élmény, öröm, élvezet, gyönyör
Korzikai túránk harmadik napján egy kisebb és egy „nagyobb” túra várt ránk – előbbi szállásunkhoz egészen közel, Ota-ban a Pianella híd környékére, utóbbi Pedig a Radule-vízeséshez vezetett (ahol egy nagyon helyes, okos tekintetű kutya is csatlakozott hozzánk). Majd este következett a „főműsor”: a napnyugta fényeiben motorcsónakkal jártuk be a Portoi öböl déli részét. A fotókat…
Tovább
Hajnali 6-kor kötött ki a kompunk Porto-Vecchio kikötőjében. Ezen a napon csak 250 kilométer autózás várt ránk, ám ez Korzika kanyargós útjain 5 és fél órányi időt jelent. A szállásunk a kikötőtől északnyugatra volt, de mi a sziget déli csücske, Bonifacio felé vettük az irányt, ahol először az óvárosban és a tengerész temetőben bóklásztunk, majd…
Tovább
Éjjel 3 órakor indultam, és kezdtem el felszedegetni utastársaimat, akik – dicséretükre szóljon – mindannyian ott voltak a megbeszélt helyen és időben. Korábban 700 km volt a legnagyobb távolság, amit egyszerre levezettem, most közel 1300 várt rám. Útközben három baleset is belassított minket, így elég stresszes lett a vége, de 18:15-kor már a nizzai kikötőben…
TovábbVégre egy reklám, amit nem akartam azonnal átugrani – sőt, végignéztem!
TovábbMég csak négy éve kezdtem el rendszeresen futni, pedig olyan, mintha egész életemben ezt csináltam volna. Nem akarom ismételni magam, a futográfus.hu-ról – a lényeget viszont nem lehet túl sokszor említeni: rengeteg ajándékot kaptam a futásaim által. Számtalan felismerést, gondolatot, fák öleléseit, vadak tekinteteit, mozgásuk látványát, növények simogatását vagy épp karmolását, napsütést, havat, esőt, hideget,…
Tovább
Egy hete Cseszneken a CSITT-en (azaz a Cinto – ejtsd: CSInto – Túravezetők Találkozóján) volt szerencsém együtt tölteni egy csodás hétvégét a „kollégáimmal”, és örömmel nyugtáztam, hogy bármelyikükkel szívesen mennék túrázni – és persze egyáltalán nem esélytelen, hogy fogok is. :-)
Tovább
A múlt hétvégén Bikalon szálltunk meg, a Puchner Kastélyszálló középkori városának egyik házikójában (lásd az első és utolsó fotón). Pénteken délután érkeztünk, így maradt még időnk egy kiadós fürdésre, és a vacsorára is. Szombaton egész napunkat az Élménybirtokon töltöttük – találó az elnevezés, élményekben nem volt hiány, délután már kezdtem „aggódni”, hogy a fürdésre nem…
TovábbMinap odajön hozzám a boltban egy középkorú férfi, és udvariasan megkérdezi, hogy milyen telefont bökdösök éppen? Mondom, hogy egy OnePlus 3-ast. Széles vigyor ül az arcára, és büszkén előkap egy a OnePlus 3T-t a zsebéből. Kérdezte, hogy elégedett vagyok-e az enyémmel, mondtam, hogy nagyon, mondta, hogy ő is, bár még csak három hete használja. Pár…
Tovább
Gyönyörű napkeltével búcsúzott tőlünk Kukkolaforsen, az utolsó szállásunknak helyet adó bájos svéd halászfalu. Néhányan tettünk még egy rövid fotósétát a -25 °C-ban, aztán elindultunk a luleai reptér felé, ahol a repülőgép késésének köszönhetően egy tengerparti napnyugtában is volt alkalmunk gyönyörködni (3 órával a napkelte után). Aztán felejthetetlen élményekkel telve immár egyedül autóztam tovább Skellefteå repterére,…
Tovább
Ha felmentünk a menedékházhoz, akkor le is kellett jönnünk – ehhez egy másik utat választottunk, mint odafelé. A táj a szürke végtelen árnyalatában pompázott, lenyűgöző élmény volt benne lenni. Este meglátogattuk a Mikulást, majd egy szaunázós-üstfürdőzős-beszélgetős-evős-ivós búcsúesttel zártuk utolsó teljes napunkat (immár a Svédországban, a finn határ mellett). A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és…
Tovább
HALASIZSOLT 