Összekötöm a pontokat – ismerős helyek, hangulatok, emlékek kapcsolódnak… Múlt héten a Homoki-szőlők ajándékait vittem magammal, most a mellette elterülő akácos varázsol el, húsz éves emléket idézve: a barackosét, melyet barátaimmal sátrazva, egész napos fröccs-mámorban őriztünk egy bottal. „Soktörzsű” fa hívogat. Miközben megölelem, megérintenek az első napsugarak. Erre futottam tavaly, télen, hideg, kék-barna tájban. Összekötöm…
Tovább
Május 14-én kíváncsian vártam egyik legjobb emlékű telefonom gyártója, a OnePlus legújabb bejelentését. Másnap megrendeltem, és egy héttel a bejelentése után már használatba is vettem egy OnePlus 7 Pro-t. A OnePlus 3-as jó emléke, és a bejelentésen elhangzottak okán hatalmasak voltak az elvárásaim, és sajnos csalódnom kellett. Hangsúlyozom: a hatalmas elvárásaimhoz mérten – a OnePlus…
Tovább
Júniusi futográfiáim:
Tovább
Cimbi okos. Már tudja, hogy nagyjából három óra múlva finom, lenyalható, sós izzadtsággal borítva, „új emberként” térek haza. Néha muszáj megállni. Mint most, a Homoki-szőlőknél. A napsugarakban fürdő illatos virágsokaság, a bogarak zümmögése, a táj egyszerű szépsége megállít. Orromnak, fülemnek, szememnek mindnek jut valami gyönyör. Elrakom e nagyszerű ajándékot egy lélekbugyorba és folytatom utam… Havi…
Tovább
Ahogy már írtam, szerelem volt ez első látásra. És ha most kérdezed, milyen egy szóval, azt felelem: imádom! Kesztölcöt, és ezen belül az otthonomat is. Fáraszthatnám magam azzal, hogy megpróbálom cizelláltan szavakba önteni, de inkább csak néhány történést verbalizálok, aztán meséljenek a képek (belülről többet miután kész lesz): #1 Május van, hűvösen szép idő, gyönyörű…
Tovább
18:22, de még mindig 30 fok felett van a hőmérséklet. Nem baj, elterveztem, megcsináljuk – kezdetnek legyen csak egy rövid: Klastrompusztáig és vissza. Cimbi folyamatosan „kinéz” rám oldalra, mintha azt kérdezné: hogyhogy nem állunk meg? Klastrompuszta határáig folyamatosan futunk. Itt megöleljük egymást, mondom: ügyes vagy, nagyon ügyes, most forduljunk vissza! Cimbi mintha értené amit mondok…
Tovább
Luca miatt van az egész – akárcsak a futás. Ő mindig is kutyát szeretett volna, aztán macskáink lettek. Feleségem semmiképp nem akart kutyát, így hát szétköltözésünk után nála maradtak a macskák, én pedig bevállaltam egy kutyát – kételyekkel és aggodalmakkal telve, csak a lányom kedvéért. Ráadásul Lucának mindenképp border collie kellett, a világ legokosabb, de…
Tovább
Pár perce még eső esett, most elállt, és már soha nem fog úgy esni. Legutóbb, mikor erre futottam, tél volt, most nyár van, és már soha nem lesz olyan tél. A 45. születésnapomon elköszönök Cimbitől, futni indulok, és eszembe jut, hogy már soha nem lesz ilyen nyár sem… (A Robur másik oldala.) Havi 200 km…
Tovább
Mikor tavaly azt írtam, kiteljesedés, eszembe nem jutott, hogy ez egy év múlva válás és költözés után, új, kesztölci otthonomban történhet meg. De innen nézve már így kerek; és most pontosítok is: önmagamnak elég lenni – ezt kívánom magamnak 45. születésnapom alkalmából! Egy barátom találóan megfogalmazta: A vetítővásznat nézed, miközben te vagy a vetítőgép (is).…
Tovább
200×200 km projektem keretében soha nem futok kétszer ugyanarra – de némi átfedés, elkerülhetetlen. Ezt az elkerülhetetlenséget most (és még néhány hétig) Kesztölcre költözésem adja, annak összes útja és utcája, ahol nem futottam még, és ahova csak egy már korábban is taposott úton juthatok el. Tavalyról ismerős képek köszönnek vissza… Akkor épp elkezdődött az ősz,…
Tovább
