani a süketet). Büszke vagyok a „fiacskámra”. Útvonal (Strava) •…
Tovább
„Cipésznek lyukas a cipője” ugyebár, mondhatni tipikus; de ha már 2017 óta nem frissítettem a portfólióm, legalább az elmúlt három évben általam készített honlapokat bemutatom itt, a sajátomon – igyekszem év végéig minden héten egyet. Két hónappal ezelőtt keresett meg Mária egy egyszerű – kvázi online névjegyként funkcionáló – honlap igényével, és egy logó ötletével.…
Tovább
