#549 • 2020. 02. 02. • Visegrád: Nagy-bükk, Spartacus-ösvény, Bánya-hegy – Pilisszentlászló (Cimbivel)

Mikor átemelem egy két méter magas drótkerítésen, és ő szófogadón leugrik a túloldalán, megvárva, hogy utánamásszak; mikor átugorja a patakot, és már futna tovább, de utána szólva, hogy „nem vagy szomjas? gyere, igyál!”, visszajön inni; mikor az elágazásoknál a térképet böngészve „megbeszéljük”, merre menjünk tovább; mikor meg-megállva visszanéz, hogy jövök-e – folyamatosan azt érezem, hogy…

Tovább

#544 • 2019. 12. 28. • Dömös: Poszogó-hegy, Üstök-hegy, Vadálló-kövek, Keserű-hegy, Prédikálószék – Visegrád (Cimbivel)

Hiszen ezek azok a sziklák, amiket előző futó kalandunk során „odalentről” fotóztam! Fagyos szél dermeszti az arcomat, az ujjaim fájnak a hidegtől, még sincs hiányérzetem, mert szebb helyen nem is lehetnék, mint itt, a Vadálló-köveknél; és nagyszerűbb futótársat se tudok elképzelni Cimbinél. Varázslatos ez a hely, és benne az ellenfényben ragyogó bundájú barátom, kinek állandóan…

Tovább

#543 • 2019. 12. 21. • Dömös: Rám-hegy (Cimbivel)

Régi terep (Pilis), kilenc hónapos futótárs (Cimbi), új telefon (Xiaomi Mi Note 10) és mai önmagam – képmesélve: Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig. Minden hétvégén egy futás, minden alkalommal máshol – egyre messzebb. Utazás, futás-fotózás, képfeldolgozás, publikálás – egyre több pénz és idő (heti 10–14 óra). Jelenlegi pénzügyi kereteimet alapul…

Tovább

#540 • 2019. 12. 01. • Pilismarót: Szekrény-hegy, Hosszú-hegy – Dömös (Cimbivel)

Hosszan gondolkodtam, mit írhatnék 540. futó kalandomról, anélkül, hogy ismételném magam. Utóbbit nem garantálom. Három dolog jutott eszembe: Nagyon hideg volt. Cimbi lenyűgöző, nagy, agancsos szarvasokat kergetett felém – és én inkább ámultam, mintsem fotóztam. Élveztem Cimbi társaságát – a köztünk születő egyre szorosabb kötelék, és kölcsönös bizalom ajándékát. A többit meséljék a képek: Havi…

Tovább

#537 • 2019. 11. 09. • Pilismarót: Ördög-küllője, Fűrész-tisztás, Hoffmann vendégház, Urak hídja

A színek orgiája ez, az eső áztatta tájban. A feketék, szürkék szolid támogatásával a sárgák, barnák, zöldek harsányan „nyomulnak” retinámba. Csupán a vöröset és a kéket hiányolom… (Ez nem az a kék, valójában nem is kék – csak a telefonom kamerája csalja az égre.) …megvan, a 11. kilométernél a lábaim elé veti magát a vörös……

Tovább

#536 • 2019. 11. 03. • Mánfa (Mecsek #24 – Cimbivel)

Négy éve megírtam futásaim „élettörténetét” – azóta is ez szerepel a futográfus címlapomon. Cimbi életét is végignéztem már többször ekképp – akárcsak most. Közös kalandunk születésekor képtelen betelni az erdővel, az egészet akarja, ott lenni mindenhol, egyszerre, ritkán néz hátra, és sokszor kiszalad a látóteremből. Önfeledten merül bele a jelenbe, mint egy gyerek; de hívásra…

Tovább

#535 • 2019. 10. 27. • Kesztölc – Esztergom: Nagy-bodzás-hegy – Pilisszentkereszt – Pilisszántó: Boldogasszony kápolna, Pilisszántói-kőfülke (Cimbivel)

Tegnap szomszédommal beszélgetve szóba jöttek a futásaim, és elhangzott a kérdés: „holnap mivel mész futni?” Ha Ates nem kérdez rá, lehet, hogy ma reggel koppanok, mikor eszembe jut, hogy az autóm a szerelőnél van. Így viszont még tegnap este terveztem egy új útvonalat, és miközben terveztem, szomszédom nálunk vendégeskedő lánya megkérdezte, hogy „Cimbivel mész futni?”…

Tovább

#533 • 2019. 10. 13. • Pilismarót: Felső-Ecset-hegy, Ráró-hegy, Hamvas-kő, István-hegy, Miklós-deák völgy

Választások napja van, és én már hajnalban is jól döntök: elindulok egy újabb futó kalandra… Akárcsak múlt héten, már az első kilométeren „megvan, amiért jöttem”: gyönyörű őszi napkelte-tájakat gyűjtögetek a telefonomba. Pókhálót érzek a homlokomon. Mi lenne, ha nem érezném? Látni nem látom, és semmi egyéb érzékszervemmel nem szerzek róla tudomást… Tovább gondolom: mi lenne,…

Tovább

#532 • 2019. 10. 06. • Pilismarót: Felső-Ecset-hegy, Ráró-hegy, Hamvas-kő, István-hegy, Miklós-deák völgy

Tegnap este Luca felolvasta, amit a fákról tanultak: A törzs és az ágak egy darab föld, a föld kinövései. Minden fa egy önálló kert… Milyen igaz! Hisz minden egy szimbólum. És ahogy fent, úgy lent. És mindenben ott a mindenség. És föld, fa, kert, végtére is mind-egy. Ez jár a fejemben a kertek rengetegében… Ott…

Tovább

#524 • 2019. 08. 17. • Piliscsév: Tetős-hegy, Bárány-hegy

Ezúttal egy tesztelésre kölcsönkapott Huawei P30 Pro telefonnal indulok útnak… Két kilométernyi egyenes – és benne az egész életem: szúrós bokrok, áthatolhatatlannak tűnő terep, de megyek, mert hiszem, hogy arra kell… végre egy jól járható szakasz, megkönnyebbülök… de kicsivel később ismét meredek, alig haladok, vajon biztos ez az én utam… elbizonytalanodom… nem akarom… nem erre…

Tovább