200×200 km projekt • 2021. 11. 13. • Tardos: Gorba-tető, Gyenyiszka Cimbivel

Kövér ködcseppek koppannak az avaron, melyet rózsaszínűre tisztult tappancsok taposnak; én pedig követem négylábú cimborám a köddel rétegekre szeletelt erdőben, rozsdabarnák és aranysárgák maradékával takaródzó fák között – a Mária úton: a függőlegesen hulló vízcseppek és a vízszintesen elterülő köd keresztjében. Később pedig bosszankodom. Nem elég, hogy nem létezik a térképen jelölt út, melynek helyén…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 11. 06. • Tardos – Tata (Agostyán): Agostyáni-hegy Cimbivel

Hétfőn – közel hét év után először – megbetegedtem. Materialista megközelítés szerint nem kellett volna fagypont környékén, szélben, mindehhez kissé alulöltözötten sétálnom Cimbivel Őrbottyánban, egy barátom „házavatójának” másnapján. De én ebben már nem hiszek: mostohább körülmények között is sétáltam vagy futottam az elmúlt hét év során. A mindennapi reménytelenség érzés is kellett a betegséghez, annak…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 10. 30. • Apátvarasd – Zengővárkony – Mecseknádasd Cimbivel

Csak most, itt a Mecsekben tudatosul bennem, hogy az ősz az egyetlen évszak, melyben a nagy egész tájat nézve (nem „rámakrózva a virágokra”) az összes szín jelen van. A fatörzsek feketéitől kezdve, a levelek barnáin, vörösein, sárgáin és zöldjein át, az ég kékjéig. És mindezt az „isteni”, minden színt magában foglalóan „színtelen”, vakítóan fehér Nap…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 10. 23. • Tata (Agostyán) – Dunaszentmiklós – Szomód: Nagy-Dobó Cimbivel

„Tavaly is ilyen szép volt?” Teszem fel magamnak a kérdést még az autóban ülve, a sárga lombú fákkal szegélyezett szürke aszfaltúton haladva. Alul hófehér festéksáv osztja ketté az utat, fent pedig a kék égbolt teremt egységet. Az ősz minden évben elvarázsol – különösen a napkelte aranysárga fényeivel festve… Zörren valami… egy őz ugrik elő a…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 10. 16. • Tardos: Alsó-Látó-hegy, Felső-Látó-hegy – Tata Cimbivel

Cimbi meglát (-érez) valami számomra láthatatlant, és megindul a meredek hegyoldalon lefelé. Ám a vastag avarszőnyeg láthatatlan akadályokat is rejteget, így megbotlik egy ágban… és jön a szaltó… Megijedni sincs időm, a szokottnál elnyújtottabb „hééé” kiáltásom jelzi meglepettségem; melyben úgy tűnik, Cimbi is osztozik velem, miközben már szalad felém – sértetlenül… Egyébként mindez az amúgy…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 10. 09. • Tardos: Alsó-Látó-hegy – Neszmély: Nyerges-hegy, Borz-hegy – Dunaszentmiklós Cimbivel

Cimbi (szokásosan) előttem „kocog” a mezőn, majd mikor már vagy száz méternyire távolodik, hátranéz, és mint akinek „bekattan”, hogy „hú, de messze vagyok a gazdámtól”, visszaszalad hozzám. Nézem, ahogyan fut felém: azt a páratlanul kedves, nyelvlóbáló fejet; az integető füleket; a melső lábain lobogó szőrzászlókat; az égnek meredő, visszakunkorodó farokkormányt – és mosolygok, boldogság önti…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 10. 02. • Neszmély: Neszmélyi arborétum, Nagy-Somló – Dunaszentmiklós Cimbivel

Semmi különös történés, semmi új felismerés, mit is írhatnék… de valami magával ragad és emel… a Neszmélyi arborétum fenyőinek törzsén játszó napfény-ágárnyék játék, az erdő őszsárga fényfoltjai, benne Cimbi kutya mosolyfakasztó jelenléte lényeg-lényem magasba transzportálja – miközben testem megérkezik oda, ahonnan elindult 4 órával ezelőtt. Időtlen kalandmisztérium, 2021. október 2-án, 6:47-kor. Fotók és útvonal (Strava)

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 09. 25. • Süttő – Neszmély: Nagy-Teke-hegy, Gerecsei öreg tölgy, Gombás-hegy, Sós-hegy Cimbivel

Némiképp frusztrál, hogy az egy hete a vadásszal történt találkozásunk kapcsán tudom: nem szabadna itt lennünk – bár erre vonatkozóan semmiféle jelzéssel nem találkozom. Ebből is látszik, milyen sokat számít, mi van a tudatomban (pontosabban csak ez számít, hisz nincs is más): ha a múlt hétvégén nem találkozunk, eszembe se jutna frusztrálódni… Ahogyan most se,…

Tovább

200×200 km projekt • 2021. 09. 19. • Süttő – Neszmély: Zsenge-hágó, Gombáspuszta, Csonka-dűlő, Rókás-berek Cimbivel

Teli torokból elkiáltom magam: „hé!” Ez az „abszolút parancs”, a „Joker, ami mindent visz”, ha Cimbi meghallja, bármit csinál, abbahagyja, és odajön hozzám. Amúgy bundás barátomnak csak ritkán parancsolgatok, többnyire inkább beszélek hozzá; de kellett egy messzire hangzó, „nagy hatótávolságú” jel. Fütyülni csak halkan tudok, a Cimbit nehéz üvölteni, így először volt a taps, de…

Tovább