Kéz- és lábfejek, a „gyenge” pontjaim – csak ezek, de ezek fagypont alatt sokszor már fájón fáznak (főleg előbbi). Most mégis örülök a -8 °C-os hőmérsékletnek, mert egyrészt kipróbálhatom, „mit tud” gyermekemtől és anyukájától kapott egyik karácsonyi ajándékom, a Forclaz Trek 500-as kesztyű; másrészt a fagy nálam a tisztaság „szinonímája” is – végre nincs sár!…
Tovább
Utunk elején őzeket látunk. Cimbinél előbb veszem észre őket, így még fotózni is van időm: egyetlen képen négylábú barátom a menekülő vadakkal. Előbbi mozdulatlanul figyel, mert megkértem rá, hogy ne kergetőzzön. Büszke vagyok rá – írtam már? Ártéri keszekuszaságban, indák sűrűjében, korhadó ágakon, emberi szemetek között lépkedve próbálunk haladni a térképre rajzolt úttalan útvonalon. És…
Tovább
Harmadszor indulunk ugyanonnan, ugyanarra. Először napsütésben, másodszor ködben, most pedig fagyban. Cimbikém már indulna a muflonok üdvözlésére, avagy üldözésére, de kérésemre velem marad. Talán már fél éve is van, hogy teljes mértékben megbízhatok az engedelmességében – ami persze csak hallótávolságon belül számonkérhető (és nem szokta megjátszani a süketet). Büszke vagyok a „fiacskámra”. Útvonal (Strava) •…
Tovább
A Pilis hegység egészének „meghódítása” keretében másodszor (és ezt követően még kétszer) indulunk ugyanonnan: Pilisszentlászló Kökény utcájából (amúgy az otthonom is a Kökény utcában van, Kesztölcön) az autóval megközelíthetetlen „belső területek” felé. E négy utolsó pilisi futó kalandunk első néhány kilométere mindannyiszor ugyanarra vezet. Így hát ismerős a terep, mégis egészen más: az egy héttel…
Tovább
Ha úgy tekintek erre a sok gyönyörűségre, melyek körülvesznek, mint isteni ajándékokra, kiválasztottnak érzem magam… Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
Tovább
Ezúttal Cimbit is „elhoztam” a Vörös-kőhöz – ahonnan múlt héten egyedül tekintettem szét. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
Tovább
Furcsa helyzet, 9 hónapja nem volt ilyen: egyedül futok. Hűséges társam, bundás barátom csütörtökön (apukám 70. szülinapján, éppen másfél évesen) Szentendrén egy ugrásból rosszul érkezett, és estére már alig állt rá a bal első lábára. Szerencsére tegnap már egész nap használta mind a négy végtagját, de azért néha kicsit bicegve, ezért ma reggel fájó szívvel…
Tovább
Mindig lenyűgöz, ahogy egyszer csak megérkezik. Persze cseppet sem váratlanul, lehetett rá számítani, miként minden évben, de múlt héten még szinte nyoma se volt. Mindenesetre örülök neki, kifejezetten kedvelem, a négy testvér közül talán a legjobban. Cimbikém másodszor találkozik vele. Szevasz ősz! Útvonal (Strava) • Fotók (Google)
Tovább
Kétségtelenül egy különleges alkalom volt a mai: mióta futográfusnak nevezem magam, egyetlen futó kalandomat se örökítettem meg ennyire kevés expozícióval. Összesen kettő hangulatkonzervet készítettem az elején és a végén. Hogy mi volt közötte? Ezerszer látott erdei utak, a magába ölelő nagy zöld… Tényleg semmi érdekes fotótéma nem volt? Vagy én nem vettem észre? A szemlélet…
Tovább
Még az autóban utazunk, mikor szarvasok sétálnak át előttünk az úton, lenyűgöző nyugalommal és méltósággal… Később, már futás közben is találkozunk két példánnyal, kiket Cimbi velem együtt néz, de már szólnom se kell, bundás barátom nem indul utánuk. Élmény látni, ahogyan változik a személyisége – a nyughatatlan kölyökből lassan megfontolt felnőtt lesz… Szürkemarhák futnak mellettünk…
Tovább
