Hosszan gondolkodtam, mit írhatnék 540. futó kalandomról, anélkül, hogy ismételném magam. Utóbbit nem garantálom. Három dolog jutott eszembe: Nagyon hideg volt. Cimbi lenyűgöző, nagy, agancsos szarvasokat kergetett felém – és én inkább ámultam, mintsem fotóztam. Élveztem Cimbi társaságát – a köztünk születő egyre szorosabb kötelék, és kölcsönös bizalom ajándékát. A többit meséljék a képek: Havi…
Tovább
Múlt szombaton véget ért az idei Mezítlábas kertészképző biokertész tanfolyam, melyen örömömre én is részt vehettem. Egy csodás helyen, nagyszerű emberekkel töltekezhettem a hónapok utolsó szombatjain. Jelenlétem a fotózással vált teljessé – Háromkaptáros hangulatkonzerveimet ide kattintva nézheted meg. Ezúton ajánlom figyelmedbe a jövő évi tanfolyamot: Mezítlábas kertészképző biokertész tanfolyam Szeretettel várjuk minden kertszerető ember jelentkezését,…
Tovább
Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). Cimbi, ősz, mindkettő nagyon kedves számomra, ezért talán nem is meglepő, hogy ennyi fotó „összejött” október 4-e és november 19-e között. A helyszínek: Pilismarót (1,…
Tovább
Novemberi futográfiáim:
Tovább
Tegnap este Lucával „kifényeztük” a házat (a frissen vásárolt LED-es fényfüzérekkel) – majd lányom meg is írta anyukájának, hogy: Nálunk már karácsony van Nálam macska van :) – válaszolta anya. Nálam pedig most, távolodva a hajnal sötétjében álló háztól, az ajtó mögül ünnepi fényekkel körülölelt kutya tekintete kísér – ezúttal egyedül indulva új futó kalandra…
Tovább
Azt találtam ki, hogy futásaim alkalmával, amikor Luca nálam van, Cimbit – lányom kívánsága szerint – otthon hagyom vele (akárcsak múlt héten); és minden második héten magammal viszem (akárcsak most). És Cimbi ezúttal is csodás futótárs: elágazásoknál, vagy ha lemaradok, megvár (külön kérés nélkül is), ha hívom, jön (őzkergetésből is), ha mondom, hogy erre, akkor…
Tovább
A színek orgiája ez, az eső áztatta tájban. A feketék, szürkék szolid támogatásával a sárgák, barnák, zöldek harsányan „nyomulnak” retinámba. Csupán a vöröset és a kéket hiányolom… (Ez nem az a kék, valójában nem is kék – csak a telefonom kamerája csalja az égre.) …megvan, a 11. kilométernél a lábaim elé veti magát a vörös……
Tovább
Vasárnap az esős időben Lucával az emlékeim között kutattunk. Eszembe jutott, hogy van két nagy doboz, amiben életem első két évtizedéhez kapcsolódó tárgyi maradványokra lelhetünk, köztük gyerekkorom saját készítésű könyveire – jó példaként arra, hogy én bizony soha nem unatkoztam. Előkerültek napló-félék is, beleolvastunk, és én nem egyszer nem tudtam már visszaemlékezni, mi a fenét…
Tovább
Míg nem volt kutyám, kissé értetlenkedve szemléltem a kutyások négylábú barátaikkal kapcsolatos lelkendezéseit. Beismerem: néha már szánalmasnak éreztem őket. És most tessék: majd’ minden második bejegyzésem Cimbiről szól… Múlt hétvégén meglátogattuk apukámat Pécsett. Reggel 7-kor indultunk, először Alsómocsoládra, ahol barátommal madarakat lestünk a lecsapolt tónál; amit körbe is sétáltunk, majd délután szalonnát sütöttünk. És ha…
Tovább
Ahogy már írtam korábban is, a Gyüttment Fesztivál után elhatároztam, hogy Cimbit mindenhova magammal viszem – hacsak nincs valamilyen kizáró ok, mint például a minden hónap utolsó szombatján esedékes Háromkaptár Kertműhyely biokertész tanfolyama esetében. Október végén egy barátom házavatójáról tértünk haza kora reggel, hogy terveim szerint Cimbit itthon hagyva, én tovább guruljak Tahitótfaluba, a kertészképzőre.…
Tovább
