#434 • 2018. 02. 11. • Abaliget: Kis-kő-hegy, Nagy-rétek – Kővágószőlős (Mecsek #17)

Szellemi útravalóm Baranyi Tibor Imre egyik előadása (Az Apokalipszis négy lovasa), ezt hallgatom útközben az autóban. Lányommal három és fél éve, augusztus végén, az iskola előtti utolsó napokban jártunk erre. Hazafelé (akkor még Budapestre) tartottunk, mikor megálltunk az abaligeti barlangnál, aztán a denevér tanösvényen a legkisebb kört készültünk bejárni, de a kanyarokat rendre benézve végül…

Tovább

#313 • 2015. 08. 22. • Kővágószőlős – Kővágótöttös (Mecsek #08)

Vastag, szürke felhőtakaró alatt indulok útnak. Kővágószőlősön még az autóból nézem, ahogyan gyorsan úszik az égen, pár perc múlva pedig már én úszok benne: futásom indulási helyéhez közeledve, az aszfaltúton felfelé kanyarogva, elnyel a felhő és az erdő. Megérkezve csodálatos őszi hangulat és a mindig lenyűgöző, isteni csend ölelése fogad. Eszembe jut, hogy a hétfői…

Tovább

#261 • 2014. 10. 31. • Pécs – Cserkút – Kővágószőlős (Mecsek #04)

Pécs, Mecsek: ide mindig haza térek. Utam fele aszfalton vezet – villanyoszlopokra festett turistajelzésekkel. Szűk utcácskák, aranyos hétvégi házakkal, hirtelen elfogy az aszfalt, és már az erdőben vagyok. Váratlanul tarkára festett mézeskalácsházak nőnek ki a földből. Befutok egy völgybe, ahova még a nap sugarai se érnek el – ott állok fák rengetegében, egymagam, síri csendben.…

Tovább

#237 • 2014. 08. 28. • Pécs – Kővágószőlős: Jakab-hegy (Mecsek #03)

Nem írom már megint, hogy az eddigi legjobb futásom, mert mindig egy kicsit a legutolsó a legjobb; de a piros háromszöges egyszemélyes ösvény csodálatos volt: meredek hegyoldalban tölgyesből fenyvesbe, majd vissza, rengeteg mohával (moha később még több is volt). Feltűntek ismét gyerekkorom kirándulóhelyei, és talán a legcsodálatosabb a csend volt, mikor megálltam fotózni, vagy csak…

Tovább