200×200 km projekt • 2022. 06. 05. • Pilisvörösvár: Háziréti-tó Cimbivel

A 10-es úton rengetegszer elgurultunk már e terület mellett, nem is sejtve, hogy ily csodákat rejt. „Gyanútlanságunk” persze megalapozott, hisz e csodák meghatározó elemei, a ritkán látott, monumentális, narancsvörös felhőkkel fedett égtakaró és a facélia lila óceánja nem mindennapi látványelemek. Mindenesetre most, 2022. június 5-én, 4 óra 48 perckor minden együtt áll, hogy parádés retina-kényeztetés…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 04. 17. • Dunaalmás: Csúcsos-hegy, Kőpite-hegy Cimbivel

A lenyugvó telihold fénye kísér hétvégi nagysétánk kiindulópontjához. Négylábú cimborám szokatlanul nyugodt – köszönhetően a tegnapi Fenyőfőről induló, a Cuha szurdokon át Bakonyszentlászlóra vezető kirándulásunknak, melynek során bundás barátom hozzávetőleg háromszorosára nyújtotta kétlábú kirándulótársai mindössze 13,5 kilométeres útvonalát. (Kivételes pillanat, mely némi büszkeséggel tölt el, mikor „fáradtnak” látom sétapartnerem – ráadásul már kalandunk elején.) De…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 04. 02. • Szomód: Les-hegy Cimbivel

Fotótéma mindenhol van, de most itt valahogy alig akad (vagy csak alig veszem észre), pedig derűs hangulatú helyeken sétálunk – még ha a többnyire lakatlan tanyák nagy része az ízléstelenség és igénytelenség mintaképei is. Így hát sok jó élménnyel és kevés fotóval térek haza – marad ez is egy képekben és szavakban kevéssé megnyilvánult belső…

Tovább

200×200 km projekt • 2022. 01. 08. • Ács Cimbivel

Régebben nem szerettem, de azóta fordult a kocka: a fagy tiszta ragyogásával vágyam tárgya lett. Olyannyira, hogy az elmúlt napok melege ráébresztett, életemben talán idén először nem várom a tavaszt. Persze örülni fogok a teraszon étkezésnek, borozgatásnak és a fák közé feszített függőágynak; de talán ez az első január, amikor nem sürgetem a tél múlását.…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 10. 02. • Neszmély: Neszmélyi arborétum, Nagy-Somló – Dunaszentmiklós Cimbivel

Semmi különös történés, semmi új felismerés, mit is írhatnék… de valami magával ragad és emel… a Neszmélyi arborétum fenyőinek törzsén játszó napfény-ágárnyék játék, az erdő ősz-sárga fényfoltjai, benne Cimbi kutya mosolyfakasztó jelenléte lényeg-lényem magasba transzportálja – miközben testem megérkezik oda, ahonnan elindult 4 órával ezelőtt. Időtlen kalandmisztérium, 2021. október 2-án, 6:47-kor. Fotók és útvonal (Strava)

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 09. 04. • Süttő – Neszmély: Kalin-hegy Cimbivel

Légvonalban tizenegynéhány kilométert északnyugatra ugorva a táj jellege nem változik, de a napraforgót szőlőre cseréljük. Egy bekerített ültetvény mellett haladva szürke, nagytestű kutyákat látok felénk rohanni – szerencsére a vadháló túloldalán. Nagyon furcsa testalkatúak, ilyen kutyákkal még nem is találkoztam, azonban ahogy közelebb érnek, mégis ismerősökké válnak – csupán a hozzájuk társított címkén kell átírni…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 07. 13. • Barnag: Kőhegy – Vöröstó – Pécsely: Hideg-hegy, Derék-hegy Cimbivel

The World in Faces – ez a címe annak a fotókiállításnak, ami (legalábbis biztosan) már csak péntekig (16-áig) lóg egy kedves ismerősöm erdei jurtájának falára akasztva. Kellemest a hasznossal összekötve ráfűzöm a kiállítás helyszínét „heti nagy sétánk” útvonalára! A szabályokat pedig továbbra is magam hozom: a napkeltekor indulást nem engedem el, de arról ezúttal lemondok,…

Tovább

#618 • 2021. 05. 29. • Csolnok – Annavölgy – Sárisáp (Cimbivel)

Egy őz néz felénk, megállok, Cimbinek suttogva szólok… Többször tapasztaltam már, amit most is: az őz ilyenkor nem lát minket, áll, és várja, hogy a számára potenciálisan veszélyes mozgásunk véget vessen láthatatlanságunknak. De mi nem mozdulunk, és a köztünk levő kb. 15 méternyi távolból jól látom a hatalmas, gesztenyebarna, fényes-gyönyörű szemeit. Kisvártatva elindul felénk… de…

Tovább

#616 • 2021. 05. 15. • Tokodaltáró: Kis-Gete – Csolnok: Nagy-Gete, Gete-hegy (Cimbivel)

Úgy érzem, akkor lesz a legteljesebb e „beszámolóm”, ha nem írok semmit. Nem írom le, hogy találkoztunk vaddisznókkal, aztán egy őz ugrott keresztül előttünk az úton, majd egy a másik, felénk közelítőt ismerkedni készülő kutyának véltem, és rövid távon egy nyúl kísért utunkon. Nem írok az arany-zölden ragyogó dombokról sem, mert minden jelzőt „elsütöttem” már,…

Tovább