Idén is elhoztam Korzikára a futócuccom, ahogy minden túrára (rendre a futócipőmben túrázok bakancs helyett), de mivel május vége van már, hosszú nappalokkal, és rendszeresen késő estig borozgatunk a csapattal, túravezetőként felelőtlenségnek érzem egy hajnali futással tovább csapolni szűkös energiakészleteimet. Le is mondtam már róla…
Tovább
Tegnapelőtt először futottam másodmagammal, most pedig már hárman vagyunk – nemsokára futóversenyeken indulok. Persze csak viccelek, ahogy Tominak is egy vicc jut eszébe, miután az útról letérünk, és hosszasan kúszunk-mászunk a bokrok között, futhatatlan terepen: Apamacska mondja kismacskájának: – No fiam, ma megtanítom neked, hogy kell baszni, gyere utánam, aztán csináld ugyanazt, amit én! Mennek…
Tovább
Szellemi útravaló helyett ezúttal szellemi útitársat „viszek magammal”. Ervin az első ember, akivel együtt futok. Lélektársamnak érzem, jókat beszélgetünk – pedig korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy futás közben beszélgessek valakivel; akárcsak azt, hogy Korzikán fogok futni valaha (pontosabban erre egyáltalán nem is gondoltam). Hálás vagyok, hogy így van. Korzika hangulata lenyűgöző, és erről képtelen vagyok bármit…
Tovább
