Ponyvaregény

Pulp Fiction (1994) IMDb | est.hu Nagyjából 20 éves lehettem, mikor először láttam egy baráti társaságban, és nem értettem, a többieknek miért tetszik annyira ez a szar. Quentin Tarantinot el is könyveltem magamban a kerülendő rendezők közé. Viszont közel 40 évesen a Django elszabadul már határozottan tetszett, és tavaly az Aljas nyolcasról valamint a Kill…

Tovább

#474 • 2018. 11. 03. • Pécs: Zsidó-hegy (Mecsek #20)

Foltokban még a zöld is lángol, de a tájat egyre több helyen „eszi meg” az ősz rozsdája… Valahol mindig jelen van, és most éppen itt, e helyen történik a „csoda”: a fánál, melynek törzsére pillantva meglátom az árnyékomat. Pontosabban magamat látom a fában. Egy pillanatra minden kristálytisztán egyértelmű: én vagyok a fa és az árnyék,…

Tovább

Az ember Isten kertjében él

Nem szokásom fotópályázatokon indulni (annyira szubjektív, hogy kinek, mikor, miért, mi tetszik…); viszont ez a pályázat már a címével megfogott – no és persze a számomra oly kedves Hamvas Béla nevével, kinek halála 50. évfordulója tiszteletére írták ki. Ma kaptam az értesítést, hogy a fenti képemet beválogatták a 28 kiállított alkotás közé (a fotó egyébként…

Tovább

#473 • 2018. 10. 28. • Esztergom: Kincses-hegy, Hegymeg, Vaskapu-erdő, Felsőkenderes

Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Holdszerűség az emberben) – ezt hallgatom útközben az autóban. Húsz éves lehettem, mikor egy kedves szőke lánnyal beszélgetve megemlítettem neki, hogy én egy álomvilágban élek. Ő ezen akkor elcsodálkozott. Bennem pedig azóta csak erősödött az érzés: mintha az átlagosnál sokkal több szenzor állna rendelkezésemre, hogy fogjam a külvilág jeleit,…

Tovább

#472 • 2018. 10. 20. • Esztergom: Csurgó-berek, Kerek-berek, Szarvas-hegy

Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Halál, halálnélküliség, halhatatlanság) – ezt hallgatom útközben az autóban. Szeretem a ködöt. Eltávolítja az ismeretlent. Közel kell menni, még, még közelebb, és aztán megjelenik valami egészen váratlan, amire nem is számítok. Rakódnak egymásra a rétegek; és a megismerés csodája, a felfedezés öröme még intenzívebb… Havi 200 km 200 hónapon…

Tovább

Állatkínzás

Nem értettük, miért nem akar bejönni, és miért nem érdekli a vacsora? Miért ilyen bánatos, és levert? Kormi! Koormi! Kooormi! – hívom, de csak a kertbe vezető lépcsősor tetejéről pislog vissza rám a két szép, fekete bundájából kivillanó szemével. Mint aki nem érti, mi történik vele. Én se értem, nem volt még ilyen. A tegnap…

Tovább

#471 • 2018. 10. 14. • Esztergom: Nagy-Cserepes tető, Macskás, Béla-tető – Pilismarót

Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A Sátánról és a demonicitásról – a vak erőkről kívül és belül) – ezt hallgatom útközben az autóban. Megállok az aszfaltúton, a kapuban. Látom, hogy odabent esik. Nem számítottam rá, de nem bánom, sőt, szeretem, mert szép. Gyönyörködve nézem az erdei falevélzáport. „Általános vélekedés”, hogy az ősz szomorú, az…

Tovább

Online élet a Facebookon kívül

A legfrissebb blogbejegyzésemet publikálom a Facebookon. Írok hozzá egy mondatot is, hogy a Facebook jobban szeresse. Valahol olvastam, hogy jobb ez így, mint ha csak simán megosztanék egy linket, ami a blogomra mutat. Így talán többek hírfolyamába berakja. Talán. Mert persze senki se tudja pontosan, hogyan működik a Facebook. Még maga Mark Zuckerberg se. Íme…

Tovább