#612 • 2021. 04. 17. • Tahitótfalu (Cimbivel)

Kicsit unom már a hideget, és tizenhatodjára kicsit unalmassá lett a Szentendrei-sziget is (épp ideje, hogy egy hét múlva „a végére járjunk”). De soha semmi nem lehet annyira unalmas, hogy ne adhasson valami újat. Ma tengernyi nárciszt, tükörsima vizű mellékágat, misztikus hangulatú ártéri erdőt kaptunk meglepetésként. Útvonal (Strava) • Fotók (Google)

Tovább

#610 • 2021. 04. 04. • Tahitótfalu (Cimbivel)

A mindig más, de „valahol már megszokott” szántóföldek, Duna-part és fagyos szél „unalmát” egy kerekeken álló, graffitis házikó (talán egykor cirkuszi kocsi?) és környezete töri meg. Az ide kanyargó út mentén egy fára szegelt kis tábla szövege szerint „vendégek elől elzárt terület” következik; majd egy játékmackó fogad – két rozoga székből és deszkákból alkotott pad…

Tovább

#608 • 2021. 03. 21. • Tahitótfalu (Cimbivel)

A tegnapi napéjegyenlőség után ma 4:45-ös indulásunkkor -10 °C-ot mutat az autó hőmérője. De legalább a tudata melegít: csillagászatilag a mai az első teljes tavaszi nap! Még „illegalitásban” indulunk, a tökéletesen értelmetlen kijárási tilalom idején. Esztergomban ér az 5 óra, mostantól már biztonságban vagyunk, a koronavírus ilyenkor pihenni tér. Mi pedig Cimbivel pontosan napkeltekor, 5:44-kor…

Tovább

#596 • 2020. 12. 27. • Tahitótfalu – Kisoroszi (Cimbivel)

Kéz- és lábfejek, a „gyenge” pontjaim – csak ezek, de ezek fagypont alatt sokszor már fájón fáznak (főleg előbbi). Most mégis örülök a -8 °C-os hőmérsékletnek, mert egyrészt kipróbálhatom, „mit tud” gyermekemtől és anyukájától kapott egyik karácsonyi ajándékom, a Forclaz Trek 500-as kesztyű; másrészt a fagy nálam a tisztaság „szinonímája” is – végre nincs sár!…

Tovább

#594 • 2020. 12. 12. • Tahitótfalu – Kisoroszi (Cimbivel)

Utunk elején őzeket látunk. Cimbinél előbb veszem észre őket, így még fotózni is van időm: egyetlen képen négylábú barátom a menekülő vadakkal. Előbbi mozdulatlanul figyel, mert megkértem rá, hogy ne kergetőzzön. Büszke vagyok rá – írtam már? Ártéri keszekuszaságban, indák sűrűjében, korhadó ágakon, emberi szemetek között lépkedve próbálunk haladni a térképre rajzolt úttalan útvonalon. És…

Tovább

#591 • 2020. 11. 22. • Pilisszentlászló – Dunabogdány: Szent László-hegy, Pap-rét – Tahitótfalu (Cimbivel)

Harmadszor indulunk ugyanonnan, ugyanarra. Először napsütésben, másodszor ködben, most pedig fagyban. Cimbikém már indulna a muflonok üdvözlésére, avagy üldözésére, de kérésemre velem marad. Talán már fél éve is van, hogy teljes mértékben megbízhatok az engedelmességében – ami persze csak hallótávolságon belül számonkérhető (és nem szokta megjátszani a süketet). Büszke vagyok a „fiacskámra”. Útvonal (Strava) •…

Tovább

#590 • 2020. 11. 14. • Pilisszentlászló – Dunabogdány: Szent László-hegy, Pap-rét – Tahitótfalu: Teknős hát (Cimbivel)

A Pilis hegység egészének „meghódítása” keretében másodszor (és ezt követően még kétszer) indulunk ugyanonnan: Pilisszentlászló Kökény utcájából (amúgy az otthonom is a Kökény utcában van, Kesztölcön) az autóval megközelíthetetlen „belső területek” felé. E négy utolsó pilisi futó kalandunk első néhány kilométere mindannyiszor ugyanarra vezet. Így hát ismerős a terep, mégis egészen más: az egy héttel…

Tovább