Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Szolidifikáció és felbomlás), ezt hallgatom útközben az autóban (időnként jót mosolygok rajta, de azért értékes gondolatokat is kapok). Kormos Mátyás János (Kormi Matyi Jancsi) felügyelőúr a holdfénnyel megvilágított teraszról figyeli indulásomat – egyetlen más mobiltelefonnal se tudtam volna ezt így megörökíteni fél órával napkelte előtt. Leparkolok a 10-es út…
Tovább
Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Ramana Maharsi és az átmavicsára), ezt hallgatom útközben az autóban. Ha a szó szól, ha a szagolás szagol, ha a szem lát, a fül hall, a bőr tapint, az elme gondol, a kilégzés lélegez ki, és a hímtag az, ami kilövell, akkor ki vagyok én? A fotókat OnePlus 6…
Tovább
Felébredek, 3 óra 55 percet mutat kijelző, és már megint nem ébresztett a telefonom – de a belső órám ezúttal is hibátlanul működik, pontosan most van itt az ideje, hogy felkeljek. Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (A Végső ideái és a metafizikai abszolútum elnevezései), ezt hallgatom útközben az autóban. Hogyan írhatnám le a leírhatatlant?…
Tovább
Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (A tudat mindent magában foglaló valósága), ezt hallgatom útközben az autóban. Már az első kilométer után úgy érzem hogy ha csak ennyi lett volna mai futó kalandom, akkor is megérte – pedig nem történt semmi különös, ezerszer benne voltam már hasonlóban. Sokadszor megtapasztaltam már ezt a mennyei akácillatot is,…
Tovább
Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (A Sátán és a sátániság metafizikai mibenléte), ezt hallgatom útközben az autóban. Írjam le sokadszor is, hogy csodás volt, vagy elég ha mutatom? Végül csak leírtam, mutattam is; legyen hát elég ennyi. A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).…
Tovább
Autóhajómat lehorgonyzom a Pécs-Orfű-Abaliget útkereszteződésnél, és futócipő-csónakomban beevezek a végtelen Mecsek-óceánba… Medvehagyma-tengeren ringatózva, szúnyog-felhőben úszva közelítek a kikötő felé. Kalandos utam végén hálás szívvel húzom fel a horgonyt. A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén). 200×200 km projekt Futográfus archívum
Tovább
Szellemi útravalóm Baranyi Tibor Imre egyik előadása (A létezés mint szenvedés és játék – a metafizikai megszabadulás eszméje), ezt hallgatom útközben az autóban. Meglepődve nézem az aktuális időt telefonom kijelzőjén: 5:13 (pedig 4:30-ra állítottam az ébresztést, amit még most is jelez, mint egy mai, jövőbeni eseményt). 40 perc múlva felkel a Nap, ráérősen épp ennyi…
Tovább
Szellemi útravalóm Baranyi Tibor Imre egyik előadása (A létezés mint szenvedés és játék – a metafizikai megszabadulás eszméje), ezt hallgatom útközben az autóban. Végre igazán tavasz van (hőmérsékletben is – se kesztyű, se sapka, tetőtől talpig egy réteg ruha [na jó, plusz alsógatya]), új telefon a kezemben (Huawei P20 Pro), keltikék színes foltjai a földön,…
Tovább
Sok zsíros szalonna, még több bor, és kevés alvás után nem éppen üdén ébredek, de tudom, hogy meg fogja érni, ha felkelek – hiszen új helyek várnak Cseszneken, ahova a Cinto Túravezetői Találkozójára (CSITT) érkeztem (akárcsak tavaly). A vár „figyelő tekintetét” elhagyva, az erdőbe érve a keltikék mézes illata fogad. Szarvasok! Ketten futnak a domboldalban…
Tovább
Szellemi útravalóm Baranyi Tibor Imre egyik előadása (A kis és a nagy Szent Háború), ezt hallgatom útközben az autóban. A hőmérséklet még mindig inkább a telet idézi (3 °C), de a hó már elolvadt, és a tavasz zöld lángját egyre több helyen látom fellobbanni. A nagy szél zaja felfalja a madárcsicsergés javát, de azért a…
Tovább
