#537 • 2019. 11. 09. • Pilismarót: Ördög-küllője, Fűrész-tisztás, Hoffmann vendégház, Urak hídja

A színek orgiája ez, az eső áztatta tájban. A feketék, szürkék szolid támogatásával a sárgák, barnák, zöldek harsányan „nyomulnak” retinámba. Csupán a vöröset és a kéket hiányolom… (Ez nem az a kék, valójában nem is kék – csak a telefonom kamerája csalja az égre.) …megvan, a 11. kilométernél a lábaim elé veti magát a vörös……

Tovább

#536 • 2019. 11. 03. • Mánfa (Mecsek #24 – Cimbivel)

Négy éve megírtam futásaim „élettörténetét” – azóta is ez szerepel a futográfus címlapomon. Cimbi életét is végignéztem már többször ekképp – akárcsak most. Közös kalandunk születésekor képtelen betelni az erdővel, az egészet akarja, ott lenni mindenhol, egyszerre, ritkán néz hátra, és sokszor kiszalad a látóteremből. Önfeledten merül bele a jelenbe, mint egy gyerek; de hívásra…

Tovább

#535 • 2019. 10. 27. • Kesztölc – Esztergom: Nagy-bodzás-hegy – Pilisszentkereszt – Pilisszántó: Boldogasszony kápolna, Pilisszántói-kőfülke (Cimbivel)

Tegnap szomszédommal beszélgetve szóba jöttek a futásaim, és elhangzott a kérdés: „holnap mivel mész futni?” Ha Ates nem kérdez rá, lehet, hogy ma reggel koppanok, mikor eszembe jut, hogy az autóm a szerelőnél van. Így viszont még tegnap este terveztem egy új útvonalat, és miközben terveztem, szomszédom nálunk vendégeskedő lánya megkérdezte, hogy „Cimbivel mész futni?”…

Tovább

#533 • 2019. 10. 13. • Pilismarót: Felső-Ecset-hegy, Ráró-hegy, Hamvas-kő, István-hegy, Miklós-deák völgy

Választások napja van, és én már hajnalban is jól döntök: elindulok egy újabb futó kalandra… Akárcsak múlt héten, már az első kilométeren „megvan, amiért jöttem”: gyönyörű őszi napkelte-tájakat gyűjtögetek a telefonomba. Pókhálót érzek a homlokomon. Mi lenne, ha nem érezném? Látni nem látom, és semmi egyéb érzékszervemmel nem szerzek róla tudomást… Tovább gondolom: mi lenne,…

Tovább

#532 • 2019. 10. 06. • Pilismarót: Felső-Ecset-hegy, Ráró-hegy, Hamvas-kő, István-hegy, Miklós-deák völgy

Tegnap este Luca felolvasta, amit a fákról tanultak: A törzs és az ágak egy darab föld, a föld kinövései. Minden fa egy önálló kert… Milyen igaz! Hisz minden egy szimbólum. És ahogy fent, úgy lent. És mindenben ott a mindenség. És föld, fa, kert, végtére is mind-egy. Ez jár a fejemben a kertek rengetegében… Ott…

Tovább

#524 • 2019. 08. 17. • Piliscsév: Tetős-hegy, Bárány-hegy

Ezúttal egy tesztelésre kölcsönkapott Huawei P30 Pro telefonnal indulok útnak… Két kilométernyi egyenes – és benne az egész életem: szúrós bokrok, áthatolhatatlannak tűnő terep, de megyek, mert hiszem, hogy arra kell… végre egy jól járható szakasz, megkönnyebbülök… de kicsivel később ismét meredek, alig haladok, vajon biztos ez az én utam… elbizonytalanodom… nem akarom… nem erre…

Tovább

#512 • 2019. 07. 08. • Kesztölc összes (még befutatlan) #5

Összekötöm a pontokat – ismerős helyek, hangulatok, emlékek kapcsolódnak… Múlt héten a Homoki-szőlők ajándékait vittem magammal, most a mellette elterülő akácos varázsol el, húsz éves emléket idézve: a barackosét, melyet barátaimmal sátrazva, egész napos fröccs-mámorban őriztünk egy bottal. „Soktörzsű” fa hívogat. Miközben megölelem, megérintenek az első napsugarak. Erre futottam tavaly, télen, hideg, kék-barna tájban. Összekötöm…

Tovább

#494 • 2019. 03. 17. • Pilisszentlászló: Nyesett-bérc, Akasztó-hegy – Dömös: Király-kút – Visegrád: Nagy-som-hegy

Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (Az ember mint feladat) – ezt hallgatom útközben az autóban. Ha ezt a kérdést felteszem, hogy az ember, mint feladat, akkor beszélhetek a kozmikus emberről, mint mintáról (…) akinek a teste a kozmosz, az egész univerzum. (…) a szőrszálai a növényzetet jelentik a földön, a belei a barlangokat, a…

Tovább

#493 • 2019. 03. 09. • Pilisszentlászló: Sárkány-oldal, Tüskés-hegy, Névtelen-rét

Szellemi útravalóm Hamvas Béla A babérligetkönyv című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Aranynapok, Téli terv, Thoreau – mennyi nagyszerű írás, inspiráló gondolatokkal! Legszívesebben mindet hosszan idézném. De ez a bejegyzés a futásról szól – vagy nem? Persze hogy nem! Eltűnődtem a magányos élmények határtalan gazdagságán és megértettem azokat, akik inkább választották a…

Tovább

#492 • 2019. 03. 03. • Pilisszentlászló: Kopanica

Szellemi útravalóm Hamvas Béla A babérligetkönyv című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Isten játékai vagyunk, és az van hozzá legközelebb, aki játszik. Éjjel azt álmodtam, hogy feleségemmel, egy film főszereplőiként a mélybe zuhanunk. De ugyanakkor kívülről is láttam az egészet – ahogy ez az álmaimban nem ritkaság. És kívülállóként el nem tudtam…

Tovább