Kicsit unom már a hideget, és tizenhetedjére kicsit unalmassá lett a Szentendrei-sziget is (épp ideje, hogy egy hét múlva „a végére járjunk”). De soha semmi nem lehet annyira unalmas, hogy ne adhasson valami újat. Ma tengernyi nárciszt, tükörsima vizű mellékágat, misztikus hangulatú ártéri erdőt kaptunk meglepetésként. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
Tovább
Óbánya: pompás gyerekkori emlék – kíváncsi voltam, visszaköszön-e a múltból. Nem ér meglepetés, mindketten nagyon megváltoztunk: ő turistákat próbál magához csábítani; én pedig önmagamnak akarok elég lenni. Fenséges futó kaland volt ez is, bundás barátommal… Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
TovábbMivel a blogomon néztem utána annak, hogy az előző számítógépemet mikor vettem, erről is készítek egy „emlékeztető bejegyzést”. A korábbi több mint 8 évig bírta, mikor már én nem bírtam tovább idegekkel – a főleg Photoshopnál és Lightroomnál jelentkező lassúsága, és nehézkessége miatt. 2012 végén nagyon gyors volt, de a szoftverek ugyebár mindig egyre éhesebbek……
Tovább
A mindig más, de „valahol már megszokott” szántóföldek, Duna-part és fagyos szél „unalmát” egy kerekeken álló, graffitis házikó (talán egykor cirkuszi kocsi?) és környezete töri meg. Az ide kanyargó út mentén egy fára szegelt kis tábla szövege szerint „vendégek elől elzárt terület” következik; majd egy játékmackó fogad – két rozoga székből és deszkákból alkotott pad…
Tovább
Napsütéses, felhős, szeles, szántóföldes, Duna-partra sokszor „leruccanós” – ilyen ez a 609. futó kaland; a 76. Cimbivel, a legnagyszerűbb futó-, fotó- és kalandtárssal. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
Tovább
A tegnapi napéjegyenlőség után ma 4:45-ös indulásunkkor -10 °C-ot mutat az autó hőmérője. De legalább a tudata melegít: csillagászatilag a mai az első teljes tavaszi nap! Még „illegalitásban” indulunk, a tökéletesen értelmetlen kijárási tilalom idején. Esztergomban ér az 5 óra, mostantól már biztonságban vagyunk, a koronavírus ilyenkor pihenni tér. Mi pedig Cimbivel pontosan napkeltekor, 5:44-kor…
Tovább
A futó kaland, melyben a futográfus és kutyája találkozik a terület fővadászával. Utóbbi megkéri előbbit, hogy kösse pórázra ebét. A futó kalandor őszintén bevallja, hogy nincs nála póráz, ennek okán lehetetlen a kérés teljesítése. Fővadász őszinteségre őszintén reagál, és nem rejti véka alá, hogy tisztában van felvetése értelmetlenségével (hisz neki is van kutyája) – maga…
Tovább
Egy éve még kicsi esélye lett volna hasonló jelenetnek, mára szinte „mindennapos”: négylábú cimborámmal együtt nézzük a vágtázó szarvasokat. Csodálatos élmény ez is, de még csodálatosabb átélni az egymásra hangolódás folyamatát Cimbivel – aki pár nap múlva már két éves lesz. Tervezett utunk a temető mellett vitt volna el, de Cimbi besétál a nyitott kapun.…
Tovább
Úgy tartják, a kutya nagy mértékben hasonlít a gazdájára. Van ebben igazság. Egyik közös pontunk bundás barátommal, hogy kíváncsiak vagyunk, „maximumra van tekerve bennünk” a felfedezés öröme, a megismerés csodája iránti vágy. Ráadásul nekem még az is megadatik, hogy kívülről lássam, amint Cimbikém kielégíti e „szükségletét”, és ez számomra külön örömforrás. Elindul felfelé a vízmű…
Tovább
Rendhagyó alkalom a mai, mert 10 órára vendégeket várok, így nincs idő messzire autózni, beérem hát közeli gyönyörökkel. Néhány kedvenc helyemet fűzöm egy rövidebb, 15 km-es útvonalra: a kesztölci horgásztavat, a tőle Piliscsévre terelő dombot, a Pincefalut, a Pilis-nyereg felé vezető erdőt, és a hegygerincről a kék útra „lefolyó sziklás panorámát”. Cimbirámmal ködben indulunk és…
Tovább
