#529 • 2019. 09. 20. • Pilisborosjenő, Cimbivel

Lucáért jöttünk Cimbivel, megbeszéltük, hogy amíg kétlábú lányom lovagol, négylábú fiammal kirándulunk. Pórázt nem hoztam, a Gyüttment Fesztivál óta tudom, hogy szükségtelen. Lehet, hogy eljön majd az idő, mikor mindez számomra teljesen megszokott lesz, de most még minden nap lenyűgöz, ahogy ezzel a kis szőrös teremtéssel egymásra hangolódunk. Előttem fut, és rendre hátranéz, jövök-e mögötte.…

Tovább

Hajópadlózásom fél éves története

Emlékszel még? Van egy ház, amibe beleszerettem. Itt élek lassan négy hónapja; de csak három napja pakoltam ki az utolsó, költözéskor becsomagolt dobozom, és tegnapelőtt szereltem fel az utolsó lámpát és fűtőtestet. Miért? Mert az elmúlt fél évem „főszereplője” a hajópadlózás és annak előkészületei voltak. Nem gondoltam, hogy ennyire hosszú ideig fog tartani (kb. 400…

Tovább

#528 • 2019. 09. 15. • Pilisszántó – Piliscsév: Fésű-hegy

Ezidáig talán még soha nem láttam egyetlen reggelen ennyi szarvast és őzet… Kerítésekbe ütközöm, ezért rögtönözve módosítok eredetileg tervezett útvonalamon, és az egykori mészégető kemencék felé veszem az irányt… …de csalódnom kell, mert – bár nem ér meglepetésként – a kemencéknek immár új funkciót talált a modern, egyre csak fejlődő ember: Havi 200 km 200…

Tovább

#527 • 2019. 09. 08. • Piliscsév: Pincefalu, Csévi-barlang, Basa-hegy

Ötszázhuszonhetedjére, hat és fél év után lehetne már minden megszokott, de már az autóban felidézem, hogy tizenhárom hónappal ezelőtti ittjártam is különleges élmény volt… Kiszállok az autóból, az esőtől kontrasztos hajnali fényekben, szélcsendben. Sehol semmi mozgás, csak én, a végtelen tájban, változatlan időtlenségben… Már ez első kilométeren egy egész futó kalandnyi lét-élmény-ajándékot gyűjtök… Átmenet –…

Tovább

#526 • 2019. 09. 01. • Piliscsaba: Magdolnavölgy, Nagy-Kopasz-hegy

20 nappal e futó kalandom után próbálok írni róla, de nehezen megy. A képek se segítenek, mert rekord kevéssel, mindössze 19 darabbal tértem haza (még Magdolnavölgy „steril, újgazdag” házai se ihlettek meg) – melyek közül az első vaddisznó-fotók értékelhetetlenek; így hát végül maradt egy vöröstörzsű fenyves, a Dévényi Antal-kilátó (Jenga-torony), és a tetejéről készült panoráma…

Tovább

Az akciót minden kötöttségtől meg kell szabadítanunk. Önmagában kell megvalósulnia: a szellem lázától szabadon, gyűlölettől és vágytól megtisztítva. A következő igazságoknak kell teljes mértékben áthatniuk a szellemet: az útnak nincsen célja, nincs mit várni, nincs mit remélni és nincs mitől félni. A világ szabad: az értelem és a célok, az „evolúció”, a sors vagy az előrelátás olyan lények ködje és fikciója, akik képtelenek egyedül járni, pórázra, felügyeletre van szükségük. Te magad rendelkezel önmagad felett. El kell jutnod odáig, hogy magadat mint az erők középpontját éld át, míg megismered azt az akciót, amely nem erre vagy arra a létezőre, hanem önmagára irányul. Itt nem leszel mozgatva – szabadon mozgatod saját magad. A dolgok megszűnnek számodra a vágy tárgyai lenni: az akció tárgyaivá válnak. Kioltódnak az irracionális élet impulzusai, mivel olyan dolgok körül keringenek, amelyek már nem léteznek, így megszűnik a túlhajtottság érzése, a rohanás őrülete, a cselekvésnek „valamit tevése” és célja, a fájdalmas komolyság és a kényszerű akarás, a tragikus érzés és a titáni kö­telék, lehullik a sokaság betegsége – az élet emberi értelme. Megjelenik a felsőbbrendű nyugalom – és pontosan ebből képes a tiszta és tisztító akció újjászületni: az akció, amely minden pillanatban, minden helyen át tud fogni minden irányt, az akció, amely minden oldalon megragadhatatlanul fel tud törni, amely magát mindig önmagán túl határozza meg – önmagával szemben szabadon, győzelem és vereség, siker és kudarc, egoizmus és altruizmus felett állva, az akció szabadon minden köteléktől, szabadon minden identifikációtól.