Egy fotós futó kalandjai
Ahogy kint, úgy bent, s ahogy fent, úgy lent. Egy futásban egy teljes életút: nehéz felkelni, elindulni, marasztal a meleg ágy, az álomvilág, egyszerre vonz a kíváncsiság az ismeretlenbe, és taszít a félelem az ismeretlentől (születés); olajozatlan mozgással indulok (csecsemőkör); bemelegedek, kezdem élvezni a mozgást, a felfedezést (gyerekkor); magával ragad a látvány, a hangulat, tobzódom bennük, erősnek érzem magam (ifjúkor); megszokom, benne vagyok, átélem, élvezem a futást (felnőttkor); kezdek fáradni, egyre kevésbé érdekel az út, sokkal inkább a cél a lényeg, várom, hogy révbe érjek (öregkor); végül feloldódom a fáradtságban (halál). Minden futásban újjászületek és meghalok.
2021. május 29-én – abbahagytam a futást, de a lényeg változatlan, csak sétálva kicsit lassabban haladok – amit egyáltalán nem bánok.
Tudd meg, hogyan kezdődött Legyél az útitársam futásaimon… …és sétáimon Ismerd meg a tervem
vagy
HALASIZSOLT 