#535 • 2019. 10. 27. • Kesztölc – Esztergom: Nagy-bodzás-hegy – Pilisszentkereszt – Pilisszántó: Boldogasszony kápolna, Pilisszántói-kőfülke (Cimbivel)

Tegnap szomszédommal beszélgetve szóba jöttek a futásaim, és elhangzott a kérdés: „holnap mivel mész futni?” Ha Ates nem kérdez rá, lehet, hogy ma reggel koppanok, mikor eszembe jut, hogy az autóm a szerelőnél van. Így viszont még tegnap este terveztem egy új útvonalat, és miközben terveztem, szomszédom nálunk vendégeskedő lánya megkérdezte, hogy „Cimbivel mész futni?”…

Tovább

2019 halfotói #2

Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). A nyár képei: az első fotó készítésekor új otthonom környékén, Kesztölcön sétáltunk bele a naplementébe Cimbivel és Bélával, július elején; pár nappal később, szintén Kesztölcön…

Tovább

#534 • 2019. 10. 20. • Pilismarót: Disznós-hegy, Pallag-bükk, Bagó-kő, Nagy-Hábod

Ősz! Mindig elvarázsol a színeivel, illataival, hangulataival! És az őszi fák! Lenyűgöznek a nagyvonalúságukkal, ahogy a lábaim elé dobják megsárgult kabátjaikat! Semmi értelmetlen ragaszkodás, szánalmas szentimentalitás, amire már nincs szükség, hadd hulljon, lényegüljön át, legyen másfajta gyönyörűség! Nyúl meglepetééés! Két lépésnyire tőlem ugrik fel, szalad el, nem bírva tovább a rejtőzködés feszültségét – és milyen…

Tovább

2019 halfotói #1

Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). Az első januári fotó rendhagyó módon már szerepelt a honlapomon egy „véletlen” találkozás képemlékeként; a második két nappal később, a Bécsi úti Tesco parkolójában készült…

Tovább

#533 • 2019. 10. 13. • Pilismarót: Felső-Ecset-hegy, Ráró-hegy, Hamvas-kő, István-hegy, Miklós-deák völgy

Választások napja van, és én már hajnalban is jól döntök: elindulok egy újabb futó kalandra… Akárcsak múlt héten, már az első kilométeren „megvan, amiért jöttem”: gyönyörű őszi napkelte-tájakat gyűjtögetek a telefonomba. Pókhálót érzek a homlokomon. Mi lenne, ha nem érezném? Látni nem látom, és semmi egyéb érzékszervemmel nem szerzek róla tudomást… Tovább gondolom: mi lenne,…

Tovább

#532 • 2019. 10. 06. • Pilismarót: Felső-Ecset-hegy, Ráró-hegy, Hamvas-kő, István-hegy, Miklós-deák völgy

Tegnap este Luca felolvasta, amit a fákról tanultak: A törzs és az ágak egy darab föld, a föld kinövései. Minden fa egy önálló kert… Milyen igaz! Hisz minden egy szimbólum. És ahogy fent, úgy lent. És mindenben ott a mindenség. És föld, fa, kert, végtére is mind-egy. Ez jár a fejemben a kertek rengetegében… Ott…

Tovább

Cimbi, a „mentőkutya”

Lányom, és barátnője elmentek játszani a focipályához. Cimbi persze utánuk szökött, és ezúttal nem is próbáltam tartóztatni. Pár perc után eddig általam még soha nem hallott „síró vonyításra” lettem figyelmes, és az ajtón kinézve Cimbit láttam a kapu előtt ülni. Mint aki hív, hogy menjek, mert baj van. Hívtam Lucát, mi történt, mire elmesélte, hogy…

Tovább

Agyafúrt Cimbi

Eddig is tudtam, tapasztaltam, hogy Cimbi nagyon okos – de tegnap kimondottan lenyűgözött agyafúrtságával… Lányom és osztálytársa a boltba készültek menni. Nem akartak kutyát vinni magukkal, mert szerettek volna mindketten bemenni a boltba, ahova ugyebár Cimbi nem teheti be a lábát. Mikor elmentek a gyerekek, Cimbi már szaladt is a záródó kapu felé; de én…

Tovább