#308 • 2015. 07. 25. • Szlovénia: Strunjan Nemzeti Park

Szlovéniai kurta nyaralásunk második két napját a tengerpart közelében töltjük. Ráadásul a Strunjan Nemzeti Parktól egy köpésre, még autóba se kell ülnöm – ez is adja magát a futáshoz, nyilván nem hagyom ki. Tengerpart, természetvédelmi terület, napkelte – ez csakis már-már sziruposan csodálatos lehet… Másfél kilométer aszfalt után érek a zöldbe, meredeken visz a földút lefelé,…

Tovább

#307 • 2015. 07. 23. • Szlovénia: Bohinji-tó

Négy napot töltünk Szlovéniában, az első kettőt a Bohinji-tó közelében, a tavaknak pedig van egy jellegzetes tulajdonságuk: általában körbe lehet futni őket – nyilván nem hagyom ki. De előtte kicsit kalandozok még Stara Fužina falvának aranyos, szűk utcáin. Az erdő ismerős otthonról – noha mégis más, hiszen belőle sincs két egyforma – de a híd…

Tovább

#306 • 2015. 07. 19. • Páty – Budakeszi: Hosszú-hajtás-hegy

Már ismerősként érkezek a kerítéshez, mint akinek kulcsa van a házhoz, és átmászva a létrán, máris fogad a házigazda: egy aranyos picurka őzgyerek. Hosszan nézzük egymást, közelebb lépek, készítek róla fotókat, nem fut el, nincs is kihez, egyedül jött elém. Remélem, megtalálod anyukádat, add át neki üdvözletem, és elnézést, ha esetleg zavarok, rohangálok meg fotózgatok…

Tovább

#305 • 2015. 07. 12. • Páty – Budakeszi: Kis-Kopasz

65 kilométernyi útvonalat rajzoltam mára, gondoltam, ennyiből csak lesz 15-20 olyan, ami nincs bekerítve… Miután elnyel az erdő, alig futok pár száz métert a zöld háromszöggel jelölt „turista-főúton”, máris kerítés állja el az utam. Nem akarom elhinni, ott a turistajelzés a zárt kaput tartó fára festve. És mind a 65 kilométer csak ezen az úton…

Tovább

#303 • 2015. 07. 04. • Páty – Biatorbágy: Katalin-hegy

Idén nyáron már harmadszor indulok kora hajnalban, így mondhatjuk, hogy szokásommá vált napkeltekor futásnak eredni. Még így is csöpög rólam az izzadtság már az első kilométereken, ahol tölgyes-fenyves erdők és virágos mezők váltogatják egymást. A még majdnem telihold figyeli ahogyan a szántóföldön szaladó nyulat elnyeli az erdő – követem. Bezárva érzem magam, mert ki vagyok…

Tovább

#302 • 2015. 06. 27. • Biatorbágy: Dobogó-hegy

Ma először futottam félmaratonnál hosszabb távot, és először csináltam még valamit… A napkelte még az autóban ér, de negyed hatkor már nyújtok, és közben észreveszem, hogy egy közepes méretű, fekete kutya figyel. Ül az úton, pont amelyiken indulni szeretnék, és engem bámul. Lesz ami lesz, elindulok felé, mire ő feláll, és elfut – én meg…

Tovább

#301 • 2015. 06. 20. • Orfű – Pécs (Mecsek #07)

A Fishingre végül meg se próbáltunk bejutni, helyette jót dumáltunk és fröccsöztünk, éjjel fél négykor feküdtem le. Nyolckor gyerekzsivajra ébredtem, egy kicsit még visszaaludtam, aztán negyed tízkor barátom telefonhívása végleg kiverte az álmot a szememből. Szerencsére minden fröccsöt vízzel kísértem, így nem vagyok másnapos, és kedvem is van a futáshoz – mostantól ez lesz a…

Tovább

#300 • 2015. 06. 19. • Pécs – Orfű (Mecsek #06)

Az apropó – vagy inkább ürügy – a Fishing on Orfű, bár idén jegyem sincs, és nem is a fesztivál a lényeg, hanem a találkozások, beszélgetések, nevetések, iszogatások, a hely hangulata, és persze a futás. Akárcsak tavaly, idén is apukám pécsi lakásától indulok – de persze szokásom szerint egy kicsit más útvonalon. És akárcsak tavaly,…

Tovább

#299 • 2015. 06. 13. • Biatorbágy: Nyakas-kő, Dobogó-hegy

Új időpont, új mérési mód, új cipő, új zokni, új póló – „régi” helyszín: folytatom Biatorbágy zöld területeinek felfedezését. Nyáron, melegben, magasan járó Nap fényében számomra nem igazán kedves a futás-fotózás, így elhatároztam, hogy napkeltekor indulok (ez éppen most van a legkorábban, 4:46-kor). 3:33-kor ébresztő, négy óra után pár perccel kilépek a lépcsőházból, és nem…

Tovább