200×200 km projekt • 2021. 10. 02. • Neszmély: Neszmélyi arborétum, Nagy-Somló – Dunaszentmiklós Cimbivel

Semmi különös történés, semmi új felismerés, mit is írhatnék… de valami magával ragad és emel… a Neszmélyi arborétum fenyőinek törzsén játszó napfény-ágárnyék játék, az erdő őszsárga fényfoltjai, benne Cimbi kutya mosolyfakasztó jelenléte lényeg-lényem magasba transzportálja – miközben testem megérkezik oda, ahonnan elindult 4 órával ezelőtt. Időtlen kalandmisztérium, 2021. október 2-án, 6:47-kor. Fotók és útvonal (Strava)

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 09. 04. • Süttő – Neszmély: Kalin-hegy Cimbivel

Légvonalban tizenegynéhány kilométert északnyugatra ugorva a táj jellege nem változik, de a napraforgót szőlőre cseréljük. Egy bekerített ültetvény mellett haladva szürke, nagytestű kutyákat látok felénk rohanni – szerencsére a vadháló túloldalán. Nagyon furcsa testalkatúak, ilyen kutyákkal még nem is találkoztam, azonban ahogy közelebb érnek, mégis ismerősökké válnak – csupán a hozzájuk társított címkén kell átírni…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 07. 13. • Barnag: Kőhegy – Vöröstó – Pécsely: Hideg-hegy, Derék-hegy Cimbivel

The World in Faces – ez a címe annak a fotókiállításnak, ami (legalábbis biztosan) már csak péntekig (16-áig) lóg egy kedves ismerősöm erdei jurtájának falára akasztva. Kellemest a hasznossal összekötve ráfűzöm a kiállítás helyszínét „heti nagy sétánk” útvonalára! A szabályokat pedig továbbra is magam hozom: a napkeltekor indulást nem engedem el, de arról ezúttal lemondok,…

Tovább

#618 • 2021. 05. 29. • Csolnok – Annavölgy – Sárisáp (Cimbivel)

Egy őz néz felénk, megállok, Cimbinek suttogva szólok… Többször tapasztaltam már, amit most is: az őz ilyenkor nem lát minket, áll, és várja, hogy a számára potenciálisan veszélyes mozgásunk véget vessen láthatatlanságunknak. De mi nem mozdulunk, és a köztünk levő kb. 15 méternyi távolból jól látom a hatalmas, gesztenyebarna, fényes-gyönyörű szemeit. Kisvártatva elindul felénk… de…

Tovább

#616 • 2021. 05. 15. • Tokodaltáró: Kis-Gete – Csolnok: Nagy-Gete, Gete-hegy (Cimbivel)

Úgy érzem, akkor lesz a legteljesebb e „beszámolóm”, ha nem írok semmit. Nem írom le, hogy találkoztunk vaddisznókkal, aztán egy őz ugrott keresztül előttünk az úton, majd egy a másik, felénk közelítőt ismerkedni készülő kutyának véltem, és rövid távon egy nyúl kísért utunkon. Nem írok az arany-zölden ragyogó dombokról sem, mert minden jelzőt „elsütöttem” már,…

Tovább

#614 • 2021. 05. 01. • Tát: Táti-sziget – Esztergom: Nyáros-sziget (Cimbivel)

A fenséges nyitókép után – melyen a Duna vize lilás felhőfoszlányoknak, narancs horizontnak és frisszöld fakoronáknak tart tükröt egy csónakot ölelgetve – hosszú egyenest futva a zöldekkel szegélyezett, kékkel takart barna úton, azon gondolkodom, lehet-e ennél unalmasabb, és az unalomnak lehet-e valami magasztos, pozitív töltete? Arra a következtetésre jutok, hogy lehet, amennyiben ez egy tudatosan…

Tovább

#613 • 2021. 04. 24. • Tahitótfalu (Cimbivel)

Ez a legnagyszerűbb az egészben: soha nem tudom előre, mi vár ránk. Kifejezetten élénk a fantáziám, mégis váratlanul ért, hogy utolsó szentendrei-szigeti kalandozásunkon szarvast simogathatok. Meg szarvasmarhát. És szamarat is. De eleinte még „csak” a zöldek tavaszi tűztánca nyűgöz le a Nap keltefényeinek interpretálásában: a „Dunára hajló” fatörzsek mohabundája, az ágak rügyei és a vízparti…

Tovább

#612 • 2021. 04. 17. • Tahitótfalu (Cimbivel)

Kicsit unom már a hideget, és tizenhetedjére kicsit unalmassá lett a Szentendrei-sziget is (épp ideje, hogy egy hét múlva „a végére járjunk”). De soha semmi nem lehet annyira unalmas, hogy ne adhasson valami újat. Ma tengernyi nárciszt, tükörsima vizű mellékágat, misztikus hangulatú ártéri erdőt kaptunk meglepetésként. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)

Tovább